Claus Kleber neve nem ismeretlen azok számára, akik ismerik a német médiaviszonyokat. Egy tavaly megjelent véleménycikk arról számolt be, hogy a németországi sajtó (és a mögötte álló lobbicsoportok) a közvélemény és a közhangulat manipulálásával befolyást gyakorolnak a politikai hatalomra, és ezzel önálló hatalmi szerepbe kerültek. Erre jó példa a cikk szerint, hogy „az Atlanti híd (Atlantik Brücke) nevű amerikai érdekeket képviselő lobbiszervezet korábbi elnöke és a CDU következő kancellárjelöltségére pályázó Friedrich Merz – aki főállásban a világ legnagyobb befektetőcégének, a Black Rock németországi leányvállalata felügyelőbizottságának elnöke is volt – helyébe a korábbi SPD-pártelnök és külügyminiszter, Sigmar Gabriel lépett. De a szervezetnek tagja a ZDF német televízió Heute Journal hírműsorának vezetője, Claus Kleber is.”

Éppen ezért okozhatott meglepetést, hogy ZDF műsorvezetője a napokban élesen kritizálta a köztévék műsorait és az újságírókat, „akik nyilvánvalóan soha nem foglalkoztak mélyrehatóan az ügyekkel”. Konfrontatív megoldásokra van szükség az újságírói konszenzus helyett. A nemekkel kapcsolatos véleményét is elárulja.

A „Heute Journal” ZDF műsorvezetőjeként az utolsó adás előtt Claus Kleber aggodalmának adott hangot a német újságírás egyes részeinek helyzete miatt. „Amit gyakran hallok a moderátoroktól, különösen a rádióban, elbizonytalanít, hogy milyen könnyen hoznak ítéletet olyan emberekről, akikkel nyilvánvalóan soha nem foglalkoztak mélyen az adott kérdéskörrel.” – mondta Kleber a Die Zeit-nak adott interjújában.

Közel 19 évnyi „Heute Journal” után, amely lényegében az esti híradónak felel meg Kleber nyugdíjba vonulása közeledtével is bele kívánt folyni a nemi szempontból semleges nyelvezetről szóló vitába. „Privát megbeszélések során tudtam meg, hogy komoly érvek szólnak amellett, hogy beemeljem a moderálásomba.” – mondta Kleber a Spiegelnek. „Általában akkor csinálom ezt, ha tudok vele átadni valamit. Aki csak a kamionosokról beszél, és soha nem a női kamionosokról, az nagyobb valószínűséggel felejti el azokat a veszélyeket, amelyeknek a kamionsofőrök éjszaka ki vannak téve a túlzsúfolt parkolókban.” Klebernek az elmúlt években folyamatosan az volt az érzése, hogy előírják nekik a beszédmódot. Általában fordítva van – mondta az újságíró. „Ezek az emberek diktálni akarnak nekem, és megtiltják, hogy nemileg semleges megfogalmazásokat használjak.”

A legutóbbi időben érkeztek levelek olyan emberektől, akik azzal vádoltak, hogy még csak nem is vagyok udvarias, amikor azt mondom: „Hölgyeim és Uraim”.

Kleber arról is beszélt a magazinnak, hogy a kisebbségi vélemények szerepet kapjanak-e a médiában a pandémia ideje alatt. „A hamis mérleg állandó veszélyt jelent. De ugyanilyen veszélyes, ha már nem engedik meg a tények bizonyos értelmezését. Ezért fontos például, hogy a virológusok, például Hendrik Streeck – aki nem szélsőséges, de bírálja a szociáldemokraták néhány pandémiával kapcsolatos intézkedését – elmondhassák véleményüket. Ő nem egy összeesküvés-elmélet hívő, nem hiszi, hogy a Föld lapos, Elvis pedig él.” – mondta Kleber.

Jó példa erre, hogy az említett véleménycikk szerint tavaly május 10-én a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos korlátozások ellen egy nyolcvan főre bejelentett tüntetést tartottak München központjában, a Marienplatzon. A rendőrség meglepetésére több mint háromezer ember jelent meg. A bajor rádió híradásában így írták le a résztvevőket: „Jobb- és baloldaliak és idézőjelben normális polgárok.” Tehát szerintük, akik alkotmányos gyülekezési jogukat gyakorolják, azok csak idézőjelben normálisak.