Szóval, az Index felkereste Danis Lídia színművészt, hogy miért, hamarosan világossá válik. Az interjúban tizenhétszer bukkan fel a roma kifejezés, lényegében minden felvetés az alany származása körül forog. Néhány kérdés után, hogy milyen az Aranyéletben játszani, mi a véleménye a bulvársajtóról, az Index Kovács Bálintja kendőzetlenül rátér a lényegre.

Innentől az interjú kizárólag Danis Lídia származása és a politikához fűződő viszonyáról szól. Utóbbit Kovács kegyesen elintézi a szokásos hűségnyilatkozatra kényszerítéssel (konkrétan a színészi bátorságot feszegeti, a metoo-kampányról érdeklődik). Akad még egy kósza kérdés arról, milyen meztelenül játszani az Aranyéletben, és ennyi.

Akkor most lássuk sorban az interjú gerincét adó kérdéseket. A kérdéseket, amelyekért Kovács Bálint megszületett. A kérdéseket, amelyekért meg kellett csinálni ezt az interjút. Amelyekből valahogy ki kell majd kerekíteni, hogy a magyar mégiscsak büdös bunkó nép, de legalábbis jelen időben kell ábrázolni a társadalmi előítéleteket, mert az Index húzott egy vonalat Danis Lídiától a rasszizmus elleni harcig, és itt nincs ám kacskaringózás, mindennek a végpont felé kell mutatni.

Bemásolom Kovács kérdéseit, tessék figyelni!

Te milyennek látod magad?

Akkor, ha kapsz egy nagy főszerepet, el sem hiszed magadról, hogy alkalmas vagy rá?

De miért érzed így? Lehet ennek köze a roma származásodhoz?

Volt, hogy a környezeted vissza próbált húzni?

Te milyen közegből jössz?

Hogy tudtál „kitörni”?

És nem is kellett más a tanuláson kívül?

De akkor hogy van az, hogy a környezeted nem engedte, hogy elhidd, ha sikeres vagy?

Te magad is kitörésként élted meg, hogy idáig jutottál?

Ha nem is nevezzük kitörésnek, azért van, hogy úgy érzed, példát kell mutatnod a romáknak, hogy a te karriered motiváljon másokat?

Azt mondod, jó, hogy kuriózumnak tartanak. Meg is sértődhetnél ezen, érthetnéd úgy, hogy aki mondta, aszerint benned csak az az érdekes, hogy roma vagy.

Azt mondtad, nem biztos, hogy képes vagy többre, mint saját magadat képviselni. Érzel olyan nyomást, hogy többet kéne tenned?

Nekem fogalmam sincs, ki ez a Kovács Bálint, hogy kezdő, avagy haladó újságíró-e, én csak azt tudom, hogy ha a szerkesztője lennék, azonnal visszaadnám a cikket ezzel a kísérőszöveggel: na, ennek ugorj neki még egyszer, mert ez így közölhetetlen. Bálint, te vegytisztán rasszista vagy.

A rasszizmus ugyanis nem pontosan és nem kizárólag azt jelenti, ami az Index buksijában fészkel. Rasszizmus az is, hogy ha valakit kizárólag a származása alapján helyezünk el a világmindenségben, ha mindent születésének, létének sajátos adottságaiból vetítünk rá életének eseményeire. Kifaggatni Danis Lídiát csak azért, mert cigánynak született, és ebből a tényből felépíteni egy teljes interjút – szakmailag nonszensz, értékelhetetlen, elmebaj.

Danis Lídiával ugyanis nem azért készítettek interjút, mert bármire is kíváncsiak, hanem azért, mert cigány.

Fogalmam sincs, jó színésznő-e Danis Lídia, még nem láttam sem színpadon, sem filmben. Ezt a hiányosságomat sürgősen pótolni fogom, mert azt viszont látom, hogy rá is igaz, amit Visconti mondott Claudia Cardinaléról: filmarc. Ha ehhez tehetség, karakter, egyéniség is társul, akkor nyert ügye van. És legyen is – saját jogán, a tehetsége, a tudása, nem pedig a származása miatt. Nem kellene Danis Lídiát mikroszkóppal vizsgálgatni, mint egy érdekes bogarat. Hajszálpontosan ugyanaz a kérdéssor, ugyanaz a gondolatmenet, ugyanaz az előfeltevés jár neki, mint bárki másnak. Mutogatni, vele igazolni és igazoltatni a többségi társadalom cigányellenességét, egyáltalán egy kósza fuvallatnál többet időzni a származásánál, nemcsak vérbeli bunkóság, de méltánytalan eljárás is.

Jó kérdés persze, hogy csak cigányokra vonatkozik-e az Index-interjúk faji diszkriminációja. Kovács Bálint ugyanígy feltett volna tizenkét kérdést Sinkovits Imrének a horvát gyökereiről? Várkonyi Zoltánnak, hogy milyen zsidóként élni? Schubert Évának a németségről? (Hogy élőket most ne említsünk…) Teljesen átmegyünk hülyébe, vagy csak Danis Lídiának jár a kisebbségi hős címke?

Erősen úgy fest, én vagyok liberális, az indexes kolléga pedig rasszista, de mit tegyek? Címkézés helyett mégis pusztán normálisnak nevezem, ha egy újságíró mesterségének lényegéről kérdezné, kibontaná egyéniségét és a világ ügyes-bajos dolgairól is megkérdezné interjúalanyát, nem csak a maga rögeszmés ideológiájához tuszkolja a beszélgetés alanyát. Az igazság az, hogy a liberálisok csak pofáznak a szabadságról és a toleranciáról, de hús-vér emberekre csak az előítéleteik menedzselésére van szükségük.

Danis Lídiának pedig annyit, hogy hajrá, sok sikert, és ne engedje, hogy manipulálják, eszközként használják. Legyen egyszerűen önmaga, mert az emberek rá kíváncsiak, nem pedig az őhozzá rendelt használati utasításra.

Javaslom ugyanezt egyébként minden kisebbséghez tartozó művésznek. Csakis a mű, csakis az egyéniség számít. Önmagában annak a ténynek, hogy cigány, szlovén, homoszexuális, falusi vagy mozgássérült vagy, alkotó emberként csekély a jelentősége. Az előítélet persze szemétség, de nemcsak az a fajtája, amely gyűlölettel méreget az utcán, hanem a szeretetet mímelő, valójában velejéig romlott, politikai célokat elfedő is.

Igen. Utóbbi az Indexről jutott eszembe, nem tagadom.