Óriási hisztire ébredtem. Egy magát függetlennek hazudó hírportál egy olyan cikket hozott le, amit egy aktív politikus jegyzett. 

Az internet hatalmas robajjal robbant fel. A rakkai bombák hangja lepkefing volt az internet fülsüketítő dörgéséhez képest. (Special thanks for földesandrás.) Minimum hat hírportál hozta címlapon felháborító eseményt.  A televíziós vitaműsorok műsorvezetői és vendégei is mind erről beszélgettek. 

Volna.

Ha nem némította volna el őket a döbbenet.  

Úgyhogy rémisztő csend ereszkedett az ellenzéki televíziók profin bevilágított stúdióira. Csak valami értelmezhetetlen, nem emberi hang hallatszott alig hallhatóan: Kálmán Olga frissen manikűrözött kezeivel átkulcsolta a térdét, elkezdett előre-hátra hintázni, és meredt tekintettel artikulálatlan szavakat mormolt. 

Liberális Facebook-ismerőseim diktatúrát, fasizmust és a szabad, független sajtó halálát kiáltották. A radikálisabbak Facebook-csoportokat alakítottak, a még keményebbek petíciókat kezdtek fogalmazni, továbbítani, valamint ugyanazzal a lendülettel alá is írni.
Kéri Lászlót pedig állítólag többen is látták, ahogy a saját ürülékével dobálja a Sándor-palotát, és közben vörös fejjel azt sikoltozza:

Simicska Lajos pedig azóta a Hős utcában kristálydílerek után kajtat. Zakója újra sáros. Útját kipingált oszlopok jelzik:

Ez díszeleg az összes Hős utcai hirdetőoszlopon.

Na az van, hogy természetesen semmi ilyesmi nem történt akkor, amikor ez az indexes cikk megjelent – amit valójában egy szocialista politikus jegyzett. 

Név szerint Bárándy Gergely.

Néma csend és hullaszag. Ez történt.

Ahogy egyébként hasonló néma csend ereszkedett a haladó demokratákra, amikor Gyuriferi kéthetente a döbbenetesen független Népszabadságba olvashatatlanul hosszú és bődületesen unalmas dolgozatokat írt az ország, a baloldal és az univerzum megmentéséről, megreformálásáról. 

A még a Népszabinál is függetlenebb, demokratikusan nyugatos értelmiség pedig itta sorait, mint az égi mannát. A szürke kardigános örök aláírók büszkén falták a havonta kétszer publikált friss, ropogós új programot.
Szóval nem volt se ebből, se abból botrány.

Zárójel: Szerény véleményem szerint nincs is különösebb baj, ha balos lapokban fejtik ki a balos elmebajosok az idióta véleményüket. Külföldön is megesik.
Más kérdés, hogy milyen gyorsan kapna stroke-ot mondjuk Krug Emília, ha Orbán a 888 felületén hódolna a publicisztika művészetének. Nem akarnék tippelni, de maximum két perc alatt virtuális lángokba borulna a baloldali gondolkodók szellemi agorája. És Emília haja. De lehet, hogy fölé lőttem. Zárójel bezárva.

Botrány abból lett, hogy megjelent egy kritika a német propagandaosztály filmjéről, mely alkotás teljesen nyíltan a migránssimogatást népszerűsíti. Az Origón. 

Magam a filmet nem láttam, de a sztoriját ismerve gusztustalanul sok pénzt kellene nekem fizetni azért, hogy megnézzem. Esetleg írhatnék egy vitriolos kritikát belőle, ha nem olvastam volna az ominózus írást. De olvastam. És én annál jobbat nem tudnék írni. Valamint tényleg képtelen lennék egy 2 órás érzékenyítő tréninget végigülni egy olyan propagandafilmről, ami egy olyan kenyai migránsról szól, aki vicces, szórakoztató, és aki nélkül eddig üres és élhetetlenül unalmas volt az őt befogadó német középosztálybeli család élete.

Szóval nem az Index szerkesztősége állt fel a szoci figura cikke miatt, hanem az Origo filmklubja.

Testületileg. Az egész.

Mert ők egy ilyen kritikához, amiben nem a csodálatos multikultit, nem a még csodálatosabb migrációt, és nem a még az előző kettőnél is sokkal, de sokkal csodálatosabb új, német családmodellt népszerűsítik, nem adják a nevüket. Mert olyan nincs, hogy valaki egy ócska propagandafilmről leírja, hogy ócska propagandafilm.
Az kérem botrány. Skandallum!

Ha kicsit komolyra fordítjuk a szót, akkor pont, hogy ez az, ami ijesztő.
Ez a politikai korrektségbe áztatott libsi véleményterror. Ez az, ami a Nyugat újbeszélül parancsolgató diktatúráját idézi. Ez. Hogy egy komplett szerkesztőség feláll, mert egyetlen árva betűjével sem tud azonosulni egy ilyen propagandaszutyoknak.

Kérdezem: ha mondjuk Vajna filmalapja egy olyan filmre adna 1 milliárd forintot, ami a kormány hivatalos álláspontját tükrözi, például a migráció tekintetében – ami egyébként az igazság is egyben –, jelesül, hogy 2015-ben egyszer csak szinte azonnal milliók indultak el Nyugat-, hangsúlyozom, NYUGAT-Európába, és ezen népvándorlókat a Soros pénzéből kitömött NGO-k segítették, csempésztették és hazudták őket egyetemet végzett keresztény szír értelmiségieknek, miközben nagy részük írástudatlan afgán, iraki, eritreai és pakisztáni, akkor mi történne ebben az országban??? Ha a filmalap egy ilyen propagandaalkotásra adna rengeteg pénzt, akkor mekkora sivalkodás lenne?

Nagyon helyes, hogy ez a cikk megjelent. És szégyelljétek magatokat libsi kritikusok! Ti, akik azonnal a lábatokat törlitek bármilyen olyan filmbe, aminek kicsit is köze van a magyarsághoz, nem írtátok meg, hogy milyen arcátlan, hazugságokat sulykoló propagandaalkotást főztek ki a német filmproducerek az orwelli boszorkányhonyhában! Szégyelljétek magatokat!

És ha kicsi kétségem is volt arra vonatkozóan, hogy akarnék-e egy újabb 2/3-ot, most már elmúlt minden kétkedésem. 

Naná, hogy akarok!

Mert pont, hogy olyan országban nem akarok élni, amilyenné a lelépett origósok tennék. Pont, hogy egy olyan országban nem akarok élni, ahol nem lehet egy német érzékenyítő propagandáról leírni, hogy egy hazug, érzékenyítő propaganda.

Nem akarok olyan országban élni, mint Németország. 

Nagyon jó, hogy leléptetek. 

Fussatok egészen Szelfimutti birodalmáig! Ott nagyon szeretik az ilyen médiamunkásokat. 

Ott csak ilyenek vannak.