A Hitler-hatás

Hitler kemény dolgokat mondott és tett a '30-as évek elején. Ellenségképet kreált, az emberek egzisztenciális félelmére építette politikáját, magasabb és alacsonyabb rendűekre osztotta a világot. Mivel ezt már sokan tették előtte is, az akkori világközvélemény nem látta meg benne a veszélyt. A történelem azt tanította, hogy a politikusok mindenfélét összehordanak a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. Mivel Hitler a fajtájából az első volt, soha nem láttak még hozzá fogható figurát, ezért nem tudták elképzelni, hogy amit mond, azt komolyan is gondolja, hiszen mondani valamit és meg is tenni azt, az két külön dolog. A politikában sokan fenyegetőznek, hőbörögnek, de ezeket alkura használják és Hitlernek volt miért alkudoznia. Meg is adtak neki mindent, mert azt hitték, hogy ezzel leszerelik. Kiderült, a régi tapasztalatok nem működtek vele kapcsolatban. Neki az is kellett, amit nem tudtunk elképzelni.

Hitler megváltoztatta a Nyugat tapasztalatait, vagy mondjuk inkább úgy: előítéleteit. Ma, ha valaki egy ezrelékét kimondja annak, amit Hitler mondott, az első mondat után holokausztot vizionál a világ. Mintha vele megismertük volna a történelem működésének szükségszerű mechanizmusát. Rájöttünk volna a törvényre, ami a newtoni fizika pontosságával képes előre jelezni a történelem menetét, amit talán „Hitler-hatásnak” hívhatnánk, és valahogy így hangzik: ha bárki más etnikumokkal, vallásokkal szembeni félelmeiről beszél, az idővel haláltáborokat épít. Ezért már az első szóra jogos nácinak nevezni, mert – mint a modern autókban a kisodródást meggátló rendszer, ami előre érzékeli, hogy túl gyorsan megyünk és fékez helyettünk – ha nem fékezünk, haláltáborokba jutunk. Ezért jogszerűen nevezhető nácinak mindenki, aki megteszi az első lépést. Ez ugyan előítéletnek hangzik, de ez olyan természetes előítélet, mint az, ha gőzölgő edényt látunk, akkor biztosak vagyunk benne, hogy az meleg.

Egy baloldali kommentelő így írta le saját előítéletének folyamatát, ami szerint egyenes út vezet a radikális iszlám terrorizmustól való félelemtől, a végső megoldásig:

„Félni és rettegni kell, haragudni kell, mindenki gyanús a tudjuk kik közül. Senkiről nem tudhatod, hogy terrorista-e vagy sem, ha olyan, mint a tudjuk kik. Az ehhez hasonlók sulykolása az első lépés. Utána tudjuk mi jön. Megbélyegzés, jogfosztás, elkülönítés, stb..... Ismerős?”

Ilyen egyszerű előítéleteken keresztül jutunk el naponta a Hitler-hatás segítségével terroristáktól való félelemtől a haláltáborokig és nácizmusig. Hitlertől akarunk megszabadulni 70 éve, de mintha épp az ellenkezője történne. A Hitler-hatás beépült mindennapjainkba. Olyannyira, hogy egyfajta brandet építettek belőle, amin ma már nem a nemzeti szocializmust és a német felsőbbrendűséget értjük, hanem bármely csoporttal szembeni kirekesztést, ellenszenvet, előítéletet. Ma már az is náci, aki azt mondja, hogy a nők rosszabbul sakkoznak, mint a férfiak.

Nem tanultunk a történelemből!

Egyre gyakrabban teszik fel a kérdést Németországban: nem tanultunk a történelemből? Hagyjuk, hogy újraéledjenek az ordas eszmék? Hiába volt a 70 évnyi rettegés és propaganda. Újra éledeznek a náci eszmék. Neonáciknak nevezett szervezetek ütik fel fejüket, és újra régi szlogeneket hallunk.

A németeknek igazuk van, nem tanultunk semmit a történelemből, de egy egészen más okból, mint amit ők értenek rajta. Ma sem vesszük észre a valódi veszélyt, nem látjuk honnan fenyegetik embertelen eszmék civilizációnkat. Nem vesszük észre a szemünk előtt álló igazi ellenséget, ami a nácizmushoz nagyon hasonló elveket hirdet.

Hitlerből egy másik tapasztalatot kellett volna leszűrnünk, ami fontosabb tanács lenne a jövő megítéléséhez. Mégpedig, hogy a történelmi tapasztalatok/előítéletek alapján nem lehet egy új történelmi helyzetet megítélni, mert jó eséllyel tévedünk. A Hitler-hatás törvénye valójában így kéne szóljon:

A történelem – még ha vannak is benne ismétlődő vonások – nem copy/paste-eli önmagát. Azért, mert Hitler az ellenségképtől, a faj megtisztításától eljutott a haláltáborokig, ezektől az eszméktől még nagyon sok más út vezethet a jövőbe, egészen más kimenetelekkel. A történelem nem a newtoni törvények szerint működik, sokkal inkább írható le egy másikkal, a nemlineáris matematikával, vagy káoszelmélettel. Ami szerint a bonyolult rendszereknél azonosnak látszó kiindulópontból gyökeresen más végeredmény jön létre.

