Izgalmas interjú olvasható a legismertebb – kiváló – hazai rockmagazin, a Hammerworld oldalán. A címe ez:

„Linkin Park – Shinoda szerint a metal túl fehér volt, amíg a nu metal fel nem bukkant.”

(Megjegyzem, ezeket leggyakrabban ilyen kis behódolt, háziállattá szelídített fehérek vetik fel, nem is feketék. Akiknek a szemében kb. annyi tekintélyük lehet, mint 52-ben az üzemi párttitkár előtt, ha valaki feljelentette a munkatársát, hogy nem tapsol eléggé a Rákosi-beszéd alatt.)

No, de kukkantsunk bele.

„Én 90 %-ban rapzenét hallgattam, és ha a rockbandákat láttam, az jutott eszembe: ’valami túl fehér ebben’. Ez volt az egyik oka annak, ami miatt nem jött be, különösen a hair metal. Nagyon fehér zenének érződött, én pedig egy nagyon változatos, sokszínű városban nőttem fel, szóval ez nem vonzott. Nem hangolódtam rá. És ez nem csupán a faj kérdése volt. Nem a bőrszínre gondolok. A kultúrájára gondolok. Amikor a nu metal elindult a nagyon korai időszakban, az egy nagyon sokféle, változatos hely volt.”

(Nos, eddig sem hallgattam nu metalt, de ezen most már biztos, hogy nem fogok változtatni.)

Amúgy meg ez miért baj? A klasszikus zene több mint fele német. Ellenben nincs humoristájuk. A germánok iszonyat jók metalban, de punkban elviselhetetlenek. Igazság szerint mindenben elviselhetetlenek, amiben szatíra van, irónia meg humor. Ellenben a Kraftwerk németül üt igazán. Az oroszok zenében meg irodalomban óriásiak, de alig van építészetük. És? Micsoda elmebeteg ötlet, hogy mindent centire ki kell egyenlíteni. Az a jó a cseh irodalomban meg filmművészetben, hogy annyira rohadtul kisstílű, hogy cseh, és teljesen más, mint az angol.
A népek, kultúrák különböznek. Hála a teremtőnek. A hard rock/heavy metal fehér lelkiség. A rap meg a blues fekete. Nem is szeretem. Nem azért, mert gyűlölöm, hanem mert nem tudok vele azonosulni. De miért kéne? Egy kongóitól sem várom el, hogy azonosuljon Arany Jánossal. Mi a fenét kezd vele? Semmi köze hozzá. Elmebaj.

Igen, a metal fehér. És?

A rap meg a blues fekete. Maradjon is úgy. Képzelem, mi lenne, ha valaki azt merészelné feszegetni, hogy túl fekete, és az nem jó így.
A filatéliacsoportban vajon panaszkodnak, hogy túl sok itt a bélyeg, és miért nincs recept meg cicis nénis kép?

Az önazonosság elleni harc nem áll meg. A magyar irodalom túl magyar és túl irodalom. A bélyeggyűjtőkörben túl sok a bélyeggyűjtő. A nyugdíjas bolgár pecások klubjában túl sok a nyugdíjas, a bolgár és a pecás.

Elképesztő!

Már tényleg ott tartunk, hogy a sima buzi az konzervatív. Lassan a reakció melegágyának számít majd a feminizmus (szembemegy a transzmozgalommal), a rock and roll meg persze a tudomány. Igen, a tudomány is kínos adatokkal tud szolgálni a nem egyenlőség világképéről. A valóságról.

A hard rock meg mai szemmel nézve annyira konzervatív és hagyományőrző, mint egy koronaőr. Gyere, öreg Deep Purple-album. Lassan ismét olyan botrányos leszel, mint 50 éve. Jer ide, Ace of Spades, jer, Hail To England, jer ide, Killers, Heaven and Hell meg Metal Heart. Fehérek vagytok, heterók, férfiak. Ja, és tehetségesek. Ami ezeknél külön rossz pontnak számít.

A régi világ lázadói lesznek az új konzervatívok? Mert ebben az agymosásban nincs megállás. Ha ma forgatnak valami filmet, amely az európai középkorban játszódik, akkor már meg sem döbben az ember, hogy a főszereplő lovag egy néger. Legfeljebb annyit mond, hát, legalább férfi. Lassan ennek is örülni kell.

Mivel tisztességes konzervatív vagyok, hagyománytisztelő, délután előveszem a vitrinből a nagyapám első világháborús katonai keresztjét, kicsit nézegetem, majd beteszem a Whitesnake Saints and Sinners albumát.
Mert hát tradíció is létezik a világon.