Az antiszemitizmusnak „szép hagyományai” vannak Európában, bár közkeletű tévedés, hogy ez a kifejezés arra utal, hogy valaki azért ítéli el a zsidóságot, mert tagjai kollektív bűnösök Jézus megölésében. Az antiszemitizmus mintegy 1870 évvel fiatalabb a zsidó embereket vallásuk okán megvetéssel, üldözéssel, kiirtással fenyegető antijudaizmusnál, hiszen Jézus születése után ennyi idővel fordult elő hivatalosan, hogy a zsidóságot nem vallási, hanem etnikai alapon kezdték elítélni Európában.

Viszont rendkívül gyorsan népszerűvé vált az ideológia, és divatja egészen 1945-ig tartott. Azzal is tisztában lehetnek sokan, hogy az 1870–1935 közötti antiszemitizmus csak afféle szalongyűlölet volt, csupán a Harmadik Birodalom nürnbergi törvényei intézményesítették azt az Ernst Haeckel német biológus által már 1871-ben felállított, egyébként Darwin tanaira épített elméletet, miszerint „a különböző fajok nem egyenrangúak, a rasszok génállományukban hordozzák őseik tanításait, az alsóbbrendű fajok pedig megpróbálnak keveredni az árják leszármazottaival, fertőzve ezzel a nemes vérvonalat”.

Mint tudjuk, ennek jegyében a náci háborús bűnösök emberek milliót irtották ki Európában, majd a II. világháború után eljött az antiszemiták megbüntetésének ideje. Simon Wiesenthal, akit 1945-ben szabadítottak ki amerikai katonák a mauthauseni koncentrációs táborból, előbb nagyjából egymaga segített a nürnbergi perben vádlottak padjára állított háborús bűnösök elleni bizonyítékgyűjtésben, majd 1947-ben – későbbi hasonló perek elősegítése érdekében – társaival megalapította a Zsidó Dokumentációs Központot Ausztriában.

Innen eredeztethető az addig szinte divatos antiszemitizmus napjának leáldozása, és az a változás a közvélekedésben, hogy másokat etnikai alapon elítélni, üldözni bűn. Mostanra ez az elképzelés teret nyert az európai civilizációban, és aki egy zsidó származású emberre származása alapján degradáló, megvető kifejezéseket használ, vagy ad absurdum fizikai erőszakkal fenyegeti, netán azt meg is valósítja, már nem számít civilizált európainak. (Csendben jegyezzük meg: az amerikai polgárjogi mozgalmak akkor még a fasorban sem voltak...)

Az antiszemiták üldözésének idején Wiesenthaléknak komoly bizonyítékot kellett gyűjteniük a bűnösökről, és az számított antiszemitának, aki igazoltan osztotta a nácik nézeteit.

Mára azonban meglehetően katyvaszos lett, hogy valójában ki is antiszemita. Legalábbis Magyarországon. És különösen a hazai politikai retorikában.

A mai meghasonlott politikai közvélemény bárkiről elhiszi, hogy antiszemita, ahogy azt is, hogy valaki nyíltan zsidóellenes kijelentései ellenére sem az. A differenciálás mozgatórugója pedig az, hogy az illető a közvélemény melyik felének politikai ideológiáját vallja sajátjának.

Egy olyan német hivatalnokra, aki a zsidóüldözés idején csak ráütötte a pecsétet egy deportálási listára, az ’50-es években még súlyos börtönévek vártak. Ma viszont egy magyar parlamenti képviselő, aki listázni akarja az Országgyűlés zsidó származású tagjait, alig néhány évvel később simán bejuthat az Európai Parlamentbe, mint Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese. Vagy egy Bíró Lászlóhoz hasonlóan kétes figura is elérheti, hogy pártpolitikai szándékból megkapja az egykori nácivadászok politikai örököseinek számító szocialisták támogatását egy időközi parlamenti választáson, miközben „judapestezi” az ország fővárosát, és „tetűcsúszdásokról” beszél nyilvánosan.

