Egy hónap nem nagy idő a közéletben, de arra bőségesen elég, hogy balról halálos fenyegetéseket röpítsenek jobbra. Az utóbbi időben megszaporodtak ezek a kijelentések. A momentumos Szarvas Koppány Bendegúznak a Fideszről ez jut eszébe: „megdolgoznak a fiúk a lámpavasért.” Czutor Zoltán zenész pedig olyat szól, amit csak egyféleképpen lehet érteni:

A Facebookon se szeri, se száma a halálos fenyegetéseknek, a megnyugtató anonimitásból világgá repített izmozásoknak. Íróik többsége álprofilt használ, de akadnak köztük morc nyugdíjasok, néhány vékony csontú forradalmár kölök is. Mind akasztani akar, mégpedig azonnal. 1945 régen volt, 1944 még régebben.

Szóval, lámpavas. Beszéljünk hát akkor erről egy kicsit.

„A modern igazságügyi orvostan (Sótonyi, 2005) a fulladásos halálnemek közé sorolja az obstructiót (akasztás, zsinegelés, kézzel történő megfojtás). A halál a nyaki képletek részleges vagy teljes leszorításától következik be: az agyi ischaemia (isémia, oxigénhiány) az agyat ellátó nagy nyaki verőerek (artéria carotis interna) és/vagy a légutak elzárása, valamint idegi alapon a sinus caroticus és a bolygóideg (nervus vagus) izgalma következtében jön létre. A tudatzavar másodpercek alatt lép fel. A nyak leszorításához nem kell az egész testnek feltétlenül lógó helyzetben lennie, ülő, sőt még fekvő helyzetből is a nyak szorításához a test részének, a nyaknak vagy a fejnek a súlya is elégséges lehet. A nyelvcsont és a gégeporcok törhetnek. Zuhanásos akasztásnál néha a III. és IV. nyakcsigolya is törik, és a gerincvelő roncsolódik. A csigolyák elmozdulása esetén a gerincoszlopi verőerek (artéria vertebralis) elzáródása azonnali halált okozhat.” (Pásztor Emil: A koponya és ízületei – Magyar Tudomány, 2007. 3. sz. 316. oldal)

Elnézegetem Szarvas Koppány Bendegúz és Czutor Zoltán ábrázatát, és arra gondolok, hogy alkalomadtán a családom tagjainak, politikus barátaimnak, talán jómagamnak is ők szorítják majd le a nyakát? Ők zárják el a légutakat, törik el a nyelvcsontot és a gégeporcokat? Esetleg csak az utolsó pillanatban döntik el, hogy akasztják, zsinegelik vagy kézzel fojtják meg a fideszest?

Mindez csak azért ötlött fel bennem, mert nem elég pofázni a dologról, ha már bejelentették, akasztani is illene. Ami gondolom, nem olyan egyszerű, mint néhány pohárka után Facebookon keménykedni. Csak képzeljük el egy pillanatra, hogy Szarvasnak fel kell lépnie a dobogóra, hogy megöljön egy embert. Hogy Czutor szépen leteszi a gitárját, kéjjel meghúzza a zsineget, a fideszes pedig azonnal kiszenved a keze között.

Hogy túlzás lenne? Hogy ez a két ember – meg a többi – nem akasztana, csak a szája jár?

Lehet. Sőt, remélem. De akkor tessék megmondani: hogyan juthat el valaki egy ilyen mondatig? Vitatkozni, személyeskedni lehet, szoktak, olykor a bíróságon is találkozunk olvasóinkkal, választókkal, az állam polgáraival – de akasztani, békeidőben, a semmiért? Miféle szörnyeteg, aki a nyilas és kommunista akasztásokra emlékezve csettint egyet, hogy hej, az volt ám a jó világ, ezt az Orbánt meg a sleppjét fel kell lógatni nekünk is, amint lehet. Lehet annyit szívni/inni/444.hu-t olvasni, hogy akár csak célozzunk is ilyesmire?

