Kissé kínos dolog, ha az osztályteremben van egy nebuló, akire mindig rámutatnak:
„No, az Ottó!” „Már megint ez az Ottó gyerek!” „Ottó ma is rossz volt!” „Ottó mindig rossz!” „Ottó a legrosszabb!”

Ez főleg akkor kínos, ha ezt az Ottó anyukája mondogatja folyton. Az anyukája, aki elvileg hozzá tartozik.

Ez a helyzet velünk, magyarokkal is. Illetve Magyarországgal. Már megint mi vagyunk a rosszak – mondogatja a hazai ellenzéki sajtó. Vajon ők hozzánk tartoznak?

No, de nézzük, miért kerültünk ismét szégyenpadra. Mi rosszat tettünk? Mi volt az az elvetemültség, ami szemöldökráncolásra késztette a tanító nénit, az egyenlőség, szabadság és tolerancia, vagyis a Hangzatos Maszlagok Hirdetőit.

„A magyarok nem hisznek a szankciókban és nemhogy katonákat, de fegyvereket sem küldenének az ukránok megsegítésére”. Ezt írta az ellenőrző könyvbe a 444.hu, vagyis a Hangzatos Maszlagok Hirdetője, és az ember csak pislog.

Rohangált a folyosón az Ottó gyerek? Köpködte a padtársát számtan órán? Ordított az ebédlőben, és elgáncsolta a lányokat? Dehogy. Nem akar fegyvereket és katonákat küldeni! Botrány!

„Bár a világon mindenütt azt gondolja a túlnyomó többség – 72 százalék – hogy az országának katonai értelemben ki kell maradnia a konfliktusból, ez az arány nálunk ennél is sokkal magasabb, 90 százalék. Ez a vizsgált 27 országot tekintve világrekord.”

Ottó rossz! Ottó ma is rossz volt!

„Szintén az orosz és fideszes propaganda eredményének tűnik, hogy miközben a világ lakóinak kétharmada tartja potenciálisan eredményes eszköznek a gazdasági szankciókat és ebben alig van eltérés köztük, a magyaroknak csak fele gondolja ezt jó ötletnek. Ezzel is világelsők, vagyis világutolsók vagyunk.”

Ottó nagyon-nagyon rossz! Ottó a legrosszabb!

(Mondjuk, hogy konkrét orosz propagandát hol lát a HMH [Hangzatos Maszlagok Hirdetője], azt el nem tudom képzelni. A közmédiában nincs, ők hangosan utálkoznak, a közösségi média meg azonnal tiltja. A nyilvános vécékben osztogatnak szórólapokat?)

Egy másik orgánum nem csak azt tudja, hogy Ottó rossz, de nem is érti, hogy miért.

„Mégis miért szeretjük jobban az ukrán menekülteket a szíreknél?” Ezzel a címmel jelent meg egy rácsodálkozás, és így folytatja:

„Európában ma sokkal befogadóbbak a menekültekkel szemben, mint a 2015-ös válság idején, és ez a nyitottság az egyébként teljes egészében háborúellenes Magyarországra is igaz: Budapesten a legtöbben legalább ismernek olyan családot, barátot, aki több ukrán félcsaládot is befogadott, odaadta neki a lakását, vagy aki segített valamelyik önkéntes szervezetnek, ha esetleg maga nem is ajánlotta fel az egyik szobáját. Még a kormány is a menekülők megsegítésével promotálta magát, és elfelejtette a migránsellenes szózatait.”

Vajon miért kalimpál az órán Ottó a lábával, és nyöszörgi azt, hogy „tanító néni, ki szeretnék menni!”? Ezt a hatalmas rejtélyt senki sem tudja megfejteni. Ez annyira érthetetlen. Legalábbis haladó fejjel. Mivel nem vagyunk azok, segítünk megfejteni a titkot. Ottónak sürgősen pisilnie kell.

Az ukrán menekültekkel szemben meg azért elfogadóbb a társadalom, mert ők fehérek, nem magányos férfiak, nem muszlimok, és mert nem köveket hajigálnak a határon. Az ember ugyanis jobban tud kötődni ahhoz, ami olyan, mint ő maga. Ami a kultúrája része, vagy nem ellentétes vele.

Ez akkor is így marad, ha a Hangzatos Maszlagok Hirdetői a szégyenpadra ültetnek minket, s még öt újabb cikkben jelentik ki:
Ottó ma is rossz volt. Ottó rossz. Ottó a legrosszabb!