Arizona republikánus főügyésze kedden arra kérte a legfelsőbb bíróságot, hogy engedje életbe lépni a genetikai rendellenességeken alapuló abortuszok állami tilalmát. A bejelentés kevesebb mint egy héttel azután érkezett, hogy a megosztott legfelsőbb bíróság engedélyezte Texas hathetes abortusztilalmának érvényben tartását, miközben szűk lehetőséget teremtett a szövetségi bíróság elé terjesztésére.

Az igazságszolgáltatás ezen időszakon kívül egy Mississippi-törvényt fontolgat, amely megtiltja az abortuszt 15 hét elteltével, egy olyan összecsapásban, amely közvetlenül az életképességi abortuszhoz való jogot tűzte ki célul, amelyet a Roe kontra Wade-ügyben hoztak meg először, csaknem 50 éve.

Mississippi államban elfogadták azt a törvényt, amely megtiltja az abortuszt a terhesség 15. hete után. Ez közvetlenül ellentétes a legfelsőbb bíróság abortuszról szóló két fő irányvonalával, amelyek a Roe kontra Wade- és a Planned Parenthood kontra Casey-ügyekben öltenek testet.

Az 1973-as Roe-határozat egy olyan trimeszteri rendszert hoz létre, amely szerint az állam érdeke, hogy a baba méhen belüli életének védelme csak a terhesség harmadik trimeszterében jön létre. Ennél is fontosabb, hogy Roe úgy véli, hogy az államok nem tilthatják be az abortuszt a magzati életképesség előtt, nagyjából az első trimeszter végén, körülbelül a 23. hét előtt.

Casey véleménye 19 évvel Roe után fenntartotta Roe abortuszmentes életképességének normáját, azonban új szabályt adott hozzá, amely megtiltotta az államoknak, hogy indokolatlan terheket rójanak az abortuszt kérő anyákra.

Így Mississippi és Texas, amely a hatodik hét után tiltja az abortuszt, gyakorlatilag arra kéri a bíróságot, hogy bírálja felül mind Roe-t, mind Casey-t. Mivel az alkotmány hallgat az abortuszról vagy bármilyen gyilkosságról, a jogalkotónak az állt szándékában, hogy ezeket a kérdéseket az államokra bízzák. Az ellenérv az, hogy a nők személyes autonómiával rendelkeznek a testük felett, és hogy az autonómia bármikor felülmúl minden állami érdeket.

Amikor a Roe-ügyben a bíróság megállapította, hogy az életképesség határa az a pont, amely előtt egyetlen állam sem tilthatja meg a baba életének az anyaméhben való kioltását, ezt jogi indoklás vagy tudományos alap nélkül tette. Mindezt Harry Blackmun bíró, a Roe-határozat szerzőjének posztumusz jegyzeteiből tudjuk. A nem kívánt terhesség azonban ugyanolyan nemkívánatos az életképesség előtti napon, mint az azt követő napon. Az életképesség 48 éve „határ”, és ez idő alatt több mint 62 millió abortuszt végeztek az Egyesült Államokban.

Tehát megváltoztathatja-e ezt a bíróság, és ha igen, akkor meg kell-e változtatnia? Ez volt a múlt heti vita lényege. Az alkotmányos kérdés itt az, hogy a baba az anyaméhben személy-e. Ha a baba olyan személy, akinek érdeke az élet, ahogy Samuel A. Alito Jr. bíró fogalmazott a szóbeli vita során, akkor Roe „elesik”.

Ez azért van, mert a 14. módosítás megtiltja az államoknak, hogy életet, szabadságot vagy tulajdont vegyenek el bármely személytől megfelelő eljárás nélkül, azaz egy esküdtszéki tárgyaláson, amelyen az államnak bizonyítania kell a hibát. Ennek demonstrálása lehetetlen lenne egy csecsemő esetében az anyaméhben. Ugyanez a módosítás a törvények egyenlő védelmét is megköveteli.

A 14. módosítás ítélkezési gyakorlata abortuszra való alkalmazásának sarokköve a személyiség fogalma. Ha a magzat személy, az anya és orvosai nem ölhetik meg törvényesen. Ezért nem ér célt az életképességről szóló vita. A bíróságnak túl kellett volna gördülnie ezen, és egyetlen alkotmányos kérdés felé kellett volna elmozdulnia, a személy kérdésköre felé. A magzat az anyaméhben személy? Természetesen az. A növekvő embrió apró testében minden létfontosságú szerv „genetikai anyaga” megtalálható.

1857-ben az amerikai legfelsőbb bíróság megtartotta a hírhedt Dred Scott kontra Sandford-tárgyalást, amely arról szólt, hogy az afroamerikaiak nem személyek, és így nem perelhetnek. A német nürnbergi törvények az 1930-as években gyűlölködően kijelentették, hogy a zsidók nem személyek, és így nincsenek törvényes jogaik. Mindannyian tudjuk, hová vezetnek ezek a szörnyű elvek. Egy olyan háborúhoz, amely több amerikait ölt meg, mint az összes többi háború együttvéve: egy katasztrofális méretű holokauszthoz.

Van-e erkölcsi bátorsága az igazságszolgáltatásnak ahhoz, hogy az anyaméhben lévő csecsemőket személyként ismerje el? Kétséges, bár úgy tűnt, hogy Alito bíró ebbe az irányba halad. Egy ilyen nyilatkozat gyakorlattá válása egyszer s mindenkorra lezárná a vitákat a tengerentúlon.