Ami történt, mondhatni, most már mindennapos Franciaországban. Van egy másodgenerációs bevándorló, akinek abból van pénze Franciaországban, hogy szidja a franciákat, kigúnyol mindent, ami a franciáknak fontos, és ha ezt valaki szóvá teszi, akkor visítva rohan a bíróságra. Természetesen a francia bíróságra. Ez a másodgenerációs bevándorló, Yassine Belattar történetesen humorista. Minden elfogultság nélkül: irgalmatlanul rossz humorista, nehéz elmosolyodni a viccein – legalábbis annak, aki nem része a muszlim, franciaellenes szubkultúrának. Nem történt semmi meglepő most sem: ezúttal Yassine Belattar az első világháború százéves lezárásának évfordulójára emlékezett. Pont úgy, ahogy egy, a (hivatalosan) szülőhazáját gyűlölő ember emlékezik (hivatalosan) szülőhazája tragédiájára. Azt legalábbis nem tudja letagadni, hogy a szülőhazája Franciaország, ugyanis – marokkói szülők fiaként – egy párizsi elővárosban született.

Ami nem mindennapos, az az, hogy ez a franciagyűlölő muszlim humorista Emmanuel Macron tanácsadója. Teljesen hivatalosan. Ha lenne névjegye, rá is nyomtathatná. Ez a titulusa. Macron felkérte, hogy adjon neki bölcs tanácsokat a szociális értelemben teljesen leszakadt külvárosokkal kapcsolatos politikájához, a humorista pedig boldogan vállalta. Ki értené jobban, hogy mit kellene csinálni, hogy minden második muszlim fiatal ne legyen munkanélküli, hogy ne gyújtsanak fel minden éjszaka kocsikat, hogy ne verjenek meg naponta nőket, hogy ne áruljanak drogot az utcán, mint egy radikális muszlim humorista?

A külvárosfejlesztési tanácsot azért alapította meg Macron, mert a minden politikai oldal által kiemelkedőnek tartott, úgynevezett Borloo-tanulmány nem tetszett az elnöknek. Vagy inkább maga Borloo, akit korábban a jobboldalnak tett gesztusként megkért, hogy javaslatait egy nagy tanulmányban foglalja össze. És aki ezt nagyszerűen megoldotta. Jean-Louis Borloo közel 70 éves jogász-közgazdász, nyolc évig volt miniszter, előbb Chirac, majd Sarkozy elnöksége alatt. Borloo népszerű politikus, szerepelt a pletykalapokban is, mert azt feltételezik, hogy ő volt egy ideig a nagyszerű francia színésznő, Nathalie Baye élettársa és a színésznő két kisebb gyerekének ő az apja. Amiatt is sokat írtak róla, mert később feleségül vette a közszolgálati televízió egyébként magyar származású műsorvezetőjét, Béatrice Schönberget. (És még egy érdekesség: Béatrice Schönberg – leánykori nevén Szabó – előző férje a szintén magyar származású, kétségtelenül zseniális musicalszerző, Claude-Michel Schönberg volt, A nyomorultak és a Miss Saigon a pesti színházakban is sikerrel ment.) Egyszóval mind kivételes intelligenciája, mind politikai karrierje, mind érdekes magánélete miatt Borloo egyfajta sztárpolitikus Franciaországban. Õ nem volt megfelelő Macronnak, megalázta, értéktelennek titulálta a külvárosok leszakadását megakadályozó koncepcióját. Persze, Yassine Belattar és néhány zenész és komikus majd megoldja... Nyilvánvaló: Yassine Belattar mellett nincs kisebbségi komplexusa Macronnak, Belattar nem jogtudós és közgazdász. Enyhén szólva sem az.

De ki ez a Belattar? A kalózrádiójával a főleg a muszlimok között népszerűvé váló Belattar egyre nagyobb rádiókhoz szerződött, egyre több pénzt keresett, egyre hangosabb lett. És mindig ugyanaz a provokáció ismétlődött. Mond valami tűrhetetlen aljasságot, valaki ezt szóvá teszi, utána Belattar rasszizmust kiabál és feljelenti.

