A kölni események kísértetiesen hasonlítanak az Iszlám testvériség Egyiptomban szervezetten alkalmazott módszeréhez, amellyel a társadalmat az iszlám konzervatív irányba szerették volna befolyásolni, a szabadosabb nők „megrendszabályozásán” keresztül. Az események bagatellizálása helyett, látni kéne, hogy ez a terrornak egy súlyos formája, ami ellen sokkal nehezebb védekezni, mint a bombák ellen. 

Az arab tavaszt sokan nagy lehetőségnek látták a régió demokratikus reformjára, de már a legelső időkben voltak jelei, hogy ez nem igazán valósulhat meg. Az egyiptomi Tahrir térre, ami a tüntetések középpontja volt, sok fiatal járt ki nap, mint nap abban a reményben, hogy jobbá teheti országát. Egyiptomban a nők öltözködésével kapcsolatban meglehetősen megengedő volt a közvélemény. Ezért sok, muszlim értelemben lengén öltözött lány is vegyült a tömegbe. A Muszlim Testvériség azonban egy egészen másfajta Egyiptomot képzelt, nem egy szabadabb és demokratikusabbat, hanem egy sokkal konzervatívabbat, a muszlim vallási szabályok szerint élőt. Ezért támogatóit azzal az utasítással küldte a térre, hogy az ott tálálható „lengén” öltözött lányokat erőszakolják meg, alázzák meg. Pusztán oktatási és társadalomi célból. A bátor harcosok, feláldozták magukat a társadalom reformjának oltárán és a mellékutcákba vonszolták a lányokat és csoportosan megerőszakolták. Amit valószínűleg Allahnak tetsző tettnek tarthattak és úgy gondolták, ettől biztosan jobb lesz a világ. Amikor megkérdezték őket, miért csinálják, a nőket okolták, akik kihívóan öltözködtek.

A kölni eseményeket ennek fényében kell szemlélni és nem egyszerű randalírozásnak tekinteni, hanem a terror egy új formájának. A robbantásoknál veszélyesebb formájának. A bombák ugyan életeket képesek kioltani, de könnyebb ellenük védekezni, nehezebb megszervezni robbantásokat. Egyértelmű erőszakos támadásként éljük meg országunk ellen, valamifajta hadüzenetként. Dühöt és bosszút érzünk. Harcra ösztönöz. A védekezésre pedig a társadalom rendelkezik megfelelő mechanizmusokkal. Megvannak azok a személyek, a fegyveres szerveknél, akik akár az életük feláldozása árán is megvédenek bennünket.

Nincs azonban mechanizmusunk a miniszoknya megvédésére. Hány nő áldozná fel magát a miniszoknya viselésért? Hányan mondanák azt, erőszakoljatok csak meg, fogdossatok, zaklassatok, de én akkor is úgy öltözöm, mint eddig? Ez a terror stratégia arra épít, hogy nem tűnik nagy áldozatnak egyetlen egyén számára sem, hogy kicsit jobban felöltözik, hosszabb szoknyát, vagy nadrágot vesz, a védelemért cserébe. (Ahogy a kölni polgármester asszony is javasolta.) Azonban társadalmi szinten ez nagy áldozat. A szabadságunk egy látszólag jelentéktelen szeletének feláldozása, valójában behódolás. Behódolás az erőszakos iszlám társadalmi nyomásának, annak a célnak, hogy környezetükben ők határozzák meg hogyan élnek az emberek. Kis lépésnek látszik de valójában hatalmas. A többit elvégzi az ember legalapvetőbb működési mechanizmusa a kognitív disszonancia. Ha máshogy öltözködöm egy külső nyomás következtében, hamarosan megmagyarázom magamnak, hogy az valójában úgy jó, valójában így helyes és igazából én is így akarok öltözni. Igazából, túl szabados a társadalom, igazából nem is olyan rossz az amit ezek akarnak. Ez a folyamat kísérletileg több ezerszer bizonyított. Hatékonyságának éppen ez a lényege a robbantásokkal szemben. A robbantások a szembenállást erősítik, míg ez a behódolást.

Ez a radikális iszlám eddig leghatékonyabb és leglátványosabb terrortámadása az európai életforma ellen. Így is kéne kezelni.  

Végezetül meg kell értenünk, hogy a radikális muzulmán hívők úgy gondolják vallásuk felmentést ad a hitetlenek ellen elkövetett bármilyen tettre. Kirabolhatják, megerőszakolhatják, akár meg is ölhetik, ez nem bűn. A lelkiismeretük nem tartja vissza őket egy ilyen tettől, azt kizárólag a törvények és a karhatalom tehetné meg. A Köln és a több ezer európai gettószerű csak muzulmánok lakta rész közbiztonsága azonban megérheti a politikusokkal, hogy ez lehetetlen. Ilyen mennyiségű az erkölcsöt, a törvényeket máshogy értékelő ember nem tartható kordában. A társadalmi rendet, nem a rendőrök tartják fenn, hanem a törvénytisztelő polgárok. Ezért nem képesek a rendőrök az ilyen gettókban semmiféle rendet tartani, mert ott nem a hagyományos európai értelemben vett törvénytisztelő polgárok élnek. Õk is tisztelnek egy törvényt, de az a mi törvényeink lerombolását teszi kötelességüké. Egyetlen védekezés van csupán, ha ezeket az európai értékeket megsemmisíteni szándékozó csoportokat nem engedjük be Európába. A kölni események erre nagyon élesen világítanak rá.