Nagyjából két hete jelentette be a televíziós bulvárműsorok szereplője, Berki Krisztián, hogy ő is főpolgármester-jelölt akar lenni. Sőt, magát már most annak tartja. Az egyik ellenzéki televíziós műsorban kisebb vita alakult ki, hogy kinek az érdekeit szolgálja Berki esetleges indulása, illetve mi lehet a háttérben. Persze, mi más lehetne, pontosabban ki más, mint Tarlós István, aki személyesen indította el Berkit – Tarlós nyilvánvalóan retteg Karácsonytól, és rájött, hogy ha egy valóságshow-szereplő is indul, akkor meg tudja állítani a zuglói csodajelöltet, így főpolgármester maradhat.

Baloldali háttéremberek – az egyik, ha jól emlékszem, egy volt Népszabadság-újságíró volt – azt persze el sem tudják képzelni, hogy saját kedvenc politikusaik szerencsétlenkedése miatt érezheti most már szinte bárki, hogy miért is ne próbálkozhatna meg a jelöltséggel.

Berki Krisztiánt mint főpolgármester-jelöltet kétségtelenül nehéz komolyan venni. De ha végignézünk csak a szocialistákon – Karácsony hozzájuk tartozik, a Párbeszéd nevű MSZP-leágazást nyilván nehéz önálló valaminek tartani –, mégis hány alkalmatlan embert találunk náluk?

Vajon nem ugyanannyira (pontosabban máshogyan, de nem kevésbé) abszurd Karácsony Gergely próbálkozása, mint a Berkié? Egy minden baloldali pártot megjárt, szomorúan erőtlen és elvek nélküli ember, aki azt sem tudja magáról elhitetni, hogy egy gimnáziumi osztályt normálisan el tud vezetni, nemhogy egy világvárost. Akit saját szövetségese, a Demokratikus Koalíció elnöke nyilvánosan nevez alkalmatlannak. Vajon Karácsonyt milyen görcsös erőlködés hajtja, hogy ilyen megaláztatás után még próbálkozik, még ott szerencsétlenkedik? A szemünk előtt omlik össze Zugló és közben Karácsony Gergely a budapesti terveiről beszél. Tényleg kevésbé abszurd Karácsony álmodozása a főpolgármesterségről, mint a Berkié? Nem hiszem.

Persze, ahogy már írtuk, másképp alkalmatlan a két ember. Hiszen Karácsony jogi értelemben politikus, még ha kínosan rossz is, de politikus, tehát nem hasonlítható össze egy showmanszerűséggel – de a lényeg az alkalmatlanság.

Folytassuk a szocialistáknál, hagyjuk most a DK-t, hagyjuk a tordaibencéket meg a Jakab nevű jobbikost, maradjunk tényleg csak az MSZP-nél. És hagyjuk a közhelyeket, Kunhalmi Ágnesen vagy Bangónén nevetni már unalmas. Hagyjuk őket. Ahogy az életében még egyetlenegy kemény és eredeti mondatot ki nem ejtő pártelnököt, Tóth Bertalant is.

Na, de itt van mindjárt Ujhelyi István. Volt valami mozgalma, európai, RED volt a neve, betűszó meg hát red, az vörös, ő meg baloldali, tehát szójáték is. Édes Istenem… Tehát itt van Ujhelyi. Az uniós kampányfőnök, aki az MSZP fennállásának legnagyobb kudarcát érte el, de az ő brüsszeli helye megmaradt (egyedül az övé), továbbra is képviselő, továbbra is fizetik az uniós állampolgárok, hogy teljesen hatástalanul ostobaságokat beszéljen. Az ATV-ben láttam Ujhelyivel egy interjút, és olyan igazán ujhelyisen beszélt. A gyenge ember erőszakos nagyotmondása. Nem tetszik neki az új uniós elnöknő (fűt-fát ígér, így beszélt róla Ujhelyi), majd a következő mondatban már arról elmélkedett, hogyha jól viselkedik majd von der Leyen, Ujhelyi ősszel mégis megszavazza a bizottságot. „Lehetséges, ha úgy értékelem”. Úgy értékeli. Értékeli. Ujhelyi értékel bárkit is. Milyen szerény. És tényleg azt hiszi, hogy nem teljesen mindegy, megszavazza-e vagy sem? Azt hiszi, van bármi súlya, jelentősége egy minden tekintély nélküli szocialista uniós politikusként, hogy mit csinál, kire szavaz? Nem látja magát kívülről?

