Jó pár napja a Meseország mindenkié könyv folyik a csapból is. Mindenkinek van róla véleménye, izzanak az indulatok. Pedig, ha Dúró Dóra nem darálja le az iratmegsemmisítőn, akkor talán nem is szereztünk volna róla tudomást. Nem kötelező levenni a könyvespolcról, nincs az orrunk alá dugva, beledörgölve az arcunkba, mint egy Coca-Cola reklám vagy sunyin elrejtve, mint a homokosokat kizárólag pozitív színben feltüntetett filmjelenetek egy gyerekfilmben. Mégis, ma ott tartunk, hogy egy mesekönyv lett a baloldali értelmiségi frusztrációjának legújabb közlekedőedénye. D. Tóth Kriszta á, soha nem politizáló lapjában Szentesi Éva olyan második világháborús képet fest Magyarországról, ami tényleg nettó uszítás.

Szerinte itthon szabályosan „ki van adva ukázba”, hogy egy homoszexuális párt, főleg, ha gyerekük is van, azt le kell köpni, agyon kell verni. Szerinte most nemcsak „azok jönnek”, akik buzik, hanem már azok is, akik rokonszenveznek velük, akik megértik őket. Szerinte „ami, itt van, az nem demokrácia”, aki még beszélni mer, azt hamarosan elhallgattatják és majd jön a sortűz parancsba és csak az marad életben, aki nem folyik bele a vitába. Majd az üldözött Szentesi nyakába veszi a belvárost és elkezd részegen üzengetni Dúró Dórának. Ez aztán a bátorság és a morális fölény. Uszítani az olvasóit, aztán ittasan instagramozni.

A büszke és bátor közösség pedig tapsol neki, sőt rákontráz. A Vad Fruttik zenekar például a következő szöveggel osztja tovább Szentesi cikkét: „Aztán ki következik? Drogosok? Mozgássérültek? Barna szeműek?” Mintha barnaszeműnek lenni, meg drogossá válni ugyanazt jelentené. Az egyik egy velünk született természeti adottság, a másik meg egy döntés. A drogosnak nem azt mondják az addiktológián, hogy „ezt az állapotot el kell fogadnia, hiszen így született”, hanem, hogy „szedd már össze magad”.

Ha könyvet darálni gyűlöletkeltés, akkor ilyen apokaliptikus téveszmével uszítani az micsoda? Szentesinek talán érdemes lenne józanul is végig sétálnia azon a Budapesten, amit káromol. Szemben néhány nyugat-európai fővárossal, itt nem inzultálják az izraelita felekezetűeket, Budapest nem is Köln, ahol migránsok rabolnak rá a prédának tekintett európai nőkre, és nem is az a szörnyű hely, amit Szentesi vizionál, hogy egymás kezét fogó meleg párokra a megvetés és megfélemlítés sorsa várna.

Csak Szentesiék és a hasonszőrűek szeretnék, hogy Magyarország egy ilyen gyűlölködő hely legyen, ezért provokálnak. Hogy lehunyt szemmel, mártír arccal büszkének és bátornak hazudhassák magatokat. Az ilyen uszító cikkekkel és instabeszólásokkal akarják megteremteni maguknak azt a világot, amiben áldozatok lehetnek, mert áldozatnak lenni olyan cool dolog, hogy aztán elhiggyék: ők azok, akik kilépnek a tömegből és bátran utat mutatnak a többieknek.

A valóságban kicsit árnyaltabb a kép: Engem már fenyegettek már meg halálosan, nem is egyszer, a saját otthonom kapualjában a Szentesi világképével rokonszenvező liberális idegbetegek, szerintük „lógni fogunk”, majd „végigakasztjuk veletek az Andrássy-t”. Csak azért, mert a jobboldalra szavazok, hallatom a hangomat és hiszek például abban, hogy a család az apa, anya és gyerek egysége. Ha megkérdeznek ez utóbbiról, elmondom, de nem tűztem soha zászlóra és vonultam vele az utcára, mint ti, áldozatok. Személy szerint nem darálnék le egyetlen könyvet sem. Ami nem érdekel, azt nem veszem le a polcról, amit kicsit is károsnak tartok, azt nem venném meg a gyerekeimnek. Ez ennyire egyszerű.

Ti, baloldali értelmiségiek, liberálisok, ugye büszkék vagytok arra, hogy kiáltok az elveitek mellett? Akkor miért nem tisztelitek a más véleményűeket, akik szintén hisznek a maguk elveiben? Talán azért nem, mert a liberálisok korábban azért harcoltak, hogy mindenki elmondhassa a véleményét. Ma pedig azért, hogy mindenki elmondja az ő véleményüket.

Ebből a szempontból rossz hírünk van: Magyarország nem meseország. Mert az tényleg mese, hogy csak a liberálisoknak lehet igazuk.

Videó forrása: Szentesi Éva instagram

Kép forrása: Vad Fruttik instagram