Vasárnap választásokat tartanak Németországban Rajna-vidék-Pfalz, Baden-Württemberg és Szász-Anhalt tartományokban. Ezek a szövetségi választások előtti nagy erőfelmérések előrevethetik a 2017-es választások várható kimenetelét. Nem kis túlzással fogalmazhatunk úgyis, hogy ma Merkelről mondanak véleményt a németek. Ennek apropóján nézzük meg, hogyan válhatott Merkel kicsit több mint fél év alatt Európa legkedveltebb politikusából Európa legmagányosabbjává.

Azt már Max Weber óta tudjuk, hogy a modern demokráciában a választók inkább a pártvezetők személyi adottságai miatt (karizma, hitelesség) szavaznak egy-egy pártra, mintsem a különböző pártprogramok alapján. Éppen emiatt napjainkban a modern demokratikus vezetők imázsa képes meghatározni az adott politikai erő karakterét. A személyre szabott politizálás lényege, hogy a politikai vezető személyesíti meg a pártját a közéletben. A párt és a vezető személye egymásba olvad. Igen ám, de

Nem kell messzire menni, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, Németországban 2015 óta ennek lehetünk szemtanúi.

Volt egyszer egy vezető

Merkel nagy traumájához tavaly nyárig kell visszautaznunk az időben. 2015. július 15-én Merkel kancellár egyik reggel felkelt, elvégezte reggeli rutinját, majd kíséretével elindult egy rostocki iskolai fórumra, hogy megjelenésével újabb híveket szerezzen pártjának, továbbra is fenntartsa a pragmatikus, a néppel folyamatosan kapcsolatot tartó vezető képét. Sem ő, sem a stábjának tagjai nem gondolták, hogy bármi baj lehet. Egy iskola mindig tuti terep a politikus számára: aranyos gyerekek, cuki kampányfotók, veszélytelen kérdések.

Az iskolai környezet egy pillanat alatt pokollá változott Merkel számára, amikor Reem Sahwill, a hatodikos palesztin származású Libanonból jövő lány a családjára vonatkozó kérdés kapcsán arról kezdett el mesélni, hogy az apja nem kaphat munkát, mert csak ideiglenes tartózkodási engedélyük van, egyébként pedig épp gondban vannak, mert valószínűleg vissza fogják toloncolni őket Libanonba.

Merkel nagyon helyesen, ekkor még pragmatikus politikusként elmagyarázta a kislánynak, hogy Németország nem tud mindenkit befogadni, és lesznek, akiknek távozniuk kell.

A kislány erre sírni kezdett, Merkel próbálta vigasztalni, ezt követően pedig a sajtó és a közösségi média darabokra szedte a német kancellárt. Vádolták azzal, hogy érzéketlen, hogy gyermekek hiányában képtelen az empátiára, embertelennek, jégszívűnek, neokolonialistának nevezték. Azt mondták kínosan leszerepelt, hogy nem tudja, hogy kell bánni az emberekkel. Bár igaz, hogy Merkel nem tanulta el Ferenc Józseftől, hogy egy vezető bárhova is megy csak annyit szabad mondani, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve, ettől függetlenül olyan mértékű támadást kapott igazmondása miatt, ami sebként égett bele a kancellár imázsába.

A kancellár pedig a migránsválság csúcsán 180 fokos fordulatot vett az őt ért traumát követően. A merkeli személyiség egészen addig a pillanatig a reálpolitikus, a technokrata, szervezés centrikus modern vezető jegyeit viselte magán. Ezzel szemben,

, aki eltántoríthatatlan, és aki maga előtt már csak a több százezer szír (meg nem szír) menekülttel felépített, mindennél fényesebb német jövőt akarja látni. Szinte érthetetlen az a fajta személyiségváltozás, amin alig pár hét alatt keresztülment.

Sok vezető politikai elveit befolyásolják az őt ért személyes élmények, traumák és itt nem csak egy-egy hosszan tartó időszakra vagy akár a családi háttérre kell gondolni. Az ember, így a politikus életében is megtörténik, hogy egy pillanat bevésődik és képtelen szabadulni attól, képtelen arra, hogy ne változtasson addig képviselt imázsán. A személyes karakter 180 fokos fordulata önmagában nem volna veszélyes, azonban ha ez nem tudatos tervezés révén, hanem az érzelmek elhatalmasodása, továbbá egy sikeres politikai ellen-kampány miatt valósul meg, akkor az akárcsak a jelenlegi esetben is, végzetes lehet.

Az érzelmeknek kell hogy legyen és van is helye a politikában, ez nem kétséges. Baj akkor van, ha politikai vezetőként valaki kizárólag az érzelmeinek engedelmeskedik, és ezzel, mint a jelen esetben is, saját politikáján túl egy közösség létét veszélyezteti. Merkel pedig most épp ezt teszi és megszállott módon tart ki mindenáron kudarcot vallott víziója mellett.

Ki gondolta volna azon az átlagos nyári napon, hogy egy palesztin bevándorló lány könnyei részben megváltoztathatják Európa jövőjét, befolyással lehetnek az öreg kontinens biztonságpolitikájára. Évek múlva majd biztos, hogy maga Merkel is őszintén fog beszélni azokról a napokról, amikor a liberális sajtó kikezdte amiatt, hogy pusztán őszinte próbált lenni egy kislánnyal, hogy nem hazudta le a csillagokat az égről csak azért, hogy akár a média, akár a kislány kedvében járjon.

Németország a balliberális véleményelit vezetésével alig egy év alatt pedig végzetesen megváltozott. Populista pártok térnyerése, változó demográfiai összetétel, bürokratikus káosz, kifordult külpolitika jellemzi az országot, ahol, ahogyan arról korábban is írtunk, már semmi sem elképzelhetetlen.

A korábban valódi reálpolitikus Merkel mára már csak a migránsok jövőjével, meg a liberális megmondók véleményével van elfoglalva. Nem foglalkozik politikájának hatásaival, az egymillió fővel megnövekedett lakossággal;

Valójában azonban a sokat használt szlogen varázsigeként nem fog működni, nem fogja egy csapásra megoldani a létrejött káoszt, s az igazat megvallva a kancellár asszony tavaly júliusban szerzett sebeit sem fogja begyógyítani. És ez az, amivel Rajna-vidék-Pfalz, Baden-Württemberg és Szász-Anhalt tartomány választói teljesen tisztában vannak.