Drága tüntetők!

Ma jókedvűen keltem, gondoltam, ingyenesen tanácsokat adok nektek. Szükségetek van rá, hiszen szemmel láthatóan nem tudjátok, mit cselekedtek.

Kezdjük a legfontosabbal. Tudjátok, hogy pontosan miért is tüntettek?

Először azt mondtátok, sejtettétek, sugalmaztátok, hogy a fideszesek csaltak a választáson. Aztán jött az, hogy a sajtószabadságot akarjátok megoltalmazni. Holnap a koalák jogai lesznek terítéken? Értem én, hogy ahogyan – közéleti értelemben – cseperedtek, a program is folyamatosan változik, de gondoljatok csak bele: ha ti sem tudjátok, mi a fészkes fenét akartok, mi hogyan találjuk ki?

Az világos, hogy Orbán Viktort meg akarjátok állítani. Elmondjátok, táblára írjátok, világgá kürtölitek naponta ezerszer. Ezzel viszont az a gond, hogy a demokráciában – amelynek ti ugye, szerelmetes hívei vagytok – bárkit megállítani vagy felmagasztalni csakis választással lehet (van még a népszavazás intézménye, de hát ott sem szoktatok nagyot domborítani).

Ebben az országban két hete választottunk. A hatályos választási törvény szerint lebonyolított, nemzetközi és hazai megfigyelők szerint is teljesen szabályos voksoláson a Fidesz nevű pártot és Orbán Viktort emelte pajzsra a népakarat. Ha most azzal jönnétek, hogy a Fidesz rútul megváltoztatta a választókerületi határokat, meg általában magának kedvezett volna, arra egyrészt az a válasz, hogy a világ valamennyi választási rendszerében akkor lehet győzni, ha ti vagytok a legnépszerűbbek. Másrészt emlékezzetek arra az apróságra, hogy a Fidesz-kormány kétszer is kétharmad, vagyis példátlan felhatalmazás birtokában nyúlt a törvényekhez, vagyis a demokráciában megszokott módon, többségi akarattal cselekedett.

Mondjuk, a fékek és ellensúlyok rendszerével nem törődött, igaz. Sólyom László és néhány asztalfiókot harapdáló kollégája legnagyobb bánatára. Jó kérdés, persze, hogy a győztesnek miért kellene megtartóztatnia magát, miért kellene korlátozni erejét és befolyását, lemondva így saját programjának, akaratának maradéktalan érvényesítéséről – ami maga a politikai egyszeregy. Mulatok azon, mennyire hangosak vagytok most, hatalmat, beleszólást kértek a győztestől, ellenkező esetben persze ti sem adnátok koncokat, nem mutatnátok gesztusokat, de farizeus módon mégis erről pampogtok. Nem kaptok semmit, mars, készülődjetek a következő választásra, hiszen állítólag demokraták vagytok, már csak négy évet kell kibírni, gyorsan eltelik az idő. 

Ideje megértenetek: ha győzni akartok, nem velünk kellene foglalkoznotok. A fejetek fölé emelt táblák, amelyeken birkáknak neveztek bennünket, szidjátok törvényesen megválasztott miniszterelnökünket – mind megannyi apró koporsószeg. Az a helyzet, hogy készül a 2022-es bukta. A politikai álmoskönyvekben ugyanis az szerepel, hogy ha már saját tábort nem tudtok építeni, akkor a túloldalról érdemes elhozni a szavazókat. Ehelyett mit csináltok? Agyonsértegetitek a Fideszre szavazó majdnem hárommillió embert. Akik ezek után nyilvánvalóan még jobban ragaszkodnak döntésükhöz, még jobban összezárnak. Ráadásul újra megtapasztalták a győzelem ízét, azt, hogy a dolgok az ő ízlésük szerint alakulnak ebben az országban. Ezzel szemben ti a puszta gyűlöletet állítjátok, ami a hétköznapokban sem jó tanácsadó, a politikában pedig egyenesen öngyilkosság.

Az utcai jelenlétről annyit, hogy az utca a miénk. Már évek óta mi vagyunk többen ott is. Számháborúzhattok persze, hogy a szombatról szombatra csökkenő néhány tízezres táborotok hány főből áll, de az igazság az, hogy egyáltalán nem vagytok sokan. Egymás mellé sodródott homoszexuális aktivista, jobbikos, nyugdíjas munkásőr, ligetvédő, punk meg az összes csodabogár – lássuk be, ennyi érdeklődő ellenzéki simán akad a Belvárosban. Amikor viszont mi vonulunk fel, akkor szó szerint nem látszik a tömeg vége, olyan még nem volt, hogy egyetlen hívó szóra több százezernél kevesebben siettünk volna utcára.

Többségben vagyunk a parlamentben. Többségben vagyunk az utcán. Többségben vagyunk az országban. Többségben vagyunk a valóságban.

Tényleg: mi a fenét akartok?

Megmondom: sörözni az Oktogonon, ráülni a villamossínre szombat este, amikor anyuci nem lát, a rendőr pedig elfordítja a fejét.

Tartalmas kaland, nem mondom.

És mit kezdtek a pártjaitokkal? Most, hogy elmúlt a sokkhatás, szépen visszarendeződött minden az eredeti kerékvágásába. Elnézegettem például a szocialisták válságértekezletét: láttam a nyugodt Molnár Gyulát, a vidám Kunhalmi Ágnest, a mosolygó Karácsony Gergelyt. És akkor ráébredtem: ezeknek pont jó, ami most van. Hiszen megélhetési politikusok, tök mindegy nekik, ellenzékben vagy kormányon vannak-e éppen. Élek a gyanúperrel, hogy a többi pártban sincs gyászos hangulat. Ketyeg az állami támogatás, ketyeg a parlamenti fizetés, a frakciótól is csurran-cseppen valami. Õk képviselnek állítólag benneteket, rájuk szoktatok szavazni. De azért a mi anyánkat, világos a programotok.

Végezetül egy fontos észrevétel. Amikor mi vonultunk, vezérmolinónkon a következő felirat szerepelt: A haza minden előtt. A tiéteken pedig ez: Orbán egy geci.

Értitek már?

Itt a válasz mindenre. Otthonosságra, otthontalanságra, intelligenciára, proliságra, győzelemre, vereségre.

Amíg nem változtattok ezen, mindig le fogunk benneteket győzni.