Orbán Viktor miniszterelnök – az immáron huszadik alkalommal megtartott – évértékelő beszédének fontos, lényegi része volt az elmúlt két kormányzati ciklus értékelése. Talán kevesen gondolták volna még 2010 áprilisában, hogy egyszer majd újra pozitív, büszkeségre és bizakodásra okot adó dolog lesz visszatekinteni az elmúlt nyolc évre.

Példátlan gazdasági sikerek, kormányzati stabilitás, a nemzeti érdekek és értékek melletti töretlen kiállás, az ország presztízsének meredek emelkedése. Talán így lehetne a legrövidebben összefoglalni mindazt, amit a magyar emberekkel közösen elért a mostani kormányzat.

Munka azonban még van bőven – fogalmazott a miniszterelnök, hiszen még mindig nem értünk a munka végére, az ország a tehetsége alapján még többre hivatott. Hogy ez a munka sikeres legyen, annak elengedhetetlen feltétele az a meggyőződés, mely Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP iránytűjeként szolgál:

Ebben a mondatban minden benne van, ami az elmúlt nyolc esztendőt jellemezte, ami az újabb négy évet jellemezheti, valamint az, ami megkülönbözteti őket a többi párttól, melyek feladták, vagy sohasem szolgálták a nemzet érdekét.

Mindez különösen fontos egy olyan világban, ahol napjaink külpolitikájában farkastörvények uralkodnak. Csak az a nemzet lehet sikeres, csak az a nemzet maradhat meg, amely képes kiállni saját érdekeiért, és nem fél megvédeni az igazát.

Ahogyan a miniszterelnök mondta, Magyarországon süllyesztőbe került a politikailag korrekt beszédmód, a brüsszeli euróblablaként említett semmit mondás kultúrája, valamint a liberális szépelgés. Budapesten Brüsszellel vagy Berlinnel ellentétben a világos beszéd a divat. Ez különböztet meg minket másoktól.

De vannak persze olyanok, akiknek mindez nem tetszik. Vannak olyanok, akiknek útjában állunk mi, magyarok.

Európának az elkövetkezendő években, évtizedekben is meghatározó, mi több, sorsdöntő kérdése lesz az illegális bevándorlás és az arra adandó válaszok. Ma a világban két fajta értelmezés uralkodik: az egyik szerint a bevándorlást támogatni kell, míg a másik szerint meg kell állítani.

Előbbi egyik legnagyobb szószólója és támogatója már nemcsak az alapítványain, szervezetein és az általa felvásárolt pártokon, politikusokon keresztül akarja elérni célját, hanem befolyását egy világszervezetre is kiterjesztette.

Az ENSZ migrációs tervezete a Soros-tervnek megfelelően legálissá tenné a bevándorlást, olyan útvonalakat hozna létre, melynek következtében nem lehetne gátat szabni a más kultúrájú, főképp muszlim országokból ideérkező embertömegeknek. Ennek kapcsán Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy Magyarországot nem zavart elméjű emberek lakják, a magyarok átlátnak a dolgokon.

Üdvözítő azonban, hogy ebben a harcban nem vagyunk egyedül. Ahogyan a miniszterelnök is mondta, Soros György nemcsak velünk, magyarokkal, hanem a britekkel, az amerikaiakkal és az izraeliekkel is tengelyt akasztott.

Magyarország azonban sem a bevándorlók, sem a homo sorosensusok országa nem akar lenni. Magyarország magyar ország akar maradni.

A tét tehát nem kevesebb, mint saját identitásunk, saját országunk, az eddigi sikereink, a nemzeti büszkeségünk megvédése. Erről szólt Orbán Viktor évértékelője és erről fog szólni április 8-a is.