A Weinstein-sztori mintha rést ütött volna a pajzson, hirtelen nem egy-két, hanem sok lyukon keresztül lehet bepillantani ebbe a világba, és amit látunk, az egyáltalán nem irigylésre méltó, hanem beteges és szánalmas.

A hatalmát használta a nők ellen, és ezt aljasul és betegesen tette. Milyen ember az, aki, amikor bemenekül előle egy nő a fürdőszobába, az ajtó előtt veri ki. Az ilyen sztorik a sorozatgyilkosos filmekben vannak csak. Van itt egy fontos részlet, amit nagyon ki kell hangsúlyozni. Weinsteinről az derült ki, amit a sztárvilág évtizedek óta tudott. Nem azért bukott meg, mert ezt tette 40 éve, hanem azért, mert ez kiderült a közvélemény számára is. A sztárvilág veszélyben érzi magát a leleplezés miatt, és ezért mindent megtesz, hogy lemossa magáról Harvey szégyenét, hogy az ne a sztárvilágra essen, hanem valami másra. A sztárok hitelességén mérhetetlen pénz múlik, ha nem szereti őket a közvélemény, az árt az üzletnek. A gépezet beindult.

Most, hogy napvilágra került, Weinstein aberrációját mindenki a saját előnyére szeretné fordítani, és a balhét vele vitetné el. A korábban ünnepelt producer gyorsan a sztárvilág szemetesládájává vált. Mindenki megtisztulásra vágyik, mindenki áldozat szeretne lenni, és Weinstein tökéletes alany erre. Weinstein lett az új kulissza, ami mögé el lehet rejteni világuk titkait, de betegessége és bűnei nem kell, hogy vakká tegyenek bennünket. Anélkül, hogy Weinsteint felmentenénk, a másik oldalon is észrevehetjük az erkölcsileg megkérdőjelezhető viselkedésmintákat. Nem Weinstein az egyedüli a bűnös, az a világ az, amiben ezt teszi az a normális hétköznapok része volt a mai napig, és gyaníthatóan a jövőben is.

Õ nem egy önálló intézmény, hanem egy mocskos világ egyik szereplője csupán. Sokak örülnek, hogy most belekiabálhatják a világba, hogy a férfiak bűnösek, de ez sem igaz teljesen. Ebben a világban nem csak a férfiak bűnösek, nem egyoldalúan történnek a dolgok.

Harvey Weinsteinnek teljesíteni kellett valamit abból, amit előzetesen ígért, ha a másik fél soha nem nyer semmit, nem űzhette volna ilyen sokáig gonosz játékait. Sokan jutottak előnyhöz így, mert ez egy ilyen világ. Aki belép és kihasználja az előnyöket, az a részévé válik, még ha most áldozatnak szeretne is látszani mindenki. Előnyre tesz szert azokkal szemben, akik felállnak, pofon csapják Weinsteint, és főleg azokkal szemben, akik mikor rájönnek, hogy milyen mocskos ez a világ, inkább más szakmát keresnek. Valahogy úgy áll a dolog, hogy aki ebben a világban él, úgy gondolja, hogy a sztárságért sokat kell áldozni, egyesek úgy gondolják, hogy az áldozatokba az is belefért, hogy a Weinstein-félékkel jóba kell lenni. (Mert nem ő az egyedüli ilyen, sok van belőlük.) Valószínűleg ezres nagyságrendben lehettek Weinstein női az évtizedek alatt. Ebből néhány tucat állt elő a történetével, a maradék több száz inkább hallgat, mert az esetet a normális „ügymenet” részének tekintette, aminek nem csak hátrányai voltak.

Normálisnak kellett lennie, ha nem így lenne, nem működhetett volna egy egész életen át. Aki belépett ebbe a világba, annak el kellett fogadnia annak szabályait, aminek a Harvey Weinstein-féle alakok is a részei. Aki ebben a világban sikeres és híres lesz, élvezi annak áldásait, aki néhány hónapja még nyilvánosan puszilgatta a rémet, annak szájából minimum furcsán hangzik, hogy 20 éve zaklatta.

A történetekből egy olyan tapasztalat is kibontakozik, hogy ebben a világban, amit nevezhetnénk a Weinsteinek dzsungelének, annyira hétköznapi az ilyen, hogy csak azok képesek túlélni benne, akik ezt elfogadják. A természetes kiválasztódás része, hogy képesek legyenek ehhez így vagy úgy alkalmazkodni, sőt előnyükre fordítani a dzsungeltörvényeket. Ezt Sophie Dix története domborítja ki igazán, aki 22 éves színésznőként találkozott a predátorral és a támadás után azt mondta magának, ha ilyen a színészvilág, akkor ebből én nem kérek. Kiszállt, feladta színészi ambícióit. Nyilván nem várhatjuk el az összes színésznőtől, hogy feladja a karrierjét az első ajánlat után, ha így lenne, jól láthatóan nem lenne egyetlen színész sem. Viszont, akik benne maradnak, azokban Dixszel szemben megvan a képesség az alkalmazkodásra. Így vagy úgy, de a rendszer részévé válnak. Önmagában a Harvey Weinsteinekkel nem működne, ahhoz kell a másik oldal is. Aki ebben a rendszerben sztár lett, azt ez a rendszer termelte ki, ebben egészen addig lavírozott – nem feltétlenül a szex segítségével –, míg a csúcsra jutott. Ebből következik, hogy amennyiben sikerülne lerombolni ezt a mocskos rendszert, annak nem a jelenlegi sztárok lennének a nyertesei, akár vesztessé is válhatnának, mert a világ megnyílna a Sophie Dixek előtt. Akik ugyan tehetségesek voltak, de elbuktak a kiválasztódási vizsgán, mert ezek között a szabályok között az ő mércéjük szerint túl nagy áldozatokat kellett volna hozniuk. Ezért bármennyire is úgy tesznek most, valójában a sztárvilágnak nem érdeke a megújulás, mert ez komoly versenyt támasztana a ma ebből a világból előny élvezőknek.

