A politikai uborkaszezon érzékenyen érinti az értelmiséget. Annyira nincs min háborogni és ajvékolni, hogy a végén még kiszáradnak a könnycsatornáik. A szárazság időszakában ezért jobb híján elmondják, hogy nem szeretik a sportot – helyette a hivatásként felfogott nyekergést választják. Mindenki azt, amiben a legjobb.

(Egyébként a foci ügyében is viszonylag kiszámítható a progresszív narratíva alakulása: 1. Bezzeg a horvátok, itthon meg szar a foci, Orbán! , 2. horvát csapat = Mészáros Lőrinc, ki is kaptak a migráncsoktól.)

Mint egy hatalmas, lehűlést és enyhülést hozó zivatar, úgy szüntette meg a politikai szárazságot Békés Márton néhány gondolata, amit Drágabolgárúr műsorában volt szíves megosztani a hallgatókkal. Ebben Békés elmondta, hogy nem kötelező mércének tekinteni a balliberális kultúra szentjeit, saját mércét kell teremteni.

Fellélegezhetett hát a kiszáradófélben lévő értelmiség. Végre lehetett nyilaskommunistázni, három fontosfilozófus megidézése közé lehetett iktatni a révaijózsefezést. (Ez különösen vicces rutin azoktól, akik olyan tojásokból keltek ki, amiket még Aczél et. rakott le annak idején.)

A balliberális hisztériakommandó egytől egyig funkcionális analfabétákból áll. (Ez persze nem újdonság.) A hiperventilláció mögött ugyanis ismét nincs semmiféle alap. Békés mindössze annyit mondott, hogy nem kötelező széles e hazában mindenkinek a ballib sznobácia kedvenceihez mérni önmagát. Egy szóval sem mondta, hogy be kéne zúzni Esterházy könyveit (ilyet mondjuk én mondanék, mert genyának születni kell, de ezt a poént Pozsonyi kartárs már annak idején ellőtte, nekem meg jobb dolgom is van). Emiatt a nagy büdös semmi miatt lett tachikardiájuk a hazai liberálisoknak. (Kölcsönözzenek nyugtatókat a volt elempés diktafonkirálytól.)

Kedves sznobok, newsflash!

A celebjeiteket eddig sem olvasták olyan nagyon széles tömegek. Az érzéki csalódás eddigi oka mindössze az volt, hogy ti mindig nagy rivaldafény kíséretében kaseroltátok körbe egymást nagy elánnal: „ó, milyen kiválót alkottál megint, Mester!” – „Köszönöm, kérlek, te nemkülönben!”. A modoroskodó szeánszokat megtámogatta a politikai elit azzal, hogy kipárnázta a seggeteket, de az általatok amúgy lenézett „egyszerű emberek” élete úgy tűnt és tűnik tova, hogy soha egy kurva sort nem olvasnak tőletek. És nélkületek is egészen teljes, boldog életet tudtak-tudnak élni. Ha Békés nem mondott volna semmit, ez már akkor is befejezett tény lenne. A Facebook-buborék előtti világban is volt buborék. Az volt a tiétek. A nőies hisztériátok mindössze arra utal, hogy a nyilvánvalót is megfogalmazza valaki, és annak is van visszhangja. 
Kurva szar lehet.

Annak idején persze nem csak kizárólag „kulturális jelentőségű” pogácsázásokra, lazacos szendvicsezésekre és egymás tomporának a tisztogatására került sor. Hiszen a régi elit lazacos szendvicsezhetett akár amerikai ügyvivőkkel is, akinek elmondhatták, hogy diktátor az Orbán, és másnap visszaolvashatták nagyon fontos helyeken azt, amit előző este elmondtak nagyon fontos embereknek. Ezt persze most is megtehetik – csak már nincs eredménye. Az értelmiség hisztijének semmilyen következménye nincs ma már. Ezért is olyan ingerültek. Meg azért, mert – akár kimondja ezt Békés, akár nem – a kulturális és politikai hegemóniájuk megtört, pedig ezekről azt hitték, a Jóisten elrendelése révén létezik és örökké tart.

Azzal meg főleg nem tudnak mit kezdeni, hogy sajnálatos módon Doktor Miniszterelnök Úr, akit mindig is egy vidéki disznóólszármazéknak tekintettek, szellemileg frissebb, mint az egész átkozott értelmiség együttvéve. Ettől még senki sem akadályozza meg a szektás szeánszokat.