A kérdés azért indokolt, mert az elmúlt napok fülsiketítő médiazajában ez az egyetlen, ami nem derült ki. A hazai Fake News-média zászlóshajói – azaz, a balliberális és jobbikos média – versenyt hazudoztak egymással arról, hogy kicsoda a hazai közönség által jobbára ismeretlen előadó és mit képvisel. De legyünk megértőek: többségük most hallott róla életében először, és a felszínes újságírói gyakorlat szép hagyományát követve rittyentettek gyorsan valamit Yiannopoulosról, az elmaradhatatlan rítussal egybekötve – azaz, a morál mutatóujjának magasba emelésével.

Mindez kiegészül a Fake News-média szokásos bolsevik ékverési kísérletével – „mit szólnak ehhez a nagyon vallásos lengyelek?” –, de ebben az ügyben meg az a hülye, aki felül ennek.

Azok a hangok, amelyek arról rikácsolnak, hogy Yiannopoulos azért nem lehet a „konzervatív ügyek” szószólója, mert homoszexuális, szóra sem érdemesek; és nem csak azért, mert vég nélkül sorolhatnánk olyan nehézsúlyú konzervatív auktorokat, politikusokat, közszereplőket, akik homokosok. Az ügyben megszólaló morálbajnokok többsége még a meglehetősen szegényes Wikipedia-műveltségig sem jut el ebben az ügyben (sem).

Yiannopoulos fő üzenete az, hogy az identitáspolitikával le kell számolni; hogy a „lét” nem „határozza meg a tudatot”, hogy attól, mert valaki például homoszexuális, nem kötelező liberálisnak vagy genderaktivistának lennie. Ahogy az is meggyőződése, hogy senki sem érdemel kitüntetett védelmet azért, mert valamelyik hivatalos áldozati csoportnak, kisebbségnek a tagja. Attól, mert valaki homoszexuális vagy színes bőrű, még nincs több joga, mint a bárki másnak.

Yiannopoulost persze az amerikai sajtó is gyakran vádolja azzal, hogy „neonáci”, illetve az „alt-right” vezére. Ezek a megfejtések szintúgy csak könnyen művelt skriblerek fejéből pattantak ki, akik egymás között az apró galacsinból gyártottak lavinát. Az igazság ezzel szemben az, hogy – miként Yiannopoulos szokta mondani – ő nem a „fehér felsőbbrendűséget” képviseli, hanem a „nyugati felsőbbrendűséget”. West is the best – ez Yiannopoulos alapállása, aminek vajmi kevés köze van a neonáci meggyőződéshez, sőt: hangsúlyozza, hogy épp az a Nyugat üzenete, hogy nem bőrszín alapján ítélünk meg valakit – és nem is jelölünk ki speciális áldozati csoportokat ilyen tulajdonságok mentén. Valójában a progresszív identitáspolitika és a „fehér felsőbbrendűségi” mozgalom ugyanazon érem két oldala.

Milo persze nem nevezi magát konzervatívnak, és ez a vita a kishazánkon kívül is nagyjából pont ugyanúgy húsz embert érdekel, mint idehaza, de érdemes megnézni, milyen álláspontot képvisel bizonyos, a konzervatívok számára fontos ügyekben.

Vegyük a vallást. Tavaly karácsonykor a „nem is igazi jobboldali” Yiannopoulos „A katolikusoknak mindenben igazuk van” címmel tartott előadást, ahol azon kellemetlen kérdésekben is (abortusz, fogamzásgátlás, házasság) a katolikus álláspont mellett tette le a voksát, melyeket gyakran az egyházi vezetők sem mernek egyértelműen megvédeni.

A genderkérdésről is igen markáns álláspontot képvisel, miszerint csak három gender létezik: férfi, nő és retardált. Yiannopoulos szerint a gombamód szaporodó „genderek” szakkérdések, de nem a bölcsészkaron, hanem orvos és páciense között.

A cuckonzervatívok szerint egy buzi ne legyen konzervatív, de lássuk, ez ügyben mit gondol a veszélyes köcsög. Amikor egy vállalkozásra össztűz zúdult, amiért nem készítenek ételt meleg esküvőkre, Yiannopoulos személyesen látogatott el a helyre, hogy bocsánatot kérjen a „normális melegek” nevében. A videó végén arról beszél, hogy „undorral tölti el a meleglobbi viselkedése”, akik tisztességes keresztény üzleteket vesznek célba.

Bónusz: a homoszexuális életmód problémái Boy George-dzsal szemben:

Ami pedig a hazai vonatkozásokat illeti: nyilvánvaló, hogy a Fake News Inc. Schmidt Márián is akart ütni egyet, és ha ezért semmi mást nem kell tenni, csak a felszínességet és a hazudozást folytatni, ám legyen. Azok számára is van üzenet Milótól, akik úgy gondolják, hogy az erényfitogtatás és a morális ego fényezése (a létező leghiúbb tevékenység a világon) fontosabb, mint az olyan – konzervatív vagy sem – erények ápolása, mint például a bajtársiasság:

Persze az igazikonzervatívok, éttermiségiek továbbra is afölött fogják folytatni édes-bús kesergésüket, hogy a South Park- és Shop-stop-generáció, vagy az annál is fiatalabbak miért nem pörögnek be a szöszölős pulcsis igazikonzervatív lengyellászlókra, meg a Hamvadó cigarettavégre.

Na, az övéknél mindenképpen relevánsabb Yiannopoulos mondanivalója a világ dolgairól.