Ha nem így közelítünk ehhez az ügyhöz, akkor soha nem fogjuk lerombolni a sztárság hazug nimbuszát, és az egész ügynek olyan tanulsága lesz csupán, hogy minden férfi egy mocsok állat. A sztárvilág a médiával és a női mozgalmakkal közösen minden erejével ebbe az irányba akarja tolni tanulságokat. A Guardianben megjelent egy cikk valami ilyen címmel: „Férfiak, jobban akarjátok kezelni a nőket? Itt egy lista, amivel elkezdhetitek” A szerző egy kb. 30 pontból álló listát állított össze, immár nem Harvey Weinstennek, hanem minden férfinak, akik mind hordozzák Harvey bűnét. A lista teljesen őrült és irreális, egy olyan világ része, amiben a férfiak csak úgy lehetnek megfelelőek a nők számára, ha többé nem „emberek”, hanem a nők által programozott robotok. Nem a „férfiságot” akarja elvenni, hanem az emberi természetet akarja megerőszakolni. Olyan férfit gyártana, ami a nők által mozgatott báb csupán, nem pedig élő szövet. Hogy az egyik legnagyobb baromságot emeljem ki: „Ha egy nő nemet mond a randira, ne hívd újra.” Azt hiszem sok nő esne kétségbe, ha ez a szabály valósággá válna, és sok házasság nem jött volna létre, ha ezt a férfiak komolyan vennék.

A Weinstein-ügyet gyorsuló ütemben fordítják általánosságban a férfiak ellen, amiben az ősbűn, nem a szexuális erőszak, nem a hatalommal való visszaélés, hanem a férfiak olthatatlan ösztönös vágya a szex után.

Nem az a bűn, ha a vágyat agresszióba fordítjuk, zsaroljuk a nőt, vagy más valóban bűnös dolgokat teszünk, hanem maga a tény, hogy kívánjuk és megpróbáljuk elcsábítani őket. 

Elindult egy „MeToo” mozgalom is, ami már erősen ebbe az irányba mutat. Nők tweetelnek, hogy őket is érte olyan inzultus, amikor valaki fel akarta szedni, de ő azt nem akarta. Itt nem csak erőszakról beszélnek már, hanem olyan ajánlatokról, amiket nem akartak hallani. Valószínűleg így a világ minden nője érintetté válik a végére, mert valszeg nincs olyan nő, akit nem próbáltak még felszedni olyan pasik, akik nem jöttek be nekik. Így az amúgy bonyolult kapcsolatteremtési folyamat a mozgalom által egy beteges predátorakcióvá változik. Minden férfi mocskos, aki valaha fel akart egy olyan nőt szedni, aki nem akart vele lenni. Ilyen mindenkinek az életében jó sok van.

Harvey Weinstein ősbűne nem a sztárvilágra száll, hanem az összes férfira. De vajon miért gondolják ezek a médiumok, ezek a nők, hogy a férfiak soha nincsenek az áldozati oldalon, hogy őket nem érik ilyen típusú „abúzusok”, már ha ezt annak lehet nevezni. A férfiakra is rányomulnak olyan nők, akiket nem akarnak. Hány olyan történetet hallunk, hogy egy ügyes nő, hogyan szerez meg egy házas férfit magának és rombolja szét a családját. Ez nem bűn? Van ennél rosszabb is. A férfiakra rányomulnak homoszexuális férfiak is. Főleg a fiatal fiúkat rengeteg ilyen atrocitás éri. Õk ugyan egymásnak beszélnek róla, de nyilvánosan csak ritkán főleg iskolai zaklatások kapcsán derül ki. Ilyen azonban sokunkat ér, ha fiatalon, főleg 18 éves kor előtt homoszexuálisokkal találkozunk. Õk bátran és gyakran tesznek ajánlatot.

A világ néha kemény és undorító hely, néha pedig magasztos, felemelő és romantikus, de semmiképpen nem fekete-fehér. Nem szegény nőkből és aljas férfiakból áll, és nem is gonosz producerekből, rendezőkből és ártatlan színésznőkből. Nem lenne jó így látni és nagyon nem lenne jó, ha méltánytalanul az egész férfitársadalom lenne az áldozata ennek a barom Weinsteinnek, ha a következő generációban már nem lehetne valakivel annak féleleme nélkül lefeküdni 25 évesen, hogy 20 év múlva azt tweeteli, nem is akarta és pellengérre állít.

A Weinstein-ügyet ugyan a sztárvilág szeretné a férfivilág bűnévé tenni, de nem az. Ez az ő bűnük, ez az ő dzsungelük, ne azokkal a férfiakkal akarják elvitetni a balhét, akiknek semmi közük hozzá. Szenvedjék el azok a következményeiket, akik ebből előnyre tettek szert. Értsük meg végre, hogy a sztárvilág nem az, aminek látszik, nem követendő példa, hanem a mocskos titkok világa. Kezeljük is úgy.