A legendást idézőjelbe tettem, mert legendássá zömmel az válik, amit legendássá tesznek. És a rocksajtó tudja, hogy mit kell legendássá tenni. A rocksajtó legendagyártása annyira profi, hogy az ember olykor elcsodálkozik, hogy valóban minőségi és valóban eredeti produkciók is olykor legendássá válnak.

(Kultikus. Ez a másik kifejezés, amit használnak nyakra-főre. Bár akad, amikor valóban tehetséges produkcióra aggatják, hisz az élet kiszámíthatatlan.)

Nézzük, mit ír a Wikipédia:

„A Test Department (rövidítve Test Dept.) egy angol indusztriális (ipari) zenét játszó együttes. (…) 1981-ben alakultak meg New Cross-ban. Először 1981-től 1997-ig működtek, majd 2016-ban újból összeálltak (Test Dept Redux néven), és a mai napig működnek.

A Test Dept. zenéje különleges, hiszen nem használnak gitárokat, viszont annál több skót dudát és tipikus „ipari effekteket” is hallhatunk az együttes dalai során. Dalaik során éneklés helyett beszéd hallható. Az industrial metal műfaj egyik úttörőjének számít a banda, és kultikus státuszt értek el a rajongók körében.” (Na, mondom, hogy van itt kultikusság bőven.)

Lefordítom magyarra. Dalokat nem tudnak írni – a zenekar az egyik legunalmasabb csapat a világon –, és a végterméket úgy adják el, mint „újszerű és formabontó megoldást”, és aki ragaszkodik a dalokhoz, meg a tehetséghez, no és az ilyesmikhez, mint kisugárzás, előadó-művészet, az nyárspolgár. (Ahogy a forradalmi eszméknél már megszokhattuk.)

Merthogy ők forradalmiak, függetlenek, meg tekintélyellenesek, meg autonómok.

Na, de ha kisugárzással nem is, sugárzással a Test Dept. mindenképp rendelkezik. A kultikus csapat A38-as koncertjén a zörgő-szavaló tagság háta mögött fekete-fehér mozgóképeket láthattunk a magyar miniszterelnökről, melyeken lángoló vörössel az alábbi felirat díszelgett: „FUCK ORBAN”.

Libsi fórumokon látom, hogy lelkesen diktatúráznak, és örül a sok nyájszellemben szocializálódott unalmas nyárspolgár, és mondogatja a bebiflázott kliséket a lázadásról, a véleménynyilvánításról a hatalom ellen, mondogatják ugyanazt és ugyanúgy, ahogy olvasták valahol, ismételgetik, mint a pereces, nulla kreativitással, és nulla rálátással a világra.

Az a baj ezzel az egész alternatív-underground nézetrendszerrel, hogy történelmileg egy teljesen más világban született, pár évig hiteles is volt, de ma már anakronisztikusabb, mint az inkvizíció. És rengeteg ember komolyan azt hiszi, hogy az teljesítmény, ha valamire mond valami csúnyát.

Mert akkor ő „szabad”.

Ha meg van mondva, hogy csak szidnom lehet valamit, mert különben juj, mit szólnak, azt úgy hívják, megfelelési kényszer.

A szabad ember maga dönti el, hogy tetszik neki a film vagy sem, és hogy mit reggelizik. Az egész underground mára a szolgalelkűség és a nyájszellem iskolapéldája. Meg van szabva, hogy milyen színű lehet a cipőfűződ, milyen jelszavakat mondhatsz, kikkel léphetsz fel, kikre kell haragudni, de még nem elég, hogy meg van szabva az ellenségkép, még azt is kizárólag azokkal a szlogenekkel és jelmondatokkal illik szidni, ahogy azt a „mozgalom” előírja.

Ehhez képest egy kispolgár szabad ember.

Na, de azért vegyük csak át ezt az ún. „hatalomnak való beszólást”.

Aki demokráciában hangosan állást foglal valamelyik politikai tömb vagy szövetség ellen, az nyíltan állást foglal és hitet tesz valamelyik párt vagy érdekszövetség mellett. Tiszta sor.

Tehát egy hiteles zenekarnak a politikával kapcsolatban a parlamenti demokráciában egyetlen lehetősége marad. Nem politizál. (A punk-new wave eredetileg ezzel indult mellesleg. Elutasítani a politikát.

Tehát nem elutasítani a politikai paletta egyes részeit, hanem a politikát magát. Ahogy pl. a londoni Crass tette.)

De hát vannak hiteles csapatok, és vannak a korszellem kiszolgálói.

„Fuck Orban”.

Érdekes, '85-ben a PeCsában nem írták ki, hogy Fuck Kádár.

Akkor nem merték, de most merik, mert diktatúra van!