Előadásában többek között az alábbi állításokat tette:

• A magyarok elzárkózása a migránsok befogadásától tudatos politikai manipuláció eredménye, amit ő a „morális pánikkeltés” tipikus esetének ír le. A Nemzeti Konzultáció demagógiája, a kormányzati plakátkamapány „nyílt rasszizmusa” a példa erre.
• Elsősorban tehát a kormány a felelős, de mindez csak azért volt lehetséges, mert a magyarok nemzeti öntudata lényegében „bűnbakképzésen” alapul, azaz középpontja az idegengyűlölet és az idegenektől való félelem. A politika manipulációja így csak „irányt ad”, célpontot jelöl ki, jelen esetben a szerencsétlen bevándorlókat.
• Arról nem is beszélve, hogy Soros György nézeteivel kapcsolatos kormányzati kritikákat is ugyanezen bűnbakképzés, illetve a regresszió fogalmaival lehet a legmegfelelőbben leírni.
• Erős Ferenc úgy látja: a magyar politika kizárólag a „jó és a rossz harcára egyszerűsíti le a világot”.

Az jutott eszembe a professzor előadásáról, aminek kétségkívül megvan a maga belső fogalmi koherenciája, mit is érezhettek az amerikai őslakosok amikor meglátták a spanyol hódítók hajóit a tengerparton és a velük érkező idegeneket, hülye maskarában. Mit érez az ember, amikor olyan eseményekkel, változásokkal találja magát szemben, amit megszokott fogalomrendszerével, sémáival szinte képtelenség leírni.

Mert sajnos ez itt a helyzet. A hazai, régi vágású, liberális kötődésű értelmiség, a baloldali pártok, a magát függetlenként definiáló média lett az indián. Értetlenkednek, dünnyögnek, huzogatják a szemöldöküket, vagy kiabálnak.

Olyanok, mint akik egy bolygón élnek, ahol minden kerek. Aztán valaki talál egy kockát. Hogyan írható le a kocka, kérdezik megdöbbenve? Hogy ne törjön ki a pánik, mi mást tehetnének, megegyeznek: az is legyen kerek, csak másképp kerek.

Látható szenvedést okoz nekik, hogy ami ma Európában történik a migrációs válság során, az nem értelmezhető egykönnyen a rasszista, xenofób jobboldal és a felvilágosult humánum megszokott küzdelmeként. Erős Ferencet idézve: nem lehet szimplán a jó és a rossz harcára redukálni a kérdést. Ahogy például a szíriai háborús konfliktust sem. Mégis újra és újra kísérletet tesznek rá. Mert nem tehetnek mást. Csak ezeket a sémákat ismerik.

• az európai jobboldal „nem elég” rasszista, inkább pragmatikus,
• a migránsok nem mindig tűnnek áldozatnak, legalábbis sokszor nem úgy viselkednek,
• mit kezdünk a keményvonalas iszlámmal, ami nem ismeri el az európai kultúrát, itt Európában sem,
• vagy amikor baloldali pártok dezertálnak az „emberi jogi” oldalról?

Valami nem stimmel. Erős Ferenc persze beleerőlteti a helyzetet az „emberek hülyék”, akiket még nagyobb „hülyék” vezetnek jól ismert meséjébe. A xenofób kisember találkozása a rasszista szörnyeteggel. Szerintem ez nem tudomány, inkább értelmiségi gőg, de ez mellékes szál.

Ismerjük ezeket a történeteket. A XX-ik század tele van velük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden új helyzet megoldására használhatóak.

Az orvos gyógyítsa meg a torokfájást. A pszichológus segítsen a kisgyereken, hogy éjszaka ne vizeljen be. A focista rúgja, amit rúgni kell. A politikusok meg hozzanak döntéseket és vezessenek, ha már fizetjük őket.

A helyzeten nem segít ha a politikát szimplán pszichológiai defektusok, regressziók és szociálpszichológiai csapdák mentén értelmezzük, mert sokkal többről szól, mint néhány flepnis randalírozása. Ahogy Erős Ferenc sem a villanyszerelőt kéri meg, hogy válaszoljon neki az őt belülről égető filozófiai problémákra, úgy a politikát sem elég, ha lélekbúvárok magyarázzák és oldják meg.

Ha a pszichológus intelmeit követjük és legyőzzük „regresszív énünket”, egyszerűen mindenkit beengedünk a Közel-Keletről, a politikai, gazdasági, társadalmi következmények végiggondolása nélkül. Aztán beengedjük Afrikát is.

Ezt mondja Soros, mondta korábban Juncker. „Ne legyünk idegenellenesek”, „engedjünk be mindenkit”, aztán „osztogassuk szét őket”.

Vannak békeidők, amikor a politikusok pojácáskodnak, marketingelnek, manipulálgatnak, mi meg választók jól bedőlünk, vagy éppen kiröhögjük őket. Vidáman szórakozunk.

Na ennek van most vége. Aki itt tovább blöfföl, manipulál, páváskodik, kamuzik vagy elméleteket gyárt az nem csak magát húzza le a történelem latrináján, hanem mindannyiunkat.

Most dönteni kellene és cselekedni. És ezt a döntést nem a pszichológusok fogják meghozni és nem ők fizetik meg az árát.