Kertész Ákos: „Mit is írtam? A magyar genetikusan alattvaló. Igenis az!”
2020.06.01. 15:31
Az akkor óriási botrányt kiváltó minősítés felkavarta a politikai indulatokat. A Jobbik – minden bizonnyal ma ez már elképzelhetetlen lenne a párttól – az eset után azt firtatta, elveszi-e az állam a Gyurcsány Ferenc által átadott Kossuth-díjat. Halász János, akkor nemzetierőforrás-államtitkár kijelentette, amennyiben Kertész nem kér bocsánatot elfogadhatatlan és védhetetlen írásáért, „a kormány szemében méltatlanná válik a Kossuth-díjra.” Szijjártó Péter, aki akkor a miniszterelnök szóvivője volt, pedig azt hangsúlyozta, „reméljük, hogy a bocsánatkérés meg fog születni.”
A Kossuth-díj aztán maradt, de a Fővárosi Közgyűlés 2011 végén törölte őt a díszpolgárok listájáról.
Kertész aztán Kanadába emigrált, ahol azóta is boldogan él.
Ám a mostani megszólalás arra utal, hogy mintha mégsem érezné olyan jól magát ott. Egyébként valószínűleg nem élt volna az MSZP-közeli Hírklikk adta lehetőséggel, hogy a portálon igyekezzen meggyőzni a közvéleményt arról, hogy őt akkor csak félreértették. Mert az nem is úgy van. Aztán elismételte ugyanazt, amit 2011-ben leírt. Mintha ez külön örömet okozna neki. Ezt írta:
Bánatomra, senki sem tett Magyarországon semmit, hogy megcáfoljon engem. »Mert mit is írtam? A magyar genetikusan alattvaló. Igenis az!«
„A »nyílt levél« óta eltelt idő alatt, a magyarok ezer százalékig bebizonyították. Ha csak egyetlen ember mer föllázadni a hatalom ellen, már megcáfolt volna.” Ő szerinte a „genetikus” történelmi eredetet jelent, az értelmezés lehet írói szabadságának része. Amúgy az emberek számára kétségtelenül azt jelenti, amit a hétköznapokban értünk alatta a génekkel és a genetikával kapcsolatban. Egy írással foglalkozó embernek különösen tudnia kell, mekkora súlya van a szavaknak, mennyire nem mindegy, mikor milyen szóval fejezzük ki magunkat.
Egyébiránt a botrányt kiváltó alapmondat mellett sem túl hízelgő a magyarokra az a gondolatsor, amely szintén szerepelt az ominózus nyílt levelében.
A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.
A járvány elleni nemzetközileg is kiemelkedően sikeres védekezés után különös bája van ennek a hosszú gondolatnak. Az is érdekes, hogy ez az idézet valahogy kimaradt Németh Péter szerecsenmosdatásából. Az persze nem, hogy a „demokráciát eltaposó Orbán Viktort is rajongva tudják szeretni a magyarok.”
Ha a Kertész-interjúval az volt a célja Németh Péternek, hogy beláttassa a magyar közvéleménnyel, hogy tévedett, amikor a kilenc évvel ezelőtti nyílt levelet olyan kemény elutasítással fogadta, akkor
A magyarok jól beszélik a saját nyelvüket, pontosan értik a szavak jelentését. Még a baloldalon is fölösleges eleve halálra ítélt kísérletekbe fogni, bár nyilvánvaló, hogy ott mindent jobban tudnak, ezt tudjuk jól.
Ha inkább az volt a célja az interjúval, hogy a demokráciát eltaposó Orbánról, tehát szerinte a diktátorról hozzon egy újabb közvéleményt hergelő interjút,
Mert lehet, hogy Kertész Ákos szerint Magyarország éppúgy nem ismeri a demokráciát, mint a jegesmedve a púpos tevét, s nincs az a tolmács, akinek a segítségével ő egyetértene Orbán Viktorral,
Olyannyira tiszta és nemes a demokrácia Magyarországon, hogy Karácsony Gergely is főpolgármester lehetett Budapesten.
Kocsis Máté parlamenti frakcióvezető az ilyen jelenségekkel kapcsolatban a Bayer Show-ban azt mondta, hogy
akit a tények érdekelnek, az – ilyen-olyan manipulációk nélkül – maga is tisztán lát. Minden más pedig csak egyszerű politikai vádaskodás.