Az Index egyike azoknak az internetes portáloknak, amelyek az elmúlt egy évtizedben különösen gusztustalan munkát folytattak. Az Index immár felmondott csapata kifejezetten kártékony volt. A hergelésből, a hangulatkeltésből profitált. Az Indexnek soha egyetlen pillanatra sem volt köze az objektivitáshoz, kiegyensúlyozottsághoz. Az Index sokszor mélyebbre repült, mint kis testvére, a 444, amelyet egymás között csak liberális kurucinfónak hívunk. Annyi, hogy jobb a marketingje. Mint a patkány és a mókus esete.

Számtalan példát hozhatnánk fel arra, hogy miért volt az Index élenjáró a rohadékságban. Csak hirtelen, ami eszembe jut – természetesen – elsőként, az Miklósi Gábor írása a Puskás Aréna megnyitójáról. Miklósi volt az, aki kemény legénynek tartotta magát, hogy nem állt fel az Ismerős Arcok Nélküled című dala alatt, miközben azt felvidéki gyerekek énekelték. Akkor nem állt fel, most viszont végre megtette.

A nagyszerű MG-n kívül még két kedvenc indexes ÚJSÁGÍRÓM (nagybetűvel!) van. Az egyik Dezső András, aki annyira pro, hogy szabadidejében 1975-ös vidéki japán újságokat olvas úgy, hogy valójában nem is tud japánul. Majd ezek alapján leleplező cikket ír Kovács Béláról (ismertebb nevén KGBéla), a Jobbik volt EP-képviselőjéről. CIAndrásnak, vagyis bocsánat, Dezső Andrásnak biztosan nincsenek titkosszolgálati kapcsolatai, hiszen minden valamirevaló újságíró magától talál meg ilyen könnyedén fellelhető forrásokat. Miklósi és Dezső mellett a harmadik lieblingem Földes András. Földes onnan lehet ismerős, hogy ő még a 444 teljes szerkesztőségét is lekörözi, ha migránssimogatásról van szó. Földes szuper izgalmas riportokat forgat a világ minden táján arról, hogy a bevándorlók igazából mennyire jó emberek, és mi, magyarok pedig mennyire gonoszak vagyunk, hogy nem szeretnénk őket itt látni.

Amikor múlt héten az Index teljes csapata beadta a felmondását, egy pillanatra fellélegeztem, hogy végre megszabadulok/megszabadulunk ezektől a jóravaló emberektől, erre azt látom, hogy még legalább harminc napig (felmondási idő) dolgoznak. El is illant a jókedv. Persze ennél a pontnál jogosan megkérdezheti az olvasó, ha ennyire nem bírtam elviselni, akkor minek olvastam a portált?! Jogos a felvetés, amire a válaszom csupán annyi, hogy tájékozott újságíróként olvasok és figyelek mindent, emellett az Index arra is jó volt, hogy kiváltsa a reggeli kávét.

Na, de ennek az írásnak az alapvető apropója, hogy megérezzük azt az esszenciát, ami az Index távozó csapatának tevékenységét tökéletesen jellemzi. Egyetlenegy cikkel, poszttal be lehet mutatni, hogy miről is szólt az az Index, amely most elhagyta az Indexet.

A kiindulópont egy szerdai örömteli hír, hogy megszületett Orbán Viktor miniszterelnök negyedik unokája. Minden jóérzésű ember gratulál ebben a helyzetben, hiszen egy csecsemő világra jöttekor, egy új élet megszületésekor teljesen mindegy, hogy melyik párt politikusáról vagy milyen politikai beállítottságú emberről van szó, örülni szoktak az emberek. Gondolnánk ezt mi, normálisan gondolkodó állampolgárok. Az Index azonban az a rendkívül független és objektív médium, amely még ebből az életeseményből is hergelő politikai akciót szított a követői között.

Már az külön említést érdemel, hogy a portál a hivatalos Facebook-oldalára azzal a szöveggel tette ki a fotót, hogy „négyszeres nagyapa lett a Fiatal Demokraták Szövetségének elnöke” – utalva arra, hogy milyen fiatal demokrata az, akinek már négy unokája van. Az természetesen az Indexet nem zavarja, hogy amikor Orbán Viktor és a többi Fidesz-alapító elindította útján a pártot három évtizeddel ezelőtt, még fiatalok voltak. Az igazi gusztustalanság azonban a kommentszekcióban indult be. Csak néhány példa:

„Még a szülőszobán a nevére kerül 100 cég…”

„Kaleta lesz a felvigyázó?”

„Kaleta Gábornak tetszik.”

„Nyert már valami tendert az unoka?”

„Ez is lopott? Vagy ez kőkeményen megdolgozott?”

Ez az úgynevezett indexes közönség, de mit is vár az ember?!

A felmondott indexesek, ha újságírásban nem is, hangulatkeltésben tökéletesek voltak. Egy-egy címmel, kommentárral a végletekig tudták hergelni követőiket.

Bevallom őszintén, nem roskadnék össze lelkileg, ha ezeknek az embereknek a kártékony munkájával nem találkoznék többet.

Ugyanakkor a kialakult helyzet tökéletes lehetőség lehet egy normális online újság megteremtéséhez. Szurkolok, hogy az Index az évtizedes kilengés után végre az legyen, amit 10 éve állít magáról.