A terror mint a természet része

Már nem tudom melyik nyugati médium mutatta be először – én a BBC-n láttam – azokat a látványos grafikonokat, amelyek feketén-fehéren bemutatták, hogy a mostani terrorcselekményekben meghalt emberek száma történelmi léptékkel nézve nem is magas, mivel ezt az IRA és más európai terrorszervezetek támadásaiban elhunyt emberek száma meghaladja. A ravasz grafikonok ügyesen csoportosították az éveket, évtizedeket, hogy végül az jöjjön ki, ami igazolja állításukat. Ez a módszer az áldozatok számának növekedésével egyre kevésbé működik. Így újakra van szükség.

A másik módszer a világ többi részén terrorcselekményekben meghalt áldozatokat veti össze a nyugati országokéval. Ebből kiderül, hogy milyen szerencsések is vagyunk, mert míg a Nyugaton „csak” 658 áldozat volt 46 támadásban, addig a világ többi részén 28031 áldozat volt 2063 támadásban (2015 elejétől 2016 közepéig). Az egyik csúcsot a Huffington Postban érték el, amikor azt állították 2015-ben, hogy az „elmúlt 5 évben az Európában elkövetett terrorcselekményeknek 2 százalékáért felelősek a muszlimok." A trükk itt az, hogy beleszámolják a teljes földrajzi Európában elkövetett terrorcselekményeket.

A Politico még ezen is túlment, ő azt szándékozott bemutatni „tényekkel” alátámasztva, hogy a terrorizmus természetes állapot, az egyéni és társadalmi életnek olyan része, mint az áradások, villámcsapás, közlekedési balesetek, sőt a szívinfarktus és rák. Amíg közlekedési balesetben és rákban nagyságrendekkel többen halnak meg, mint terrorizmusban, nincs miért aggódni. Erre a szinte már debilnek tekinthető álláspontra nem is érdemes szót vesztegetni, annak ellenére, hogy a Politico időt és pénzt nem kímélve számokkal alátámasztott grafikont közölt róla.

Ezeket az adatokat azért kreálják, hogy kijelenthessék: Európa ma sokkal biztonságosabb hely, mint az IRA, a Vörös brigádok, a Vörös Hadsereg Frakció vagy az ETA alatt volt. Ahogy az Index újságírója írásában szolgaian kopizta a ballibsi álláspontot „Európa még így is a világ legbiztonságosabb helye”. Kevés értelmes ember értene egyet ezzel a kijelentéssel. A kétféle terrorizmus párhuzamba állítása nemcsak ideológiai vakságból fakad, amivel az európai nyitottságot és multikulturalizmust védik, hanem a történelmi helyzet félreértéséből is.

Az alábbiakban összefoglalom, hogy alapvetően miért más a mai terror, mint a korábbi európai terrorszervezetek akciói.

A belpolitikai rendszer része/külső fenyegetés

Az európai politikai mozgalmak fegyveres ágai a belpolitikai rendszer részét képzeték. Körülhatárolt belpolitikai célokat tűztek zászlaikra, olyanokat, amiket más békés szervezetek is. Õk azonban radikálisabb és gyorsabb megoldást akartak, amit fegyverrel próbáltak elérni. Nyilván a módszerekkel nem lehetett egyetérteni, de például az északír függetlenséggel sokan egyetértettek, akár más országok polgárai is. Ez olyan legitim politikai cél, mint az erdélyi magyarok autonómiája, ha a terrorizmus nem is tekinthető legitim eszköznek.

