Ahogy sejteni lehetett és előre borítékolható volt, elkészültek azok az irományok, melyeknek minden szava azért íródott, hogy a lehető legrosszabb színben tüntessék fel az új Puskás Arénát. Voltak ezeknek előzményei: a jegyértékesítéssel kapcsolatban, a korlátozott látási viszonyokkal és a parkolók hiányával. A gennyedzés gázpedáljára a csupa négyesekből álló portál egyik nagyon hasznos és értékteremtő munkát végző szerzője már péntek délután rálépett. A progresszív talentum billentyűzetét el nem koptatva alkotott cikket arról, hogy egy, a Rákóczi úton haladó teherautóból kieső disznó a Puskás Stadion felé halad. Az alaphír, miszerint egy sertés kiesett az autóból, valóban meghökkentő, nem jellemző Budapestre és most finom voltam, de ezt összemosni a péntek esti mérkőzéssel rendkívül frusztrált elmére vall. A cikk írója 65 ezer magyar embert disznózott le, mondván, aki elmegy a meccsre, az sertés. Rendkívül PC és haladó gondolat. Bele sem merek gondolni, hogy fordított esetben mi történne, azaz ha egy jobboldali portál tálalna hasonló stílusban egy történetet. Szerencsére a dehumanizálás ezen a térfélen nem bevett ujjgyakorlat.

Hogy maradjunk a híres amerikai milliárdos magyarországi zsebnoteszénél. A tripla quattro egy másik ékköve – munkatársával ellentétben – kimerészkedett a 4-es, 6-os villamos vonzásteréből, eljött egészen a Puskásig és érezhetően csupa jóindulat vezérelte, amikor elkészítette fotókkal tűzdelt összeállítását arról, hogy mennyire szörnyű hely az új stadion. Hihetetlen, de egy 65 ezer fős létesítményben sorban kell állni a büfénél. Szörnyű és elfogadhatatlan!

A Soros-napló nagy testvére, az autó irányjelzőjéről elnevezett médiatermék elfogulatlan sportszerelmese is megjelent a stadionban. Persze az ingyenes tiszteletjegyet elfogadta, aztán jó vendégként telef888sta az étkezőasztal közepét. Az MG monogramú szerző büszkén hirdeti írásában, hogy ő lázadóként ülve maradt akkor, amikor az egész stadion állva énekelte az Ismerős Arcok Nélküled című dalát. MG nemcsak a lázadására veri a mellét, hanem arra is, hogy nem ismeri ezt a mára önmagán jóval túlmutató slágert. Nem mondom, hogy mindenkinek ismernie kell a külhoni és csonka magyarság összetartozásának himnuszát, de hencegni ezzel primitív tahóság. A dzsungel könyve, az.

Van egy újság, ami a neve szerint elvileg a világgazdasággal kellene foglalkozzon, ezzel szemben inkább a politikai hergelés a szakmai hitvallása. Ez a médium a Puskás esetében a feminista, nőjogi aktivista énjét vette elő. Mondván, ők előre tudták, hogy kevés lesz az épülő arénában a női illemhely. Ütős posztjukhoz még képet is csatoltak, ahol hölgyek állnak sorban. A büfés esetet tudom említeni. Hihetetlen, hogy egy több tízezres rendezvényen sor alakul ki a női WC előtt. A férfi szektorban ez gond nélkül működött.

Szenvedtek, nyűglődtek a nemzeti identitás nélküli hergelők és provokátorok. Mindent megpróbáltak, hogy bemocskolják a nemzet új stadionját, labdarúgószentélyét, de olcsó kútmérgezésnél tovább nem jutottak. Mit lehet ilyenkor tenni? Bedobni a jolly jokert. Végül is jó ez a Puskás Aréna, de ennyi pénzért mennyi kórházat lehetett volna építeni. Meg CT-t, lélegeztetőgépet és inkubátort venni. Egy biztos, november 15-e nagyon fájdalmas nap lehetett a magyarságukra nem túlzottan érzékeny polgártársaink életében.

Ez a stadion többről szól, nem pusztán egy focipálya körülötte nézőtérrel. A Puskás a magyar nemzet múltja, jelene és jövője. És most direkt nem labdarúgást írtam. Az új aréna friss erőt és lendületet adhat minden gyereknek, akik lehet, hogy éppen most is valahol rúgják a bőrt. Nem tudom elképzelni, hogy van olyan fiatal, aki focizik és ne az lenne az álma, hogy egyszer itt lépjen pályára.

A Puskás, a Puskás. A nemzet stadionja. Mind a 15 millió magyaré.

Én így gondolom, éppen emiatt máshogy éltem meg a helyszínen a tegnap estét.

Amikor a felvidéki fiatalok torkából felcsendült a Nélküled, és az egész stadion egy emberként énekelte, könnyezte – felemelő volt. Az volt az a pillanat, amikor a Puskás Aréna nemcsak egy sportlétesítmény, hanem otthon lett.

Hetek óta eléggé, napok óta viszont elképesztően vártam november idusát. Gyermeki izgalommal számoltam vissza a napokat és csak az járt a fejemben, hogy mikor mehetek végre a nyitómeccsre. Nem egyedül, hanem 65 ezer szurkolótársammal. Eljött a nagy nap. A Puskás már órákkal a mérkőzés előtt nemzeti színekben pompázott, grandiózus épület, megállni mellette és csak csodálni percekig – nemcsak én, hanem mindenki ezzel kezdte a programot. Belépés? Sima ügy, 2 perc, profi szervezés. Kisétálni a nézőtérre, elfoglalni az ülőhelyet? Nincsenek szavak. A Puskás hatalmas, modern és lenyűgöző. A baráti társaságommal – mint nemzetközi meccsekre is járók – megállapítottuk: ennyire menő stadionban még nem voltunk. Világszínvonal. A Földön nincs olyan pont, ahol ne állná meg a helyét. A hangulat, a szurkolás, a nyitóünnepség: libabőr. Élmények, amelyeket soha nem felejtek/felejtünk el.

Aki mást mond, az hazudik.

U.i.:

Walesben győzni kell!