Az adatokból látszani fog, hogy mennyire nincs igazuk. Sőt, állításuknak éppen az ellenkezője a valóság. Ugyanakkor legutóbb is nyilvánosságot kaptak olyan jobbikos országgyűlési képviselőjelölthöz (Bíró László) köthető kijelentések – Judapest, tetűcsúszda, zsidó uzsora-banktőke –, amelyek önkéntelenül is azt dokumentálják, mintha valóban virágozna Magyarországon ez a milliók által joggal megvetett és elutasított felfogás.

Néhány napja kellett bekéretni a külügyminisztériumba a nagykövetet, mert Michael Roth, a német szociáldemokraták (SPD) európai államtitkára nyilatkozatában „hatalmas antiszemitizmussal” vádolta meg Magyarországot, amely a 7. cikkely szerinti eljáráshoz vezet. Az már csak hab a tortán, hogy a 7. cikkelyről annak ellenére nincs szó saját országa esetében, hogy Michael Roth kijelentette azt is, „Nem tudok kritikusan beszélni az antiszemitizmusról más országokban anélkül, hogy megemlíteném az antiszemita bűncselekmények félelmetes növekedését Németországban.”

A szálka és a gerenda tipikus esete. Az ember rákényszerül arra, hogy unalomig ismételgesse a kettős mérce elfogadhatatlanságát. Egészen addig, amíg végre a liberálnyikok Európában, meg a világ más részein is tudomásul veszik a magyarság könnyekkel és vérrel kiizzadt, Orbán Viktor által a minap idézett hét törvényéből az egyiket, miszerint „Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!”

Michael Roth – nevének árulkodó tükörfordításában Piros Mihály – nem Magyarországon él, így a közélet szótárából nem ismerheti azt a mondást, hogy nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani. Piros Mihály ezért aztán megengedte magának azt a luxust, hogy olyan jelenség miatt marasztaljon el súlyosan bennünket, amely Németországban – a saját elmondása szerint is – sokkal rosszabb számokat mutat, mint nálunk.

Köves Slomótól, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbijától származó adatok szerint Németországban 2019-ben 1824 antiszemita gyűlöletcselekmény történt, ebből fizikai erőszak 87 volt. Magyarországon 2019-ben 35 gyűlöletcselekményt regisztráltak, közülük egyikben sem találunk fizikai erőszakot. Még ennél is aggasztóbb, hogy amíg Magyarországon az elmúlt 5-6 évben többé kevésbé stagnáltak a cselekmények, Németországban 2018-ban 1646 ilyen eset történt, ami 10 százalékos növekedést jelent. De nem javítja a németek pedigréjét azon európai zsidó közösségek tagjai körében készített felmérés sem, amely az izraeliek komfortérzete felől érdeklődött országukban. Arra a kérdésre, hogy ki találkozott személyesen antiszemita gyűlöletcselekménnyel, a legmagasabb arány Németországban jött ki, 29 százalék. Minden harmadik zsidó tehát személyesen élte meg a gyűlölet különböző formáját.

Az sem ad okot a németeknek a büszkeségre, hogy az európai államok közül éppen Németország az egyetlen olyan európai ország, ahol jelentős a szélsőjobboldali gyűlöletcselekmények száma. Ugyanakkor Nyugat Európában az antiszemita, brutalitásban végződő gyűlöletcselekmények nagyobbik részét közel-keleti bevándorlók első, második vagy harmadik generációjának tagjai követik el.

A zsidóellenes erőszak elharapózása miatt sok országban – Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Németországban – olyan kétségbeejtő a helyzet, hogy az elmúlt években nagyon magas volt azok aránya, akik – egyszerűen önvédelmi okokból – elhagyták saját országukat.

Michael Roth tehát nemcsak nem tisztességes, amikor így beszél rólunk, de nem akar tisztességesnek még látszani sem.

Maga Köves Slomo ismerte el, hogy Magyarországon a zsidó közösség biztonsága nagyon is megvan. Teszem hozzá, milyen jó lenne, ha a MAZSIHISZ részéről is hallhatnánk ilyen határozott nyilatkozatokat.

Magyar Levente külügyi államtitkár a német nagykövettel való találkozás után tartott sajtótájékoztatón közölte, bármennyire is jók a magyar-német kapcsolatok, mégis van egy pont, amikor azt kell mondani, hogy „eddig és ne tovább”. Látható, hogy a tények alapján Németországnak semmilyen erkölcsi alapja nincs arra, hogy Magyarországgal szemben antiszemitizmusról beszéljen. Sajnos azonban van a német kormányon belül egy elszántan magyarellenes csoport, amelynek fanatikus zászlóvivője Michael Roth külügyi államtitkár, aki rendszeres támadásokat intéz Magyarország ellen. A magyar kormány azon dolgozik, hogy a német kormány szociáldemokrata, magyarellenes „vonulata” ne tudja megzavarni a két ország közti kiváló kapcsolatrendszert.

És itt térhetünk vissza Bíró László jobbikos képviselőjelölt korábbi, valószínűsíthetően nagyon is tudatosan közzétett, undorítóan antiszemita gondolataihoz. A jelölt ezzel kapcsolatos megbánását, bocsánatkérését nyilván nem lehet komolyan venni, noha Piros Misi magyar MSZP-s, DK-s, momentumos elvtársai ezt természetesen nyomban elfogadták. Nyilván azért, mert a mandátum, ha tetszik: a hatalom megszerzése érdekében az ilyen uszító kijelentésekről ismert személy, mint Bíró képes csak az általuk remélt legtöbb szavazatot összegyűjteni.

Gyurcsányék nemhogy hevesen tiltakoztak volna Bíró antiszemitizmusa ellen s azonnal megszüntették volna a jelölését, hanem keblükre ölelték s menetelnek vele büszkén a választás napjáig. Ennek pedig természetes következménye, hogy Michael Roth Magyarországot antiszemitizmussal vádoló német politikus ellen sem emelték fel a szavukat. Közösen, egyesült erővel akarják saját országukat vízbe fojtani.

De ne feledjük, a mérkőzés addig tart, amíg nem győzünk!