2018. október 5-én az azonnali.hu portálon megjelent egy írás „A lábon kihordott államcsőd” címmel. A gondolatsort a „Diétás Magyar Múzsa” címszó alatt dr. Ésik Sándor ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara Oktatási Bizottságának egyik tagja, az azonnali.hu állandó szerzője jegyzi. Az említett címszó egyben a Facebook-oldal megnevezése is, ahol közéleti, politikai témákban rendszeresen jelennek meg írásos és videótartalmak. Ezen a közösségi fórumon kapott helyet a közelmúltban a „Lábon kihordott államcsőd: a Nagy Szemfényvesztés” című bejegyzés. A fent említett esszé folytatásaként a szerző az alábbiakat rögzíti a gyöngyöspatai szegregációs ügy, illetve a börtönkártalanítások (az egyébként valószínűleg jogot végzett szerző szerint helytelenül kártérítésnek titulált) kifizetésének felfüggesztése kapcsán és a reakciók tekintetében az alábbi konklúzióra jut: „Az egyik a hörgés, hogy deúgyvan (sic!), mindenki rohadjon meg a sitten, nem luxushotel az és a cigány meg menjen el dolgozni, ne kártérítésből éljen (sőt milyen szerencséje van a közmunkával, ha hihetünk Járóka Líviának, aki úgy tűnik a hiteltelen politikai díszcigány versenyben Farkas Flórián babérjaira tör).”

Megjegyzendő, hogy a 2000-es évek közpolitikai diskurzusaiban a díszcigány és a díszzsidó kifejezések többször előkerültek, elsősorban jogos bírálatként olyan kontextusban, ahogyan a Demokrata Pártot szokták kritizálni az amerikai konzervatívok, akik szerint a korábban a szegregáció és a rabszolgatartás mellett kardoskodó „kékek” egy 180 fokos fordulattal kisajátították maguknak a fekete közösséget, és politikai céljaikra csupán kihasználják őket.

Egyes konkrét személyek, jobboldali zsidó és cigány származású politikusok balliberális oldalról történő megbélyegzése azonban már egy súlyos kérdés, amely nem is maradt következmények nélkül. Emlékezhetünk arra az esetre, amikor 2006-ban Pásztor Tibor az MSZP V. kerületi önkormányzati képviselője blogjában Deutsch Tamásra utalva azt írta: „nem volt ez más, mint egy magasra földobott, szépen csavart labda, amit a Fidesz kettes számú díszzsidója nagy svunggal ütött le”.

Az ügyben akkor a Fidesz sajtótájékoztatót tartott, amelyen bírálta Pásztort, aki az alábbiakkal védekezett: nevetséges őt antiszemitizmussal vádolni, mert zsidó identitását vállaló ember. Ennek ellenére az Index beszámolója alapján a botrány kirobbanása után két napig maradhatott képviselőjelölt és gyakorlatilag eltűnt a közéletből a szocialista politikus.

Farkas Flórián sem először kapja meg a díszcigány jelzőt, amelyet azzal „érdemelt ki”, hogy roma származása ellenére (!) fideszes politikusként (!) kíván a saját közösségéért dolgozni. A Népszabadság című lap, amely teret adott ezeknek a gondolatoknak, azóta nem létezik.

A magyar liberális gondolkodás egyik szellemi atyja, Halmai Gábor – akinek műveiben kiolvasható, hogy a tengerentúli angolszász liberalizmusra mint egyfajta igazodási pontra tekint – hivatkozik egyik eszmefuttatásában arra, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1954-ben hozott, mindenféle faji diszkriminációt és szegregációt elutasító ún. Brown-döntés indoklásában Thurgood Marshall bíró „egyszer és mindenkorra elveti a szeparált egyenlőség doktrínáját”, azzal az érveléssel, hogy ami elkülönített, szükségképpen egyenlőtlen.

Jövőre nézve mindenesetre kellene egy társadalmi konszenzus abban a tekintetben, tanulva a demokratikus hagyományokkal rendelkező országok tapasztalataiból, hogy aki faji vagy vallási alapon, lealacsonyító módon diszkriminál vagy megbélyegez, annak nincs helye a közéletben.

Végezetül nem csupán költőinek szánjuk azt a felvetést, hogy van-e helye egy ilyen megbélyegző stílushoz köthető ügyvédnek a Budapesti Ügyvédi Kamara egyik szakmai testületében, illetve az azonnali.hu sorsközösséget vállal-e továbbra is a Diétás Magyar Múzsa jogtipró szellemiségével.