A rendszerváltás lezárásaként végre visszakerülne a legfelsőbb bírói ítélkezési fórum, a Kúria hivatala is az eredetileg neki épített épületbe, Magyarország közigazgatási központjába, a Kossuth térre.

Azonban a Néprajzi Múzeum jelenlegi épületébe való visszaköltözést egy rákosista és kádárista jogi, valamint pénzügyi akna akadályozza most. Az épület egyharmadát ugyanis egy pártállami jogi ügylet nyomán az MSZMP házi levéltára, a Politikatörténeti Intézet (PTI) névre hallgató áltudományos intézet használja, és nem hajlandó kiköltözni onnan. 

A semmilyen tudományosan értékelhető tevékenységet nem végző és a mai napig az MSZMP utódpárti kifizetőhelyeként működő Politikatörténeti Intézet most cinikus módon gyakorlatilag zsarolja a magyar államot. A kriptokommunista szervezet csak váltságdíjért hajlandó kiköltözni a Kúria jogtalanul és erőszakkal elfoglalt ingatlanából. 

Ez egy olyan igazán "szép" és minden elemében szimbolikus jelentőségű történet, ami a lehető legtisztábban mutatja meg a kommunista diktatúra, az állampárt és annak utódszervezetének, valamint az apparátcsikok ténykedésének a valódi mibenlétét. A Kúria épületének történetében Rákosi és Kádár kommunista diktatúráinak a bűzös lehelete, és az MSZMP mai szellemi és jogi örököseinek a gátlástalan anyagi mohósága méltóképpen találkozott egymással. 

Az 1896-ban kifejezetten a Kúriának épült épületből Rákosi Mátyás személyes bosszúja miatt kellett kiköltöznie 1952-ben a legfelsőbb bírói testületnek. Rákosi elvtársat ugyanis 1935-ben a Kossuth téri bírósági épületben ítélte életfogytig tartó szabadságvesztésre a Budapesti Királyi Ítélőtábla, amely aztán 1940-ben a feltételes szabadlábra bocsátását is ott engedte meg bizonyos '48-as szabadságharcos zászlókért cserébe. Rákosi ezért személyes ügynek tekintette, hogy még az emlékét is eltörölje a számára rossz emlékű Kúriának. Ennek jegyében a pártvezető a hatvanadik születésnapján, 1952. március 9-én nyittatta meg a kapuit a volt igazságügyi palotában a Munkásmozgalmi Intézetnek és Múzeumnak. Az épület kétharmad részét aztán 1973-ban a Néprajzi Múzeum kapta meg, amelynek társbérlője a Munkásmozgalmi Intézet és Múzeum után a Magyar Szocialista Munkáspárt Párttörténeti Intézete, a rendszerváltozás után pedig annak utódszervezete, a Politikatörténeti Intézet lett.

A vita tárgya most az, hogy jogosan használja-e a PTI a Parlament szomszédságában levő, a mintegy 15 ezer négyzetméteres palota egyharmadát kitevő Alkotmány utcai részt. A magyar állam szerint érvénytelen az a megállapodás, amellyel az intézet 1990-ben megkapta az MSZP-től az Alkotmány utcai épületrész használati jogát. A Magyar Szocialista Párt ugyanis e jog szempontjából nem jogutódja az MSZMP Központi Bizottságának. A szervezet úgynevezett kezelői jogát hajdan bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba, az MSZP hasonló jogosultságáról viszont sem jogszabály, sem hatósági határozat, sem megállapodás nem rendelkezett, így a párt semmilyen jogot nem adhatott át, vagyis a PTI-nek nincs helye a most is állami tulajdonban lévő épületben. A Fővárosi Ítélőtábla ellenben július 6-án jogerősen az alperesek javára döntött. Az állam ezért rendkívüli perorvoslatot kért a Kúriától és keresetet nyújtott be az MSZP és a Politikatörténeti Intézet Közhasznú Nonprofit Kft. (PTI) ellen, amelyet nemsokára már tárgyal is legfelsőbb bírói fórum.

A kommunista diktatúra volt belügyminiszter-helyettesének a fia, Földes György elvtárs által vezetett Politikatörténeti Intézet tehát most csak akkor hajlandó kiköltözni a Néprajzi Múzeum hajdani épületéből, ha megfelelő, sokmilliárdos ellentételezést kap cserébe a magyar államtól.

Rákosi Mátyás és Kádár János is igazán boldog lehet. Bár megbukott a sztálinizmus, a kommunizmus meg az "emberarcú szocializmus" is, de a leghűségesebb elvtársak munka nélkül még mindig biztos megélhetéshez és nagy vagyonhoz tudnak jutni a pártállam bűneinek köszönhetően.