A muszlim terrorizmus egészen más tészta. Egyrészt ez nem belpolitikai probléma. Itt egy távoli, magát országnak tekintő vallási szervezet akcióiról van szó, amelyek semmilyen legitim célt nem tűztek ki maguk elé az európai országokban. Az ISIS saját maga által kitűzött célja az egész világon minden hitetlen megölése vagy rabszolgává tétele, beleértve az összes keresztényt, az összes más irányzathoz tartozó muszlimot és mindenki mást. Meg akarják ölni a férfiakat, és a nőket pedig rabszolgáikká szeretnék tenni, ahogy ez a manifesztóikban is szerepel. Nem belpolitikai változásokat, nem több jogot, nem a kapitalista gazdaság szocializálását, igazságosabb elosztást vagy területi önállóságot akarnak – csupán gyilkolni, félelmet kelteni és elfoglalni az egész világot. Cél maga a gyilkolás, mert véleményük szerint Allah parancsa az, hogy megöljék a hitetleneket és elfoglalják földjüket. Ezt a számok is jól alátámasztják. Az Iszlám Állam 3 havonta öl meg annyi embert, amennyit az IRA 30 év alatt.

Az iszlám terrorizmus lényegét tekintve nem belpolitikai kérdés, hanem külső fenyegetés, ha úgy tetszik háború.

A civil lakosság nem ellenség/mindenki ellenség

Az IRA a fennállásának ideje alatt 1800 embert ölt meg, ebből 650 volt a civil áldozatok száma. (Ezzel szemben az Iszlám Állam 3 hónap alatt meggyilkolt áldozatai szinte teljes egészében civilek.) Soha nem terveltek ki szándékosan a civil lakosság elleni támadásokat, ők a politikai rendszert és annak képviselőit tartották az ír függetlenség ellenségének. Az ETA esetében hasonló a helyzet: 829 áldozatból 343 civil.

A népet ezek a szervezetek nem tartották ellenségnek, a baloldali szervezetek esetében ennek épp az ellenkezője volt igaz. Úgy gondolták a nép nevében, a nép érdekében cselekszenek. A Vörös Brigádok is politikai elitet célozták, Aldo Moro elrablásával a Vörös Hadsereg Frakció kizárólag a kapitalizmust megtestesítő elit része ellen támadt. A kapitalizmust szerették volna gyengíteni.

Az iszlám terrorizmus ennek épp a fordítottja. Nem feltétlenül próbálnak meg a politikai rendszer részét képező emberek ellen terrorcselekményeket elkövetni, mert ez túl rizikós. Nyilván nagyobb sikernek tartanák egy miniszter megölését, mint egy pincérét, de alapvetően minden hitetlen meggyilkolása egyforma örömmel tölti el őket. A válogatás és mérlegelés nélküli gyilkosság a mindenki ellenség, a mindenkit meg kell ölni elve példátlan az európai történelemben. Ez csak a népirtásokhoz hasonlítható.

Nem volt vallási jellege/csak vallási jellege van

Annak ellenére, hogy az IRA általi háború két oldalán állók más valláshoz tartoztak, a konfliktusnak végig politikai jellege volt és nem vallási. Az IRA nem követett el szándékosan más vallásúak ellen terrorcselekményeket, végig a politikai célokat hangsúlyozták és követték.

Az Iszlám Államnak kizárólag vallási motivációi vannak és ellenségeiket vallási alapon választják ki. Ez olyan jelenség, amit Európa a középkor vége óta kevéssé ismer és alapvetően megkülönbözteti minden más 20. századi terrorveszélytől. A vallási fanatizmus ugyanis sokkal erősebb motiváció, mint bármilyen politikai cél. Az iszlám merénylőket sokkal veszélyesebb ellenféllé teszi.

Nem volt öngyilkos merénylet/Öngyilkos merénylők vannak

Az öngyilkos merénylők elleni védekezés a legnehezebb, szinte lehetetlen. A fanatikus iszlám harcosok hajlandóak az életüket adni egyszerű céljukért, minél több hitetlen megöléséért. Ez olyan félelmetes különbség, ami az iszlám terror elleni védekezést végtelenül megnehezíti.

Maroknyi ember szemben a társadalommal/milliók szemben a társadalommal

Az európai terrorszervezetek kevés emberből álltak. Egy körülhatárolható csoport követte el a merényleteket, akiknek jelentős részét a hatóságok ismerték, körözték. A Vörös Hadsereg frakciónak soha nem volt több, mint 10-20 tagja. Néhány radikalizálódott balos fiatalon kívül sem társadalmi támogatottságuk sem, utánpótlásuk nem volt. Az IRA is kb. 800 taggal rendelkezett, míg a Vörös Brigádok ezernél többel. Megfigyelésük nem látszott kilátástalannak és kivitelezhetetlennek.

