„Leragasztottam ezt a gyűlöletkeltő, rasszista, homofób plakátot ezzel a gyönyörű cicával. Béke veletek.”

Ezt a szöveget gyakran látja az ember a buszmegállóban, bár nem minden esetben tudható, hogy épp milyen plakátot ragasztottak le függetlenék és igazságosék.

A migráció veszélyeire figyelmeztető plakát? Az LMBTQ-téveszmék társadalmi károkozására figyelmeztető plakát? A hazai érdek, a család vagy a nemzeti önazonosság jelentőségére emlékeztető plakát? Vagy csak az Elk*rtuk című film hirdetése?

Mindegy, valami ilyesmi szokott lenni, és a kék alapon fehér szöveghez betesznek középre egy édi kis cirmos cicát.

„Cicákkal a gyűlölet ellen.”

Egy cirmos cicát, mely – szerintük – nem gyűlölködik, nem kirekesztő, elfogadó, az egyenjogúság híve, a migráció híve, nem agresszív, és képviseli a haladó Európa eszméit. Legalábbis szerintük. Mármint a haladók és felvilágosultak, valamint a kétfarkú kutyák szerint, akiknek már a neve is sugallja, hogy mennyire képben vannak a biológiát, tehát az élet örök törvényeit illetően.

Akkor nézzünk pár tényt és igazságot az édi kis cirmos cicával kapcsolatban.

A legtöbb macska azonnal agresszívvá válik, ha azonos nemű példánnyal találkozik, és az túl közel megy hozzá. Egyszerűen nem tűri a melegségnek még a gyanúját sem. Ez párzási időszakban csak tovább erősödik. Ez nemcsak a macskák, de a gazdáik számára is kellemetlen, hiszen állandó vendégei lehetnek az állatorvosi rendelőknek.

A kandúrok döntő többsége már az ivarérettség elérésének tájékán elkezdi vizelettel spriccelni a területét, aminek rendkívül átható, intenzív szaga van. A nem ivartalanított nőstény macskák is jelölnek, ráadásul tavasztól őszig akár kéthetente is ivarzanak, ami olyan hangok kiadásával jár, hogy az a gazdi, aki még nem hallott ilyet, azt hiheti, hogy az állatnak fájdalmai vannak. A macska rohadtul nem híve a migrációnak, az idegeneknek, és kőkemény területvédő. Ha lenne lehetősége, kerítést emelne.

Általában 2-4 éves koruk körül a macskák elkezdik kivívni maguknak a helyüket a közösségükben. Ilyenkor már aktívan jelölik területüket, és akár komolyabb verekedésekkel is megvédik azt. Építik a hierarchiát, és felszámolják az egyenlőség apró maradékait is. Egy gyengébb, esetleg beteg példány gyakrabban esik támadás áldozatává, így rájuk még nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Már azzal is felhívják magukra a figyelmet, hogy az erősebb példányok látják rajtuk, hogy könnyedén győzedelmeskedhetnek felettük. Ha lehetőségünk van rá, az idősebb, betegeskedő macskákat ne is engedjük ki a lakásból felügyelet nélkül, vagy készítsünk olyan kerítést, amelyen nem tud kimenni, és más macska sem tud a területére bejönni.

A macska kiváló vadász, képes életben maradni emberi segítség nélkül is. De nem csak éhségből, sima szórakozásból is öl. A kedves kis cica a plakáton a védett kerti énekesmadarak legnagyobb gyilkosa. Nemcsak a lakóhely kertjében vadászik, hanem akár több kilométernyire onnan. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén az ürgék kapcsán került elő nemrég a macskakérdés. Majdnem felszámolták a helyi ürgeállományt. Egy szoptatós anyamacska akár 2-3 ürgét is megöl egy nap. A cicák okosak, megtanulják az ürgék napirendjét, olyankor jönnek, amikor érdemes, és ritkán távoznak zsákmány nélkül.

A macska egyáltalán nem toleráns az idegen kultúrával szemben. A házimacska öli meg például a legtöbb őshonos állatot Ausztráliában. Évente 300 millió őshonos állattal végeznek az édi kis cicák – derül ki a canberrai Threatened Species Recovery Hub kutatóközpont vizsgálatából. Több olyan esetet is dokumentáltak, amikor egyetlen szabadon kószáló macska elég volt ahhoz, hogy bizonyos fajok helyi populációi hanyatlásnak induljanak.

A macska úgy viselkedik, mint az Európába „menekülő” migránsok. Helyesbítek. A macska úgy viselkedik, ahogy az élet törvényei előírják. Nem pedig úgy, ahogy azt a liberális agymosás-diktatúra próbálja elhitetni velünk.