I.

Hideg téli nap, jeges szél. Az MSZP ideiglenes székházában a padló maradványaival fűtenek. „Nincs mit tenni“, mondja egyikük, kezében egy olcsóbb gyomorkeserűvel. „Jelölnünk kell Tarjányit miniszterelnöknek, Lattmannt pedig miniszterelnök-helyettesnek“. De talán van még remény, mondja egyikük, össze kell kalapálni a teljes ellenzéket. Botka bólogat, miközben csöndben megpiszkálja a parazsat. Elfogyott a padló. Kunhalmi Ágnes ünnepélyesen elbontja a radiátort, közben hangosan kacag, amit senki nem ért a helyzet súlyosságára való tekintettel.

Heller Ágnes a sarokban motyog valamit a liberalizmus szépségéről, miközben egy, csak általa érzékelt Lukács szobrot bámul üveges tekintettel. A Hír TV-n Kálmán Olga beszélget Herényi Károllyal és Farkasházy Tivadarral, de senki sem figyel oda. Unalmukban Németh Szilárd-portréra dartsoznak.

II.

Az Együtt és a Párbeszéd döntést hoz arról, hogy mivel az emberek körében nem sikerült támogatókat találniuk, a Finnországban már tesztelt, alapjövedelmet termelő zöldrobotok körében próbálkoznak tovább, elvégre nekik is vannak jogaik, amiket meg kell védeni. A Párbeszéd arca, Karácsony Gergely egy vombattal társalog a sajtótájékoztatón, amit még a zuglói korszakában lopott ki a Fővárosi Állatkertből, hogy az mindig emlékeztesse életének egyetlen valamennyire sikeres periódusára. „Mindenki számít, mindenkit meghallgatunk“, közölte a polgármester. Vay Blanka hazatér és csatlakozik az ellenzéki összefogáshoz, az új nyitás jegyében pedig széklábbá operáltatja magát.

III.

Olvad a jég, egyre többször süt a nap, elő lehet venni a bicikliket. Kampányrendezvény az LMP-nél. Szél Bernadett sajnos mégsem tud eljönni – a sajtóhoz eljuttatott közleménye szerint –, vasal, miközben a férje hajtogat a családi harmóniára tekintettel. Helyette Ron Werber mondja a beszédet. Ungár Péter ittas és a Horst-Wessel Liedet énekli. A jelen lévő nők – biztos, ami biztos – elhúzódnak. A teremben békésen elférnek egymás mellett a Göncz Árpád- és Csurka István-portrék. Schiffer András a Facebookon örül az andorrai választási eredményeknek, ahol a zöldek, meghaladva 4 évvel ezelőtti eredményüket, 9 százalékot szereztek. Közben legoingol egy Vasas-Felcsút meccset, és pikírt megjegyzéseket tesz a várható vesztes legnagyobb szurkolójáról.

IV.

Kora tavaszi nap, kellemes napsütés. A Jobbik kampányzáró rendezvényt tart Soltvadkerten. Az elegánsan terített asztalok körül kizárólag a képviselőjelöltek ülnek (a külügyi kabinet alatta fekszik); az újságírók elől eldugott, rejtegetett, de amúgy kitűnő értelmiségi holdudvaruk a pincében keresi a villanykapcsolót. A pince egyik elzárt zugából kiszűrődő zajból kiderül: Kovács Béla énekelget szovjet dalokat kissé megzuhanva. A pártelnök motivációs tréninget tart, miközben szeleteli a kebabot diktátorzöld ingjében. „Hogy mi az árulás, azt a tett dátuma dönti el“ – idézi Richelieu bíborost, akihez még Evolán keresztül jutott el életének egy korábbi szakaszában. „Vagy láttam a Die Hardban, már nem tudom“. A párt elnöke hozzátette, hogy „manapság inkább Parti Nagy Lajost olvasok, Bitó Laciék ajánlották és nagyon tetszik“. A pártelnök bejelenti, hogy képviselőjelöltként indítják Terry Blacket, és hogy „a Jobbik mindig is a nemzetközi és hazai meleg- és transzszexuális közösség szövetségese volt“. Hozzáteszi továbbá, hogy S. Lajos jóvoltából létrehozzák a Szegedi Csanád Emlékmandátum Alapítványt.

A rendezvényen jelen van a kiábrándult fideszesek színe-java, mind a tíz. Az egészségügyi szünetekben Hamvas Béla-, Goethe-, és Hölderlin-idézetekkel fárasztják egymást és a többi jelenlévőt. „A Jobbik az a polgári erő, ami a Fidesz volt 1998 és 2002 között“, közölte egyikük. „Gábor hallgat javaslatainkra, és egészen jó áron hoz nekünk használt porszívót is, ha kell“.

„A kurva anyátokat, ti gecik“, kiáltott fel S. Lajos pártfinánc. „Elsóztátok ezt a szart“. Mindeközben három jobbikos pucolja a cipőjét.

V.

A kampányfinisre sikerült egy akolba terelni a teljes ellenzéket. Gulyás Márton szerint a Föld mozgásának iránya igazságtalan, ezért mozgalmat indít annak érdekében, hogy fordítsák meg azt, vagy ha lehet, állítsák meg. Polgári engedetlenség gyanánt mozgalmával elindul a bolygó mozgásával ellenkező irányba, de a hatos villamos vonalán túl eltévednek.

Az összefogás sikerét megakasztja, hogy beszéd helyett Lukácsi Katalin Ákos-dalokat kezd énekelni és pasizni akar, aminek hatására mindenki szétszalad. Végül az egységet a Helsinki Bizottság menti meg közleményével, melyben kijelentik, hogy énekelni alapvető emberi jog.

A közös ellenzéki kampányzárón üvölt a Gyere bátran, Magyarország. Gyurcsány Ferenc Vona Gáborral szelfizik, Botka kávét szolgál fel. Bokros Lajos a rendezvény helyszíne előtt gyűjt aláírásokat a megszorítások érdekében, és szandált árul zoknival. Az Indexen szerkesztőségi állásfoglalás jelenik meg, amely a Jobbik demokratikus genezisét taglalja.

TGM a szomszéd utcában egy farönkön állva hívja hadba a nemzetközi munkásosztálynak azon részét, amely tud latinul és ógörögül. 

A Momentum a Budai Liberális Klubban igyekszik felmérni a hatvanpluszos liberálisok azon problémáit, melyek megoldásához nincs szükség pénzre. Végül megtalálják minden probléma forrását Bauer Tamás nejlonzacskójában, ami, mint kiderült, bejárat a Fekete Barlangba. Fekete-Győr András nem tud válaszolni arra, melyik kerületben van a Budai Liberális Klub.

VI.

Helyszín: ellenzéki eredményváró. Mindenki feszülten figyeli a tévét és reménykedik. Láthatóan nem örülnek a látottaknak, ám a Hír TV híradójára kicsit megnyugszanak. Ebben elhangzik, hogy ha mégsem sikerülne megbuktatni az Orbánt, Merkel és Macron esetleg felszabadítja az országot. „Van még remény“, zsolozsmáznak az ellenzékiek. „Van még remény“. Lendvai Ildikó egykedvűen, rezzenéstelen arccal elpakolja szatyrába a narancsos buktákat.