Ügyei hosszan sorolhatók: arról beszélt, hogy ő „nem je suis Charlie”, máskor gálát szervezett a muszlimgyűlölet áldozataiért (természetesen áldozatokon lelki sérülteket kell érteni, muszlimok ellen nem voltak francia terrortámadások Párizsban), egy nyíltan rasszista és franciaellenes szervezetet támogatott (CCIF), majd később letagadta. A tévében ocsmány módon relativizálta a 86 éves katolikus pap meggyilkolását (muszlim migránsok elvágták a torkát az egyébként békés és szép kisvárosban, Saint-Étienne-du-Rouvray-ben) vagy Sarah Halimi kivégzését (a 65 éves zsidó orvosnőhöz muszlim migráns szomszédja betört az éjszaka, először muszlim imádkozásra kényszerítette, aztán agyonverte, végül kidobta a harmadik emeleti ablakon, ezt követően a gyilkos visszamászott saját lakásába és lefeküdt aludni). Õ volt az, aki pénzt adott egy sevrani kávézó radikális muszlim tulajdonosának (saját nevére vette pontosabban a bisztrót), mert csődbe jutott, ugyanis hatalmas botrány lett abból, hogy a kávézó muszlim tulajdonosa nem engedett be nőket az üzletébe.

Macronnak tehát Jean-Louis Borloo tanulmánya nem kellett, Yassine Belattar tanácsai viszont igen.

Azt nem tudjuk, hogy az első világháborúval kapcsolatban is kért-e tanácsokat a humoristától. Valószínűleg Macronnak sikerült magától is kegyeletsértő dolgokat mondania (hihetetlen persze, hogy Macron ugyanazt a közjogi méltóságot tölti be, mint a két világháborúról mindig emberi, őszinte és eredeti gondolatokat mondó Jacques Chirac vagy Nicolas Sarkozy). De ami biztos: Macron nem jelentette be, hogy „testvérét”, Belattart azonnal kidobná a külvárosfejlesztési tanácsból, mert nem akar látni egy olyan embert, aki az első világháború áldozatain gúnyolódik. Igen, testvére. Belattar kegyesen „testvéremnek” nevezi Macront, így beszél róla.

Az egyik francia kereskedelmi rádióban Yassine Belattar egy másik muszlim humoristával, Djamil Le Shlaggal vicceskedett. Hogy milyen „francia szeretők” voltak a lövészárkokban a közlegények, hiszen a csaták kellős közepén szerelmesleveleket írogattak a feleségüknek. Vagyis, hogy mekkora marhák voltak ezek ott a lövészárkokban. Másnap meghalnak és ilyeneket írogatnak. És közben Belattar és Le Shlag a maga – sajnos, nincs rá jobb kifejezés – idióta módján röhög.

A francia közgondolkodás ismeretében különösen otromba (és természetesen teljesen tudatos) ez a viccelődés. Tudatos provokáció. A francia történelem egyik legmegrendítőbb hagyománya, hogy milyen szívszorító leveleket írtak feleségüknek, gyereküknek, szüleiknek a lövészárkokban a halálra készülő közkatonák. Színházi előadásokat tartottak később, ami abból állt, hogy ilyen leveleket olvastak fel. Egy normális embernek tényleg elcsuklik a hangja, amikor ezeket olvassa vagy akárcsak beleolvas. Igen: normális ember ezen nem tud röhögni, hogy is tudna.

Azt azért kizárom, hogy Yassine Belattar nem normális. Teljesen az. Egy tudatos provokatőr, a párhuzamos társadalom tipikus és hangos képviselője.

Amíg Macron azért szidja Magyarországot, mert keményen ellenzi a bevándorlást, Franciaország – egyre nyilvánvalóbb – már egy még nagyobb problémával néz szembe, és a gyenge kezű elnök képtelen bármit is tenni ellene. Vagy nem is akar. Franciaország már elvesztette a bevándorlás elleni háborút. És kezdi elveszteni az iszlamizáció elleni háborút is.

A francia köztársasági elnök jogi értelemben is hivatalos tanácsadójának éppen ez a célja: tudatosítani az emberekben, a világban, hogy a párhuzamos társadalom már nemcsak kialakult, nemcsak kizárólag a saját törvényeit hajlandó elfogadni, de támad mindent, támad bármit, ami a többségi társadalom közmegegyezéses értékeihez tartozik. Az anyaország múltját persze nehéz eltörölni, de azért megpróbálják.  

Macron szerencséje, hogy a francia emberek egyelőre csak a benzináremelés és a katasztrofális francia gazdaságpolitika ellen lázadtak fel. Ez láthatóan nem érdekli. Amikor viszont már Belattar és társai ellen fognak lázadni, amikor a muszlim párhuzamos társadalom provokációi ellen, az az érzésem, az már jobban fogja.