Mégis végigfutott tegnap a hír a liberális féknyúzuniverzumon (olyanokon, mint a Simicska-féle index.hu, vagy a huhogó- és jajgatókórust üzemeltető hvg.hu), hogy a főváros bezáratná a népszerű szórakozóhelyet.

Nem záratná. De ez lényegtelen. Hiszen miért ne férne el egy ártatlan kis szösszenet az olyan fajsúlyosabb (ál)hírek között, mint a „nigériai szinten a létminimum alatt élő magyarok aránya”, vagy „nálunk emelkedett a világon a legjobban a gáz ára”, vagy a „folyamatos zuhanórepülésben a gazdaság” stb.

Örök sereghajtók vagyunk, „rohaggyunk” meg (legalább is bemondta a hávégé). Így elfér.

Egy kis hazugsággal több a nagy, szarral teli vödörben. Maradhat.

Az ember már észre sem veszi. Ha nem lenne jobboldali média, most mehetnénk tüntizni a lopakodó elnyomás ellen.

A sztoriban nem a Budapest Park az igazán érdekes, hanem a jelenség, hogy a legapróbb, csip-csup helyi ügyekben is hogyan tolják a „nagy narratívát”. Minden apró darabkában benne van a tökéletes egész. Ez az irodalmi bravúr.

Hiszen a Budapest Park-mese sem szól másról, mint az évek óta gondos kezekkel építgetett „nagy diktatúra”-sztoriról. Ahogy az orbáni gépezet ledarálja a kultúra utolsó, populáris bástyáit (különösen, mert az a fővárosban van), és a maradványait behinti Szörényi Levente-portrékkal. Miközben lógó pöcsű, ortodox konzervatívok arról suttognak, hogy a Parkban sátánista szeánszokat is tartottak, így megérett rá a lakat.

Tényleg ne zavarjon benneteket srácok, hogy a magyar populáris kultúra köszöni jól van az Oszkár-díjas filmekkel, az állam által dotált könnyűzenei és fesztiválpiaccal, vagy éppen fasszal helikopterező celebritásokkal.

Az igazság természete, hogy nem illik bele a képkeretbe, így érdemes ignorálni. Ellenkező esetben veszélyes lehet az ember mentális egyensúlyára.

A jó öreg Erdogan, aki Európa peremén valóban frankón polírozgat egy autokrata politikai alternatívát, nem szúr szemet senkinek. Sem a nagy brüsszeli sikítókórus nem lát el odáig, sem az olyan, szólásszabadság mellett őszintén elkötelezettek, mint Angela Merkel, akik inkább büntetőeljárást indítanak az új török szultánt kecskebaszónak nevező humorista ellen, vagy agyonhallgatják a csoportos nemi erőszakban, mint multikulturális gyakorlatban utazó migránsok ügyeit.

Nem baj. Az a lényeg, hogy amíg Erdogan kezében a migránscsap (és amíg azt nem nyitja meg), addig ott biztosan nincs lopakodó diktatúra.

Ellentétben Magyarországgal, akivel szemben azért csak elindítják a „jogi atombombaként” emlegetett uniós eljárást (ami felfüggeszthetné az ország uniós szavazati jogát), mert ellenőrizni, vagy számon kérni merik (a by the way, senki által meg nem választott) Soros Gyuri bá politikai vállalkozásait.

Ez a liberális logika.

A hazugság az új igazság. Majd megszokod.