Az ilyen típusú – már-már vallásos – tisztelet minden kultúrában kijár annak, pontosabban annak jut, ami 1, ritka, és épp ezért értékes is, 2, hasznos. Ami hasznos a közösségnek. Ilyen például a földművelő Egyiptomban a macska szimbólum, a macska, ami pusztítja a rágcsálókat, a gabona ellenségét, vagy a harcos, és pusztai népeknél a ló. A magyarság esetében a fehér ló szimbólum, vagy, ha irodalmi példát akarunk keresni, akkor a Gyűrűk urában a pusztai királyság, Rohan zászlaján is ott a ló. Mit is jelent a közösség számára a hasznosság? Hasznos az, ami segít a túlélésben.

Hasznos tehát a ló, a macska, Indiában a tehén. Európában a keresztény szentek is a közösségnek hajtanak hasznot. Olyan elvek, ideák és normák mellett állnak ki, amik a közösségi túlélés támaszai, amik a fennmaradást segítik. (Mi más a tízparancsolat, ha nem egy élhető társadalom alap működtetési kódjai?)

Nos, nézzük, ezzel szemben ma miket tisztel a társadalom? Mire tekint fel? Minek emel ma szobrot? Mire tekint haladó civilizációnk szentként?

Jó, hát nem úgy hívják, sőt, magát a kifejezést is görcsösen kerülik, menekülnek tőle, mint dacos kamaszgyerek a nagymama fésűt szorongató keze elől, s ha esetleg ki is ejtenék, megborzonganának, mint Arthur, a nagy király, amikor a lovagok az arcába mondják, hogy NI!

Szóval nem így hívják, de a lényege ez. A gyakorlatban úgy tekintenek rá, mint szent dologra, mint egyfajta szentségre. És a megsértőit, azokat, akik nem tisztelik, úgy kezelik, úgy tekintenek rájuk, mint a középkorban a hitetlenekre, a vallásgyalázókra, vagy az eretnekekre.

Szóval mi is korunkban a megsérthetetlen, szent dolog? A szimbólum, amit pusztán logikailag értelmezhetetlen tisztelet övez?

Az LMBTQ, a szivárványos, meleg nézetrendszer, mely oltárra helyezi a szaporodásra képtelenséget, amely leborul az abnormalitás előtt. Igen, az LMBTQ és a transz ideológia, mely gátolja és akadályozza a biológiai fennmaradást. De ha valaki nem hisz abban, hogy akadályozza, annyit csak el kell ismerni, hogy nem képviseli.

Az idegen invázió előtti hasra esés. Korunkban tisztelet, és szinte vallásos áhítat jár a „fejlett” világban a migránsnak. Az idegen, akire nincs szükséged, nem hívtad, nem jó, hogy megjelent az életedben, mert bűnözést hoz, társadalmi konfliktust, el akarja pusztítani a te kultúrádat, és a te és családod létére is veszélyt jelent. És ráadásul még pénzébe is kerül a közösségnek. Ez a szimbólum ma sérthetetlen, bírálhatatlan, támadhatatlan. Előtte leborulnak. Tehát szent. És azok, akik nem lelkesednek a migránsért jelzőket kapnak, címkéket. Olyan címkéket, amik a homlokukra vannak írva, és amiket hordozva a közösségi és személyes létük szinte lehetetlenné válik. Kirekesztő, gyűlölködő, rasszista, stb. Igen, aki ilyet mond, gondol, az eretnek.

És persze ott van korunk harmadik szakralitása, az egyenlősdi – nyakon öntve a kvótával -, mely gátolja a minőség megjelenését, és az alkalmas vezető színre lépést. Mindez a közösség szempontjából elmondhatatlanul káros.

Egyiptomban még szobrot emeltek a macskának, mely segítette a túlélést, ma szobrot kapott George Floyd, ki gátolta a fennmaradást, és a pusztulást képviseli.