Ha a nagy szabadság eljön, hát rögtön megtilt valamit. Elsősorban szavakat, nézeteket és gondolatokat. Ez most az internetről jutott eszembe, meg a közösségi médiáról, bár már elég rég kaptam tiltást, mondjuk meg is húzom magam. A királyság intézménye nem tiltott szavakat. De hát nem is állította magáról, hogy szabadság van és egyenlőség.

Ezt az egyenlőséget most nagyon forszírozzák a haladó kommentelők. A hatalom a népé össznépi slágert átszellemülten danolászták, meg osztották ezerrel, aztán most, mivel a nép nem úgy döntött, valahogy nem annyira feszül rajtuk a demokrata zubbony. Érdekelne, pár emberi jogi harcos visszamegy-e vajon a felületre, ahol a nótát megosztották, és leveszi-e róla a lájkot? Bár régi kínos véget ért szerelmekkel az ember általában nem szeret találkozni.

Szóval, most nem úgy döntött a nép, és hirtelen az általános választójog sem tetszik egyeseknek. A noÁR nevezetű nem tudom milyen foglalkozású, de valamiért híres fickó ki is bukott, s azt nyilatkozta, hogy ezt a rendszert nem lehet demokratikusan leváltani. Mert vagy a nép rossz, vagy a demokrácia. Az ugyanis lehetetlen, hogy az a sok autó ott szemben az autópályán mind jól haladjon, és én menjek szembe a forgalommal.

Demokrácia. Demokratikus. Ezek nagyon jól hangzó szavak. Az internet a legdemokratikusabb dolog a világon. Minden jó, és rossz jelentéstartalmával együtt. Mindenki elmondja a véleményét – ha kíváncsi rá valaki, ha nem. (Minél kevésbé kíváncsi rá bárki is, az illető annál elszántabban mondja, s ha valakinek senki nem tetszikeli a bejegyzéseit sosem, az elkeseredésében rátenyerel a Caps Lock gombra, s minden szót nagybetűvel ír.)

Igazság szerint onnan lehet lemérni, ki mennyire értelmes, hogy milyen gyakran szól hozzá a neten bármihez is. Egészséges lelkületű ember legfeljebb, ha nagyon unatkozik. Legújabb megfigyelésem, hogy az emberek szeretik a tudomány szavait a saját érdekeik szerint használni.

Kigyűjtöttem pár iskolapéldát.

„Apakomplexus”. Ezt az irigy és zömmel ifjabb emberek szokták alkalmazni, akkor, ha egy fiatal nőnek – akire nekik fáj a foguk – nem hasonló korú párja van. (Az irigy nők ilyen esetben inkább pedofiloznak).

„Evolúció”. Erre a szoknyabolond és hűtlen férfiak hivatkoznak folyton, ezzel mentegetve magukat. „Ilyen az evolúció” – mondják, s ezzel le van tudva, hogy szegény asszony otthon sír a gyerekkel, míg ők az épp aktuális macával ülnek a moziban. Nos, aki anélkül veszi a szájára ezt a szót, hogy a gén, a DNS, és a mutáció szavak pontos jelentésével tisztában lenne, azt megbüntetném.

Megszokott dolog még, hogy valaki dühében „fogyatékos”nak hívja a másikat. Ez engem mindig felháborít. Nem azért, mert ez a kifejezés nem politikailag korrekt. Az engem nem érdekel. A fogyatékos az fogyatékos, a hülye, meg hülye. (Valaha nem féltek ezeket kimondani, még térképet is láttam ezzel a felirattal: „A hülyeség terjedése Magyarországon, 1902”. ) Hanem azért, mert ez mind egy kaptafara készült, csak bunkósbot a vitában, semmi több.

Ha már szavak. Van pár ismerősöm, akik látom, hogy szájukra veszik és le is írják azt a kifejezést, hogy „Gyűlöletbeszéd”.

Azon gondolkodom, hogy az ilyenek vajon '52-ben alkalmazták volna-e a „Tito láncos kutyája”, kitételt, s harcoltak volna-e az „imperialisták” ellen?

Egyébként egy hasznos jó tanács. Úriember 10 lájk alatti poszthoz nem szól hozzá, és nem áll le vitatkozni. Ilyesmiről nem vesz tudomást.

Legyen már méltóságunk, emberek. Ötforintosért sem nyúlkálunk be a Tesco vizeldéjében a piszoárba.