Martin Schulz, Európai Parlament korábbi elnöke 2014. május 14. napján Twitter üzenetben gratulált Conchita Wurstnak az Eurovíziós dalversenyen elért sikeréhez, amely eredményt egy jobb Európa felé vezető fontos mérföldkőnek nevezett. Talán nem meglepő, hogy a művész tárgyévben ősszel az Európai Parlament, illetve a frakciók meghívására koncertet adott és a toleranciáért kampányolt Brüsszelben. Egyúttal bírálta Magyarországot, amiért szerinte hazánk nem tesz gyors lépéseket a melegjogok kérdésében. Az SPD kancellárjelöltje is szeret nagyokat mondani, 2013-ban például a brüsszeli Metro napilapban megjelent nyilatkozata szerint Magyarország "listázni akarja a zsidókat". Érdekes párhuzam, hogy Silvio Berlusconi egyik ellene intézett kirohanásában előadta, hogy filmproducer barátjának ajánlani fogja Schulzot az egyik kápó szerepére, egy náci koncentrációs táborokról forgatandó filmjében.

Conchita Wurst a migránsok problémáját is szívén viseli, legutóbb az osztrák közszolgálati rádióban emelte fel a hangját a befogadás kultúrája mellett és bejelentette, hogy koncertezik a menekültek melletti kiállást demonstrálván. Martin Schulz 2016 júniusában pedig az aranynál is értékesebbnek nevezte a migránsok EU-ba történő áramlásának tényét.

Migránsbarát szemlélet, a magyar kormányzat bírálata, heves érzelmek és szakáll – túl sok hasonlóság gondolhatnánk. De mielőtt bárki a homofóbia alaptalan vádjával illetne, az EP korábbi elnöke nős, két gyermek édesapja.

Tisztességes családapa, aki nemrégiben meghirdette a „tisztességesek felkelése” megjelölésű programját, amelynek élére kívánt állni.

A dolgok azonban gyorsan változnak. Minapi hír, hogy a Spiegel hetilap leleplező írást közölt Martin Schulzról, aki nem mellesleg a közelgő szeptemberi szövetségi választás favoritjának számít Németországban, jelenleg fölényesen a legnépszerűbb kancellárjelölt, és akinek ringbe szállásával pártja, az SPD is tartósan átveheti a vezetést a kereszténydemokrata erőktől. De lehet, hogy végül mégsem? Arról is olvashattunk a német hetilapban, hogy Schulz az EP elnökeként súlyos pénzügyi szabálytalanságokat követhetett el: nevezetesen a 2014-es EP-választás előtt pártpolitikai célokra – így az európai szocialisták úgynevezett csúcsjelöltjeként folytatott saját kampányához – olyan pénzügyi erőforrásokat használt fel a gyanú szerint, amelyeket csak EP-elnöki feladataira fordíthatott volna.

Így például sokáig felvette az évi 320 ezer eurós javadalmazása felett járó 304 eurós napidíját azután is, hogy 2014. január 26-án megtették csúcsjelöltnek, és a kampányban számos alkalommal az EP költségére, EP-alkalmazottak kíséretében utazott. Emellett a szabályokat kijátszva párttársakat támogatott, így például kampánymenedzsere, az SPD-s Markus Engels is kaphatott EP-sajtóattaséként a szabálytalanság gyanúját felvető  kétes juttatásokból. (Engels névvel persze teremhet babér a német balon, a konkrét gyanú szerint több mint 16 ezer eurós útiköltség formájában…)

Van is ebben a történetben valami egészen abszurd. Mert annak a Martin Schulznak a legfrissebb botránya bontakozik ki a szemünk láttára, aki oly elánnal és hévvel szereti számon kérni egyik nagy ideológiai ellenfelén, Orbán Viktoron a tisztességes és államférfiúi magatartást. Schulz tavaly márciusban, a kvótareferendum kapcsán egyenesen aljasnak és abszurdnak nevezte Magyarország miniszterelnökét, többek között a „terhek méltányos elosztását” kérve számon. Utóbbi a már-már Orbán-fóbiás, első kancellárjelöltként mondott beszédében is magyar stratégiai ellenlábasát ostorozó Schulznál mintha új értelmet nyerne: a saját jelölti kampány terheinek és a párt költségeinek méltányos elosztását a haveroknak szóló EP-juttatások révén.

Martin Schulz tehát nagy bajban van, mint az nem egy szocdem politikussal megesett már az európai politika színpadán. Jellemző is lenne, ha egy pénzügyi skandalumon úszna el a választás a német bal számára.

Hacsak nem lesz olyan meggyőző Schulz magyarázatkísérlete az EP költségvetési ellenőrző bizottsága számára, mint amilyen meggyőzően ostorozza a neki nem tetsző nézeteket valló politikusokat és közéleti szereplőket hívei szemében.

Bár ennek valószínűsége erősen kétséges. Most nagyot botlott Würselen egykori polgármestere, az SPD felívelő, nagy reménysége.

Mindeközben a Time magazin ünnepel. Legfrissebb számának rövid véleménycikkéből kiderül, hogy bárkit is választanak ősszel a németek, a liberálisok már nyertek. És Conchita is.