És ezzel még nincs vége. Beszél valami Magyar Ellenzéki Kerekasztalról is. Nem csodálom, hogyha erről senki sem hallott, bár a név ismerős lehet. Nyilván szándékosan választotta, hogy felidézzen egy valódi ellenzéki összefogást. Hátha sikerül néhány embert becsapnia, és el tudja hitetni velük, hogy ennek a bohóckodásnak bármilyen tétje is lehet. Majd a magyar ellenzéki uniós képviselők, mind a nyolcan, ott kint, Brüsszelben, összeülnek és döntenek. És miután döntöttek, tulajdonképpen az egész világnak tárgyalnia kellene velük. Majd ott ül Ujhelyi, mellette esetleg a zsidó embereket listázni akaró, jobbikos Gyöngyösi (azaz, igazi baloldali barát) és eléjük járul a német kancellár, a francia elnök, a biztonság kedvéért Boris Johnson, talán lenne Ujhelyihez és barátaihoz néhány kérdése, hogyan kellene megoldani a Brexitet, de jöhet persze Trump is, úgyis újraválasztásra készül, Ujhelyi biztosan neki is tud adni kampánytanácsot.

Az interjú későbbi részében a követelés szót is használta Újhelyi, mármint hogy az ellenzéki képviselőknek követeléseik vannak az elnöknő felé. Persze, értjük, irigylik Orbán Viktor nemzetközi sikereit, irigylik, hogy van szava, irigylik, hogy Macronnal egyeztet a magyar miniszterelnök arról, hogy ki legyen az uniós elnök, persze, ezt nehéz elviselniük. Jaj, pedig mennyire tisztelik Macront, hogy csüngnek minden szaván – és mégsem velük beszélget. Aztán innét már csak egy lépés és jön az álmodozás. Biztos, hogy sokkal távolabb van a valóságtól Berki próbálkozása, mint az, hogy Ujhelyi akarja eldönteni, legyen-e bizottsága von der Leyennek vagy ne? Nem hiszem.

És Tóbiás József. Az MSZP történetének egyik legsikertelenebb elnöke – ha nem lenne Tóth Bertalan, nyugodtan írhatnánk, hogy a legsikertelenebb. Tóbiás József, aki a Kanári-szigeteken lakik és onnét repked néha-néha munkahelyére, a budapesti parlamentbe.

Kanári-szigetek. Ott van az állandó lakhelye egy baloldali magyar országgyűlési képviselőnek. Aki nem érzi, hogy ez milyen abszurd: Kanári-szigetek és „fizessenek a gazdagok”. Tényleg sokkal nevetségesebb Berki Krisztián próbálkozása, mint a Las Palmas-i Tóbiásé? Nem hiszem.

Egy párt, amelyik azon gondolkodik, hogy képviselőjelöltnek indítsa a Nagy Blanka nevű 19 éves lányt, akinek egyetlen politikai teljesítménye, hogy páratlanul ocsmány stílusban, előre begyakorolt trágárságokkal szidja tüntetésszerűségeken a köztársasági elnököt vagy bármelyik kormánypárti politikust. Akik arról döntöttek az MSZP-ben, hogy az önkormányzati választásokon használni fogják Nagy Blankát, azok talán kevésbé alkalmatlanok, mint Berki Krisztián? Ugyan, dehogy.

Berki Krisztián bármelyikükkel kicserélhető. Próbálhatja mondogatni a baloldal, hogy Berki egy – primitív közhelyt használva – troll, vagy mondogathatják, hogy csak a saját tévéműsorát reklámozza, bármit mondhatnak rá, és megértem, hogy mondanak is. Mindent el kell követniük, hogy a világba azt üvöltsék bele: vannak ők, a professzionális emberek, és van Berki Krisztián, aki lehúzza magához az ellenzékijelöltség-versenyt.

Csakhogy tévednek. Berki nem húzza le magához az ellenzéki küzdelmet, hiszen pontosan Berki Krisztiánnal volt egy szinten már addig is. Már a megjelenése előtt is. És ne áltassák magukat. Az MSZP Berki Krisztiánja költözött a Kanári-szigetekre, az MSZP Berki Krisztiánja akar tárgyalni az uniós elnöknővel, az MSZP Berki Krisztiánja vezeti Zuglót.

Megannyi Berki Krisztián.

És ha ez a megállapítás kicsit mégis túlzás, akkor csakis azért, mert – bár sohasem találkoztam vele – az az érzésem, az igazi Berki Krisztián énképe őszintébb, mint a Berkitől a jelöltséget olyan nagyon óvó, hivatásos ellenzéki politikusoké.