Mind meghalunk!
Erre gondol azonnal az ember, ha elolvassa az alábbi címet:
„Publicus: A magyarok negyede azt sem engedné, hogy a gyereke egy meleg pár által nevelt társával barátkozzon.” (24.hu)
Igen. Ez borzalmas. Kijavítom magam. Önkritikát gyakorlok. Nemcsak, hogy mind meghalunk, de így nem is érdemes élni!

„A Népszava mutatta be a Publicus Intézet június végén, majdnem 1500 fős reprezentatív mintán végzett telefonos és online kutatásának eredményeit, miszerint az azonos neműek közötti kapcsolatot a kormánypárti válaszadóknak mindössze 13-15 százaléka tartja természetesnek, az ellenzékieknek viszont a 68-70 százaléka. A leszbikus kapcsolat minimálisan elfogadottabb, de a tolerancia egyre csökken, ahogy a távoli ismerősöktől a közvetlen családtagok felé közelítünk.”

Még vannak rendes emberek...

„ Szomszédként vagy munkatársként minden szocialista és momentumos szavazó elfogadna egy meleg párt, de (…) az elutasítás egy családtag esetében már majdnem 40 százalékos.”

Azt hiszem ez is olyan, mint az idegenek befogadása, meg az összes jóemberkedés. Valami legyen minél messzebb, akkor elfogadom, befogadom, támogatom, de ne az én lakásomban, utcámban, lépcsőházamban. És főleg ne az én pénzemből.

„a válaszadók nagy többsége szerint fontos, hogy az emberek megtanulják elfogadni a homoszexualitást, de majdnem negyedük még azt sem engedné meg, hogy a gyereke egy meleg pár által nevelt társával barátkozzon.”

Ismét önkritikát kell, hogy gyakoroljak.
Nem az a helyes, hogy így nem is érdemes élni, hanem az a jó válasz, hogy itt nem is érdemes élni. Svédországban kéne, vagy Hollandiában, ahol mindent szabad, s ha a kis Jánoska 3 évesen viccből belelép az anyukája cipőjébe, már viszik is nemváltó műtétre, mert biztos, hogy nem boldog és nem ön azonos kisfiúként, és kizárt, hogy pusztán csak kíváncsi – mint a legtöbb gyerek -, és kipróbál sok marhaságot, többek közt csúzlizik, újságpapírt eszik, meg belekortyol a fürdőszobában talált fura illatú szájvízbe is.

„majdnem negyedük még azt sem engedné meg, hogy a gyereke egy meleg pár által nevelt társával barátkozzon.”

Akkor megkérdezném, liberálisék gyereke barátkozhat-e gyújtogatóéval? Barátkozhat-e rasszista gyerekével? Barátkozhat-e Gézával, akinek a szülei rohadt rendetlenek, és odapisilnek a sarokba, és a mustárt a falra kenik?
Valószínűleg nem. Miért? Mert mindenki tudja, hogy a példa ragadós, egy gyereknél főleg, és ha azt látja a csemete, hogy a sarokba kell pisilni és a mustárt rákenni a falra, akkor úgy fog viselkedni, és azt senki nem akarja, hogy a saját gyereke ezt eltanulja tőle, és kipróbálja otthon is. Ez ilyen egyszerű.

Barátkozhat-e a gyerek a padtársával, ha rühes, bolhás, vagy tetves?
Ha az alkohol, a dohányzás, a családon belüli erőszak, a tisztálkodás hiánya vagy a köpködés ragadós lehet, a beteg nemi viszonyrendszer miért nem?
Persze liberáliséknál az úgy megy, hogy minden eltérőt el kell fogadni, amíg ők térnek el. Ami tőlük tér el, azt nem kell elfogadni, mert az rossz.
Kivel barátkozhat toleránsék gyereke? – tehetnénk fel a kérdést. Nos, tudjuk előre. Minden bizonnyal intoleránssal – mármint szerintük – meg homofóbbal – mármint szerintük – nem.
Akkor meg mit várnak a társadalom többi részétől?

„A magyarok negyede azt sem engedné, hogy a gyereke egy meleg pár által nevelt társával barátkozzon”.
Megvallom, kicsit keveslem, hogy csak 25%. Remélem azért, hogy többen vagyunk normálisak!