Az, hogy Hitler eljutott a haláltáborokig rendkívül sok tényezőnek volt köszönhető, nem pusztán szavainak vagy éppen az emberekben midig meglévő, idegenekkel szembeni ellenszenvnek. Egy más történelmi helyzetben egy bolond mázoló lett volna belőle, akire senki nem figyel, akinek zavaros könyvét senki nem olvassa. Szavainak és politikai ígéreteinek a történelmi helyzet teremtette meg a piacát. Hitlerhez hasonló gondolatok, könyvek és politikai mozgalmak voltak és lesznek is, de nem fejtenek ki semmilyen mérhető hatást.

Az USA-ban a '20-as '30-as években az állami politika szintjére emelték a faj megtisztítását, az alsóbbrendűek sterilizálását, elkülönítését a társadalomtól. Ezt Amerikában már Hitler előtt tökélyre fejlesztették és Legfelsőbb Bírósági határozattal törvényesítették, aminek nevében kb. 40 ezer embert sterilizáltak. A németek hozzájuk jártak tapasztalatot szerezni, és Hitler is egy amerikai szerzőt tekintett szellemi példaképének. Az USA mégis az emberi jogok és a demokrácia élharcosa maradt és nem lett náci állam, pedig a szólásszabadság nevében a mai napig bármilyen szélsőséges eszme terjeszthető és az eugenikára vonatkozó törvények egy kisebb része a '70-es évekig érvényben volt. Az ideológiától addig eljutni, hogy egy egész nemzet a nácizmus jegyeit viselő ideológia szerint éljen, nagyon hosszú az út.

A valódi ellenség bárhonnan támadhat, és ha folyton csak egy dologtól rettegünk, akkor nem feltétlenül vesszük majd észre, még akkor sem, ha a szemünk előtt történik is, mert nem csak a nácizmus ideológiája nevében lehet hasonló tetteket véghez vinni.

Mi kell mindenképpen a nácizmushoz?

Amennyiben úgy gondolnám, képes vagyok megmondani, hogy mi kell egy nácizmus jegyeit viselő rendszer kiépüléséhez, akkor a saját állításomat cáfolnám. Ez pontosan nem meghatározható, de van néhány alapfeltétel, aminek teljesülése nélkül semmiképpen nem alakulhat ki ilyen helyzet. Még ezek esetén sem feltétlenül.

• Erős ideológia, ami helyre akarja állítani a rendet a világban

Szükséges egy olyan ideológia, amit nagy tömegek igaznak fogadnak el, ami tökéletes világmagyarázatot ad nekik. Ennek az ideológiának az adott csoportot a többi fölé kell emelnie, és a többi csoportot ellenségnek kell tekintenie. Ezek a csoportok mind valamilyen szempontból "alacsonyabb rendűek és rossz irányba viszik a világot". Az ideológiának azt kell ígérnie, hogy a rend helyreáll, az alacsonyabb rendűek elpusztulnak vagy szolgák lesznek, és nem lesznek képesek tovább befolyásolni a világot. A Nyugaton ma ilyen elfogadott ideológia nem létezik. Közel s távol nem látszik semmi, ami ennek a közelében lenne. Ennek ellenkezője sokkal erősebben van jelen, mint bármi más.

• Nagyszámú frusztrált fiatal

Egyre elfogadottabb lesz a világban az a nézet, hogy fiatalság nélkül nem lehet nagy változásokat véghez vinni. Az idősek a stabilitásban érdekeltek és csak a fiatalok nyerhetők meg egy a világot alapjaiban megváltoztató ideológiai harchoz. A nyugati korfa alkalmatlan nagy változások végigviteléhez, még ha beszélnek is ilyen változásokról, nincs elég fiatal hozzá és főleg nincs elég frusztrált fiatal. A nyugati fiatalság a folytonos önmegvalósítással és élményekkel van elfoglalva. Nincs ideje „népirtós” forradalmat csinálni. Ilyen tömegek csak az elmaradottabb országokban vannak.

• Erős társadalmi bizonytalanság, reménytelenség

Az új rend iránti vágyhoz kell, hogy a régi rend romokban heverjen. Jogi, szociális bizonytalanság, rossz közbiztonság, kilátástalanság, jövőtlenség, reménytelenség szükséges, hogy kialakuljon egy vágy az új rend iránt, jöjjön az bárhonnan. A mai nyugati szociális bizonytalanság, amit a baloldali politikusok és ideológusok annyira szeretnek hangsúlyozni egy vicc ahhoz képest, amire szükség van egy ilyen helyzethez. A '30-as évek Németországa jobban emlékeztetett a mai harmadik világra, mint bármire ma.

