Az ellenzék a technikai dimenzióba menekül. Arról beszélnek, hogy „igazságtalan” a választási rendszer (mintha ennek lenne értelme), hogy milyen konstellációban érdemes jelölteket állítani, hogy koordinált indításra vagy összefogásra van-e szükség. Ezek nem érintik a probléma lényegét, mert semmit sem mondanak a politikáról magáról. A politika technikai dimenziója mellékes szempont.

Az ellenzék azért senyved, mert nincs karaktere. Az ellenzéknek mint összességnek sincs, és nem is tudnak kiállítani egy karaktert, aki karizmatikus, akinek van mondanivalója a világról, aki képes támogatásra bírni egy politikai közösséget, azaz meggyőzni őket az igazáról.

Az ellenzék ehelyett az absztrakciókba menekül, és azzal próbálkozik, hogy elhitesse velünk, nincs szükség karakterekre vagy karizmára, sőt ezek ártalmas dolgok; azt mondják, hogy a „jogállami demokráciának” van egy procedúrája, technikája, ezt kell helyreállítani, és utána a gép forog, az alkotó pihen. Csakhogy ez az élet egyetlen területén sem igaz – akkor miért volna igaz a politikában?

Az irodalomban, a művészetben, a zenében, az előadásokban a karaktereket keressük. Azokat, akik élére állítják a dolgokat, akik meghökkentenek minket, akik meglepőt mondanak, akik meggyőzőek. Akik untatnak minket, azokkal nem foglalkozunk. A politika nem működik erő nélkül, mert az emberek mindig azt értékelik, ha valaki erőt mutat – bármilyen természetű is ez az erő. Az erő a politikában nem önmagáért való dolog.

Azért fontos, mert cselekvőképességet mutat. Bármit mondanak is a liberálisok, az emberek nem ostobák: fel tudják mérni, ki cselekvőképes és ki nem az. Legkevésbé az ő nagyszerű felvilágosító projektjeikre kíváncsiak. Az embereket egyáltalán nem érdekli a „túlzottdeficit-eljárás”, vagy a „jogállami mechanizmus”. Az érdekli őket, hogy mit mond nekik a politika, mivel próbálja meggyőzni őket – hogy mit kell megőrizni és mit kell megváltoztatni. Hogy a mindennapi életünket meg akarjuk-e őrizni olyannak, amilyen, vagy fel akarunk-e oldódni egy utópiában.

Azon kívül, hogy „Orbánt ne”, az ellenzéknek semmiféle mondanivalója nincsen. Nem mondanak semmit, ami után kiadhatnák a jelszót, hogy „ez az irány, gyertek utánam”. Nincsenek érveik, nincs meggyőződésük, nincs gondolatuk sem a világról, sem az országról. Ráadásul ezt a semmit még közölni sem tudják.

A politika nem egy metafizikai elmélet valóra váltása, sem pedig „intézményi mechanizmusok” vagy „technikák” működtetése. A politika súlyos viták, érvek, a meggyőzés, a közösségalkotás világa, a gyakorlaté, amelyben hús-vér emberek vesznek részt.

Amíg ez nem változik, az ellenzékváltó hangulat marad. Ahogy Orbán is.