Sőt: egy ilyen „politikus” mögé beáll a hazai ellenzék toleranciabajnoka, Karácsony Gergely főpolgármester is. Valahogy ez az antiszemitizmus nem zavarja a baloldali politikai erőtér szereplőit. (Karácsony vajon tisztában van azzal, hogy a Bírót tetűcsúszdásozásra sarkalló ideológia kidolgozói hamarabb küldték gázkamrába az olyan melegeket, akiknek zászlaját a főpolgármester büszkén tűzette ki hivatalára, mint magukat a zsidókat?!)

Bezzeg amikor a magyar kormány egy migrációellenes kampány során plakátra merte tenni Soros György mint a nemzetközi migráció egyik legkomolyabb segítője arcképét, na, az Budapesttől Brüsszelig mindenütt kiverte a biztosítékot, és azonnal antiszemitának kiáltották ki Orbán Viktor kormányát. Holott Soros György hiába született zsidó családba Budapesten, mára ott tart, hogy nemkívánatos személy a zsidó államban, és ő sem ismeri el a zsidóság képviselőjeként Izrael államot. Ráadásul róla soha senki sem állította a kormányzati kampány során, hogy zsidó származása miatt igyekszik telezsúfolni Európát közel-keleti migránsokkal (lássuk be, elég logikátlan elképzelés is lett volna, hiszen az Európába érkező migránsok többségének vallásában, az iszlámban lényegében intézményesített az antiszemitizmus).

De akkor is hatalmas volt a felzúdulás, amikor 2013-ban az IMF sürgetni kezdett, hogy az Orbán-kormány szüntesse meg a bankadót, a miniszterelnök pedig egy rádióinterjúban úgy fogalmazott, „holló a hollónak nem vájja ki a szemét”.

Marsovszky Magdolna előítélet-kutató például – többek között – ebből a mondatból olvasta ki, hogy „központi helyet foglal el az antiszemitizmusban a modern kapitalista világgazdaság magyarázata. Ezt az antiszemitizmus nem mint szubjektummentes folyamatot látja, hanem mint egy a gonosz emberek által céltudatosan a népnemzeti közösségekre, vagy »népekre« erőszakolt kizsákmányolási folyamatot. E szerint a »zsidók« állnak a kapitalizmus mögött, ők uralkodnak a nemzetközi gazdasági folyamatok felett, ők a felelősek az összes krízisért és csődért.”

Sőt: amikor lapunk több magyarországi zsidó szervezetet megkeresett azzal kapcsolatban, hogy elítélik-e a tetűcsúszdásozó Bíró Lászlót, néhányuk azzal ütötte el a választ, hogy politikai ügyeket nem kommentálnak. Értik? A zsidógyűlölet politikai tényezővé vált. Olyanná, amit – ezek szerint – bármikor rá lehet sütni a jobboldali erőkre, hiszen azokat egyetlen jelző hozzácsapásával át lehet minősíteni szélsőjobboldalivá, de ha baloldali politikus tesz tanúbizonyságot tényleges antiszemitizmusáról, akkor jön a „nem is ezt mondta”, „nem úgy értette”, „meggondolta magát”, „bocsánatot kért” mantrák valamelyike.

Vagyis a tények azt mutatják, hogy mivel az antiszemitizmus bűnné válásában az egykori német szélsőjobboldal volt az eredendő bűn elkövetője, az antiszemitizmus terhét is kizárólag a jobboldali erőknek kell cipelniük, a baloldal akkor sem lehet antiszemita, ha az erre vonatkozó bizonyítékok kiverik az emberek szemét.

Engem éppen az antijudaizmusra emlékeztet ez a felfogás, amely szerint minden zsidó vallású személy felelős azért, hogy a zsidók megfeszíttették Jézust. Nem atavisztikus ez kicsit a XXI. században, amikorra már nemcsak a 2020 éves antijudaizmus, de a mindössze 150 évet „élt” antiszemitizmus is leáldozott?!