• Gazdasági válság

Egy ilyen helyzet csak erős gazdasági válság esetén alakulhat ki. Ne a 2008-as válsághoz fogható valamire gondoljunk, hanem '29-es válságnak a háború utáni Németországára gyakorolt hatására, az elképzelhetetlen mértékű inflációra és munkanélküliségre. Az akkori Németországban a lakosság 40%-a nem talált munkát, de mi ez ahhoz képest, hogy ma Zimbabwéban 90%-os munkanélküliség van.

• Vannak helyek, ahol minden feltétel teljesült

Nyugaton ma ezen feltételek egyike sem teljesül megfelelő mértékben, a világban azonban vannak olyan területek, ahol minden feltétel adott, ha észre akarnák venni, meg is láthatnánk a nácizmus minden jegyét mutató rendszer működését. A Közel-Kelet és Afrika számos országában tökéletesek a feltételek.

• Az iszlám radikális értelmezése mindenben megfelelő ideológia. Szociális biztonságot és az Isten általi tökéletes rend helyreállítását ígéri mindenkinek.
• Követőit felsőbbrendűnek tartja a többiekhez képest és felhatalmazza őket azoknak a szolgasorba taszítására, vagy akár megölésére.
• Hihetetlen sok potenciális fiatal követője van, mert ezekben a társadalmakban 60% körül van a 24 év alattiak száma.
• Több ilyen országban szétesett a társadalmi rend. A bizonytalanság elképesztő mértékeket ölt.
• Gazdasági válság, reménytelenség, kilátástalanság. A tökéletes keverék. Nem is beszélve a mindent átható mély és szenvedélyes antiszemitizmustól.

Az Iszlám Állam és általában a radikális eszméje, gyakorlata minden elemében nácizmus jegyeit mutatja. Ez a szervezet és ideológia megvalósított mindent, amitől rettegnek a Nyugaton. Tevékenységét nehezen lehetne másként jellemezni, mint egy ideológia nevében végrehajtott népirtás. Számítások szerint az iszlám radikalizmus havonta öl meg annyi embert, mint az európai terrorszervezetek egész fennállásuk alatt. Ezek a gyilkosságok gyakran öltik a klasszikus tömeggyilkosság jegyeit, vagyis válogatott módszerekkel legyilkolják az alacsonyabb rendűnek tartott hitetleneket vagy keresztényeket. Irak felszabadítása során több tömegsírt találtak, amiben százával voltak vallási okok miatt lemészárolt emberek. Természetesen nem olyan jól szervezettek, mint a náci haláltáborok, de ez nem az ideológiának, hanem a szervezési készségnek tulajdonítható.

Kevés publicitást kapott, de az Iszlám Állam egy tökéletesen szolidáris szociális rendszert működtet, amiben minden hívő egyenlő részt kap a szociális javakból. A relatív szociális biztonság fontos tényező volt abban, hogy sok reménytelen helyzetben lévő fiatal csatlakozott hozzájuk. A nincstelen reménytelenekből egy csapásra felsőbbrendűek lettek, a jó ügy harcosai és birtokolhattak bármit, amihez korábban nem volt hozzáférésük.

Mindent, amit tesz isteni parancsra és egy prófécia nevében teszi, ami a Führer felhatalmazásánál jóval erősebb. (Például a Fürher halandó, a prófécia nem.) A muszlim régió kilátásai hosszú távon nagyon kedvező körülményeket teremtenek működéséhez. A régió túlnépesedett, a globális felmelegedés és többrétű regionális konfliktusok által sújtott, ami lehetetlenné teszi a konszolidációt és növekedést.

Miért védjük az új nácizmust?

Az új nácizmus itt van Európában, terjeszkedik és pusztít. Nemcsak életeket, de eddigi életformánkat is. A jelenlegi európai politikai rendszerek ideológiai keretein belül szinte lehetetlen védekezni vele szemben, épp ellenkezőleg az élvez védelmet. A félreértelmezett vallási, etnikai kisebbségekre vonatkozó és szólásszabadsági szabályok között még beszélni sem lehet róla annak kockáztatása nélkül, hogy nácinak, iszlamofóbnak bélyegeznének, amelyek szinte szinonimák.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy nácinak nevezhetsz egy férfit, aki szerint a nők nem sakkoznak olyan jól, mint a férfiak, de te válsz nácivá, ha egy magát felsőbbrendűnek tartó, de a nők alacsonyabb rendűségében hívő muszlimot lenácizol. Meglehetősen fanyar fintora lenne a sorsnak, ha épp a nácizmus visszatérésétől való félelem miatt válnánk újra a nácizmus áldozatává. Márpedig ma épp ez a helyzet. A Hitlerrel kapcsolatos történelmi tapasztalat téves értelmezése azt eredményezi, hogy összekeverjük az ellenséget az áldozattal. Nem látjuk, hogy amikor a szabadságjogok nevében védjük a muszlim közösségeket, valójában annak az ideológiának ágyazunk meg, ami hosszabb távon elhozhatja a végső megoldást Európa és ezúttal a németek számára is, de addig is kellemetlen évtizedek elé nézhetünk miatta.