A muszlim terrorizmus esetén nincs körülhatárolható ellenség. A muszlimok számottevő része, a ma békések is potenciálisan ellenséggé válhatnak. Legalábbis az eddigi elkövetők történetei erre utalnak. Mindegyikük udvarias, jó fiú volt ismerősei szerint és meglehetősen rövid idő alatt radikalizálódtak. Az Iszlám Állam eszméjének Európában a kutatások szerint legalább 6 millió támogatója van, mivel a kutatások 20% körülire teszik támogatottságát. A már radikalizálódott fiatalok száma is több tízezer fő a kontinensen, nem is beszélve a folyamatosan érkező újakról. A brit és egyéb szolgálatok teljes erőforrása is csak a ma potenciális gyilkosok töredékének ellenőrzésre elegendő, mint láthattuk a londoni merénylők esetében. A kontinensen nincs elegendő erőforrás és nem is hozható létre a terrorveszély elhárítására. A folyamatos utánpótlás, radikalizálódás pedig teljesen kilátástalanná teszi a védekezést. Ezért a védekezés lehetőségei behatároltak.

Lett volna politikai megoldás/Nincs politikai megoldás

Az előzőekből következik, hogy egyetlen politikus sem jelentheti ki, hogy tud politikai megoldást az iszlám terrorizmus kérdésének megoldására. Hiába állította Corbyn a brit Munkáspárt elnöke, hogy a brit külpolitika okozza a terrorizmust, annak semmi köze ehhez. Ezért a politika változásával nem hozható létre politikai megoldás, mivel nincs olyan követelés, olyan cél, aminek teljesítése esetén az Iszlám Állam békét kötne. Az európai keresztény nemzeteket nem tetteik, alapján ítélik meg, már létezésüket támadásnak tartják az igaz iszlámmal szemben. Ahogy egy Svédországban élő muszlim fogalmazott. Svédország Allah földje és a svéd segélyek valójában Allahtól jönnek.

Ez élesen szemben áll az európai terrorizmussal. Az IRA és az ETA estében a kezdetektől körülhatárolt politikai célok voltak, aminek elfogadása esetén beszüntették volna tevékenységüket. Észak-Írország vagy Baszkföld függetlenedése után nem lett volna tovább háború. Elképzelhetetlen, hogy az Iszlám Állam tárgyalóasztalnál a belfasti egyezményhez hasonló kiegyezést kössön Európa országaival, mert már a tárgyalások gondolatát is Isten elleni véteknek tartaná. A baloldali radikálisoknál ez nem volt ilyen egyértelmű, de nekik is körülhatárolható céljaik voltak.

Volt politikai képviselet/nem lehetséges politikai képviselet

Az európai terrorszervezetek által képviselt eszméknek minden esetben volt politikai képviselete. Az IRA tulajdonképpen a Sinn Féin katonai szárnya volt. Ezek a pártok valamilyen formában képviselték ugyanazokat az elveket, elutasítva a terrort.

A muszlim terror esetén nincs politikai képviseletre lehetőség, mert még ha van is politikai vetülete annak, amit képviselnek, annak lényege és elválaszthatatlan része maga a terror. Nincs olyan cél, amit ettől elválasztva lehetne képviselni, mivel a cél a hitetlenek kiirtása és területeiknek az Iszlám Államhoz csatolása.

Ezek a különbségek véleményem szerint meggyőzően cáfolják a baloldali érveket, miszerint a jelenlegi terrorhullám hasonló a korábbi európai terroristák által elkövetetthez. Azt is, hogy ez a helyzet a természet része lenne, sőt az is nyilvánvaló, hogy itt nem belpolitikai kérdésről van szó, hanem a külső hatalom támadásáról. Ezért egyrészt van okunk félni, másrészt ennek kezelése egészen más intézkedéseket igényel. Ezekről majd következő írásomban bővebben.