Az impeachment egy olyan alkotmányos procedúra, amely során az ország törvényhozó szerve, a Kongresszus az ország vezetőjét leválthatja. Elnökkel szembeni impeachment eljárást mindeddig egyszer sikerült végigvinni: az 1868-ban eljárás alá vont Andrew Johnsont végül nem találta bűnösnek a Szenátus. A Watergate-ügy miatt 1974-ben Richard Nixonnak is számolnia kellett a közjogi felelősségre vonással, ő azonban, megelőzve a várható hivatalvesztést, inkább önként lemondott tisztségéről.

Az érintett eljárás során a Kongresszus felhatalmazást kap az alkotmány által, maga a kifejezés is azt jelenti, hogy valakit elmozdítanak a hivatalából. Ezt követően a Szenátus folytatja le a tárgyalást, ahol a tagok kétharmados egyetértése szükséges az elnök hivatalból való eltávolításához. A képviselőház az eddigiekben 19 embert távolított el hivatalából, köztük leginkább szövetségi bírók szerepeltek. Mint ismeretes, két elnököt, A. Johnsont és Bill Clintont szintén alávetették az impeachment eljárásnak, viszont a Szenátus nem szavazta meg eltávolításukat.

Az impeachment maga nem büntetőeljárás, hanem egyfajta politikai folyamat. A Kongresszusnak nincsen hatásköre arra, hogy büntetőjogi szankciót alkalmazzon egy elítélt elnökre vagy tisztségviselőre; az impeachment olyan, mint egy törvényjavaslat, amelynek át kell mennie a törvényhozáson (a büntetőbíróságok próbálhatják csak megbüntetni az érintett személyeket).

Megjegyzendő, hogy eddig még egyetlen amerikai elnököt sem fosztották meg hivatalától ilyen eljárás keretében, de nézzük meg, miről is van szó jelen esetben.

Az elmozdítási eljárást a Képviselőház bármely tagja kezdeményezheti, amit ezután a Képviselőház a Parlamenti Bizottság elé terjeszt. Az utóbbi pedig eldönti, hogy kivizsgálja-e az előterjesztett állításokat. Ha igen, akkor a bizottság újból szavaz, hogy helye van az eljárás lefolytatásának. Ha pedig erre is igennel szavaznak, akkor indítható meg az eljárás. Ahogy Gerald Ford fogalmazott, az „impeachment eljárás az, amit a Képviselőház többsége annak gondol, a történelem egy adott pillanatában.” Más szavakkal élve, az impeachment egy politikai, nem pedig büntetőjogi büntetés.

Ha a Parlamenti Bizottság cselekszik, akkor az egész Ház szavaz. A jelenlévők egyszerű többségére van szükség ahhoz, hogy döntsenek az eljárás megindításáról. Abban az esetben, ha az elnök ellen döntöttek az eljárás megindításáról, a Legfelsőbb Bíróság főbírája veszi át a Szenátus vezetését az ülésen. A tárgyaláson lehetőség van védőügyvéd igénybevételére, valamint mindkét oldal hívhat szemtanúkat, és mutathat be bizonyítékokat. Miután bemutatták az ügyet, a Szenátus zárt ülésen vitatja meg az elhangzottakat.

A kezdeményezett közjogi folyamatban a Szenátus játssza a bíróság szerepét, ahol a szenátorok kétharmadának kell jelen lennie, és a jelenlévők kétharmadának szavazatával lehet a közjogi felelősséget megállapítani. A Szenátus hivatalvesztést, továbbá a közhivataloktól történő eltiltást szabhat ki büntetésként. Egyéb szankció foganatosításához a Szenátusnak nincs joga, viszont a hivatalától megfosztott személynek szembe kell néznie a rendes bíróság előtti procedúrával. Az USA történetében eddig 8 személyt ítéltek el a Szenátus impeachment eljárása után, akik mind szövetségi bírók voltak.

A Donald Trump ellen megindított eljárás, hogy mennyi ideig fog tartani, egyelőre még nem tisztázott. Ahogy arról az NBC News beszámolt, a Képviselőház elnöke ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy igyekezni fognak, hogy az elnököt elszámoltassák a cselekményeiért. Az USA elnökét azzal vádolták meg, hogy nem tesz eleget a hivatali eskünek, a nemzetbiztonságnak, a választás integritásának. Ezt pedig azzal támasztották alá, hogy megkérte Ukrajna elnökét, hogy tegyen olyan lépéseket, ami „politikailag előnyösek és profitálni tud belőle.”

Az amerikai sajtóból az derül ki, hogy Trump a telefonbeszélgetés során nyolc alkalommal kérte Zelenszkijt, hogy beszéljen Rudolph Giulianival, az elnök ügyvédjével, New York egykori polgármesterével a Biden-ügyről. (Biden egy ukrán gáz társaságnál dolgozott 2014-2019 között. Ez a beszélgetés lehet a tárgya az alkotmányos vádemelési eljárásnak.)

Az amerikai alkotmány (II. cikk 4. §) szerint az Egyesült Államok elnökét, alelnökét és valamennyi polgári tisztségviselőjét közjogi felelősségre vonás során hivatalukból el kell mozdítani, hazaárulás, vesztegetés, egyéb súlyos bűncselekmény és vétség miatt történt elítélés esetén. Azonban Trump esetében, az elnök eltávolítása korántsem lenne egyszerű: először ugyanis a Képviselőházban lévő többség – 435 képviselő közül 218 tag – kellene, hogy jóváhagyja azt.

A Képviselőház után a Szenátus is foglalkozna az üggyel – jelenleg abszolút többségben vannak a republikánus szenátorok –, ahol már kétharmados többségre lenne szükség ahhoz, hogy impeachment eljárás keretében elítéljék Trumpot, és így eltávolítsák őt elnöki hivatalából, amelyre jelen állás szerint kevés esély mutatkozik.

A demokraták valós célja Trump meghurcolása és a mögötte álló republikánusok megosztása lehet, de a kezdeményezés vissza is üthet azzal, hogy mártírt csinálnak az USA jelenlegi vezetőjéből.