Baranyi Krisztina a magyar szélsőliberalizmus egyik zászlóvivője, aki annyira radikális, hogy másfél év alatt sikerült szétvernie a teljes baloldali összefogást, amelynek köszönheti kerületvezetői pozícióját. Baranyi Krisztina már önmagában is bőven elég lenne Ferencvárosnak, már ami a rombolást illeti, de bonyolultabb a kép, ugyanis alpolgármesterként(!) Döme Zsuzsanna “segíti” Baranyi “munkáját”, aki a Magyar Kétfarkú Kutya Párt képviselője. Nem csalás, nem ámítás Budapesten van olyan kerület, ahol egy viccpártnak komoly pozícióban lévő embere lehet.

Nem lennék meglepve egyébként, hogy ezek a BLM-szobor és egyik pusztító ötletek kutya párti irányból érkeznének.

Na, de a “mű”! A szobor egy fröccsöntött kellemetlenül igénytelen műanyag darab, amelybe az alkotó mindent belepróbált zsúfolni, ami szerinte manapság “probléma” vagy olyan ügy, amiért érdemes kiállni. Az “alkotást” művészi termékként értékelni szinte lehetetlen, mert annyira gagyi és primitív, hogy egy közepesen ismert falusi galériában is körberöhögnék a “szobrászt”, ha ezt akarná elsózni valakinek.

A képzőművészetek közül pont a szobrászat áll hozzám a legközelebb és volt szerencsém életem során több szobrot megtekinteni személyesen és – hát hogy is fogalmazzak – Szalay Péter “térplasztikája” nem egy Michelangelo Dávid szobor, hogy egy profán hasonlattal éljek.

A Szabadság-szobor valójában sokkal több, mint egy szobor, inkább szimbólum. Az Egyesült Államokba hajóval érkező bevándorlók az 1800-as évek végétől azt pillantottak meg először. A szabadság jelképe. Ebből egy gagyi műanyag térdelő változatot készíteni, ami még szivárvány színűre is van festve. A jelkép megerőszakolása, de minimum megcsúfolása.

Ugyanakkor köszönettel tartozom Baranyi Krisztinának, Döme Zsuzsannának és Szalay Péternek, hiszen az egy napig álló plasztikával megmutatták a teljes országnak, hogy kik ők és mit is képviselnek valójában.

Az első és legfontosabb kérdés, hogy Budapest IX. kerültének mi a köze a Black Lives Matter mozgalomhoz? Tudtommal a ferencvárosi fekete közösségét nem érte semmiféle atrocitás az utóbbi időszakban.

Baranyi Krisztina másfél év alatt (ahogy a többi baloldali kerületvezető munkatársa) semmit nem tett a kerületért. Ahogy Budapest teljes egészén, így a IX. kerületben sem sikerült még érdemi fejlesztéseket véghez vinni. Eközben a szimbólumpolitika ki van maxolva, erre példa a BLM-szobor is. Ugyanakkor bízom benne, hogy ferencvárosi emberek ezen idő alatt rájöttek, hogy a Facebook posztoktól nem lesz szebb, jobb, élhetőbb a kerület.

Baranyi, a BLM-szobor és a ferencvárosi példa tökéletesen megmutatja, hogy ez az, amit a baloldal tud.

Nyilvánvalóan ezt a szobrot azért készítették, hogy valaki ledöntse, ezt Baranyi Krisztina tudta a legjobban, ezért csináltatta. Ismét lehet beszélni fasizmusról, nácizmusról és addig sem kell valódi munkát végezni.

De tényleg! Ki gondolta komolyan, hogy ez a végtelenül ízléstelen kivitelezésű, undorító üzenetet közvetítő szobor egy napnál tovább fog állni?