Beszélgettem több ismerősömmel is ezekről a fenyegetésekről. És azt mondta az egyikük – a nevét juszt sem árulom el –, hogy ez a két szerencsétlen, meg a többi halálos fenyegető megszokta a maga értelmiségi közegében, hogy bármit felelőtlenül kimondhat. Náluk semminek nincs súlya, csak a bravúroskodás, a nagyotmondás számít. Azonban – így az ismerősöm – a való életben egészen más szabályok működnek. És a való életben, a kis belvárosi tenyészetükön kívül a megfenyegetett „fideszesek” nem tojnak maguk alá az ijedtségtől, ha ezek felbukkannak náluk.

Czutor és Szarvas halálos fenyegetéséhez a Facebookon hozzászóltak olyan emberek, akiket személyesen is ismerek, és olyanok is, akikről hallomásból tudok egyet és mást. És Koppány/Bendegúz valamint Zoltán, a szomorú helyzet az, hogy ezek az arcok nem éppen gitározgató értelmiségiek. Még csak nem is magabiztosan bomlasztó zugpolitikusok. Hanem olyanok, akik száz százalékosan a fentebb már említett valóságban élnek. Fegyverük van, mert vadásznak vagy sportlövők, harcművészek, mindenféle rejtélyes foglalkozást űző vérprofik. Örökösen készülnek, kondícióban tartják magukat. És reggelire szoktak egy táskányi Pozsonyi úti kiskölyköt elfogyasztani, halálos fenyegetőzéssel, szoprán hangú nyafogással és műmájer nézéssel együtt. Közös jellemzőjük, hogy nagyon szeretik a hazájukat, és még véletlenül sem ti vagytok a hőseik.

Vannak aztán olyan fideszesek, meg nem fideszesek, de jobboldaliak, nekik is lógniuk kéne nyilván, akik valamely sportklubért rajonganak (fene tudja miért, a magyarországi ultrák között valamiért kevés a liberális) Közülük néhányat személyesen visszatartottam, amikor Hadházy ott himbálózott a tévészékház korlátján, ők már mentek volna, hogy tízen szakszerűen szétverjék az ötszáz fős tömeget. És meg is tették volna, de hihetetlen önuralommal sikerült megálljt parancsolni vágyaiknak (veletek ellentétben). Felfogták, hogy provokáltok, hogy éppen a balhé, az összecsapás a célotok, mert akkor lehet zokogni nyugatra.

Viszont semmi sem tart örökké. Nem kéne játszani a tűzzel, mert megégtek.

Többségben vagyunk a parlamentben. Többségben vagyunk az utcán. Többségben vagyunk az erdőben, a sportpályákon, az elit egységekben, a stadionokban. Mindenhol, ahol a tettek számítanak, nem a duma, mi vagyunk többen. Ismerjük és megvédjük egymást, összetartunk. Körülöttem egy sor olyan ember látok, aki ha csak rátok fújna, nekicsapódnátok a romkocsma falának és lecsorognátok, mint a vöröslő fájdalom. Egyikünk sem szalad el, ha jöttök akasztani. Titeket, a más emberek akasztásáról fantáziáló liberálisokat már eléggé megismertünk ahhoz, hogy ha kikényszerítitek, nem fogjuk ölbe tett kézzel tűrni, hogy a barátainkat, családtagjainkat fenyegessétek.

Szerintem nem kellene kipróbálni, hogy milyen a bűn után a bűnhődés. Félreértés ne essék: mi veletek ellentétben hiszünk a rend erejében, betartjuk a törvényeket. Erre az is bizonyíték, hogy demokratikus érzületünk mindeddig eltűrte áskálódásaitokat, fecsegéseiteket. De most messze mentetek. Az akasztás nem vicc. Tudnotok kell, ha úgy adódik, mi is ott leszünk. Ne adja Isten, hogy úgy legyen, de előre is megmondhatom, ki jön ki legrosszabbul egy ilyen helyzetből. Nem mi leszünk azok, maradjunk ennyiben.

Miért feszítitek a húrt? Miért kell a bajt keresni?

Egy ízben Obama elnöknek az a pompás ötlete támadt, hogy szövetségi szinten is szabályozza a fegyvertartást. Mire Texas republikánus kormányzója megüzente neki: „Ha a fegyverem kell, gyere ide és vedd el!”

Magunk sem mondhattuk volna szebben.