Bár Márki-Zay Péter gyakorta ellentmondásba keveredik saját magával, az elvitathatatlan, hogy egyvalamiben rendkívül következetes kommunikációt folytat, mégpedig abban, hogy miként viszonyul a migráció kérdéséhez. Az egyesült baloldal jelenlegi vezetője már a 2019-es önkormányzati választási kampány során is nyíltan hitet tett a nyugati típusú bevándorláspolitikai nézetek mellett. Akkori kijelentései szerint egy uniós tagállamnak nem állnak rendelkezésére a kellő jogi eszközök ahhoz, hogy megakadályozza Brüsszel bevándorláspárti törekvéseit.

Márki-Zay Péter előbbi, a nemzeti és az uniós jog viszonyát érintő sajátos értelmezése, amellett, hogy számtalan politikai kérdést felvet, jogi szempontból is határozottan cáfolandó. Magyarország jelenlegi kormánya komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy önálló, szuverén jogunk legyen annak eldöntése, hogy kikkel szeretnénk együtt élni saját hazánkban. E célból került sor az Alaptörvény hetedik módosítására, mely expressis verbis rögzíti, hogy Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. E módosítással a magyar kormány, a magyar nép egyértelmű felhatalmazása alapján, tényleges eszközt kapott arra, hogy megvédje a nemzet és a magyar emberek érdekeit a brüsszeli migrációs törekvésekkel szemben.

Ha komolyan vesszük Márki-Zay Péter fenti mondatait, akkor egy nagyon kellemetlen helyzetbe kerülünk. Mindezek ugyanis azt jelentenék, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje saját országa alkotmányát alacsonyabb rendűnek ítéli, mint Brüsszel migrációs céljait és az azokat nyíltan kiszolgáló jogi aktusokat.

Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy mi volt a jogalkotó célja e módosítással: a Magyarország szuverenitását veszélyeztető globális veszély elhárítása. Ezt politikai alapon kockáztatni vagy relativizálni semmiképpen sem felelős döntés egy miniszterelnök-jelölttől, de még egy polgármestertől sem.

Ha tovább vizsgáljuk Márki-Zay Péter múltját, akkor egyéb kijelentései is egyértelműen megvilágítják azt, hogy milyen típusú bevándorláspolitikát képzel el országának. Kálmán Olga könyvében például egy a bevándorlókkal sokkal humánusabb Magyarország vízióját vázolja fel, sőt mi több, egyenesen gazdasági lehetőségként tekint a tömeges bevándorlásra.

Ezt az irányt folytatta miniszterelnök-jelöltté válását követően is – meghúzva ezzel politikájának általános irányát –, akkor, amikor az előválasztási győzelmét követő interjúiban a polgármester explicit módon hűségesküt tett a nemzetközi baloldali hálózat szereplőinek, elfogadva azok bevándorláspárti ideológiáját, de akkor is, amikor október 23-i beszédében a nyíltan bevándorláspárti és ahhoz közvetlenül kötődő Soros Györgyöt mosdatta.

E kijelentések hallatán érdemes jogi szempontból is megvizsgálni azt, hogy egy esetleges választási győzelem esetén milyen lehetőségei lennének Márki-Zay Péternek baloldali törekvései megvalósítására.

A Magyarországra történő beutazás és az országban történő tartózkodás jogát számos törvény és kormányrendelet szabályozza. A kérdéshez legközvetlenebbül kapcsolódó jogszabályok: Magyarország Alaptörvénye, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény, valamint a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény. De emellett szintén releváns rendelkezéseket tartalmaz a témában – többek között – az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény és a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény is.

Míg az Alaptörvény módosításához az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazata szükséges, addig a sarkalatosnak minősülő, menedékjogról szóló, illetve a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvények megváltoztatása a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát igényli.

Éppen ezért ha komolyan vesszük Márki-Zay Péter bevándorláspárti ígéreteit, akkor a polgármester által megfogalmazottak az Alaptörvény, több sarkalatos törvény és számos egyéb törvény, valamint jelentős számú kormányrendelet módosítását, illetve hatályon kívül helyezését kívánnák meg. Túl azon, hogy körülbelül a nullához közelít annak az esélye, hogy az ellenzék megszerzi az Alaptörvény és a sarkalatos törvények módosításához szükséges kétharmados többséget a 2022-es választásokon, azért nem árt kellő óvatosággal és felelős állampolgári magatartással követni a fejleményeket. Ugyanis az ellenzék jövőbeli tervei között – ha erre lehetősége adódik – egyértelműen helyet kap a jogállami alapelveket és a szükséges többséget nélkülöző alkotmány- és törvénymódosítás, ami könnyen azt eredményezhetné, hogy a brüsszeli érdekkörök migrációs törekvései végül hazánkban is célt érnek.