Azt nyilvánvalóan tudjuk már egy ideje, hogy a kormányzat diktatórikusan működik a koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet idején, hiszen rendeleti úton irányítja az országot. A legrosszabb autokrácia 2020-as megtestesülése. Az viszont, hogy Karácsony Gergely éppen egyszemélyben alakítja át a budapesti közlekedést, egyedül hoz meg eléggé fajsúlyos döntéseket önkormányzati cégek vezetőinek fizetéséről vagy hajléktalanszállók létesítéséről szintén rendeleti úton, az maga a demokrácia fellegvára.

Az iróniát félretéve, drámai a helyzet.

A közvéleményt leuraló pandémia konkurenciát kapott a kommunikációs térben Karácsony Gergely jóvoltából, hiszen a főpolgármester egyszer csak a semmiből váratlant húzott és bejelentett egy olyan intézkedés-csomagot, amely értelmében Budapesten 50 km/h-ban maximalizálnák a sebességhatárt a főútvonalakon, gyorsforgalmi utakon, a nem főútvonalakon pedig ez a határ 30 km/h lenne.

Aki már vezetett Budapesten (vagy mondjuk ült autóban) annak első hallásra ez az ötlet egyszerre tűnhetett életszerűtlennek és teljes dilettantizmusnak. Félreértés ne essék nem vagyok sem közlekedési szakértő, sem autóipari specialista, viszont vezetek Budapesten szinte minden nap és tudom, hogy a város közlekedésének van egy tempója, lüktetése. A sebességkorlátozást jelző táblákat nem is kell néznem, mert egyszerűen érzem, hogy mennyivel szabad és lehet menni. Nyilván ezzel nem én vagyok így egyedül, illetve úgy vélem ez elég jól kialakult az elmúlt évtizedekben. Miután, mint említettem nem vagyok autóipari szakértő, viszont ismerek egy igazi profit, aki nem más, mint Várkonyi Gábor. Az autós szaktekintély szerint Karácsony Gergely felvetése márcsak azért sem hatékony, mert mondjuk 30 km/h-ás sebességnél jóval rosszabbak az autók emissziós adatai, mint mondjuk 50-nél. Tehát a lassabb sebesség sokkal jobban leterheli Budapest levegőjét, mintha maradna minden úgy, ahogy eddig volt.

Kipróbáltam egyébként, hogy milyen lenne, ha életbe lépne Karácsony terve (a szabályozás egyébként legkorábban 2021-től lehet hatályos) és szörnyű tapasztalatokat szereztem. A Hungária körúton nagyjából négyen dudáltak le, amikor megpróbáltam a leendő 50-es korlátozást betartani, amikor pedig megjelentek a középsőujjak, akkor visszagyorsítottam 70-re és újra a budapesti autósok normális tagjának érezhettem magam. Teszteltem a “nem főutas” 30-as korlátozást is, amikor viszont megelőzött egy elektromos rolleres, akkor éreztem, hogy itt valami nem stimmel.

Karácsony Gergely az ATV-ben beszélt arról is, hogy miért született meg a fejében ezen korlátozó intézkedések ötlete. A főpolgármester gyermekkorában sajnálatosan elveszítette édesapját, aki egy autóbalesetben halt meg. A legszörnyűbb tragédia, ami egy gyerekkel történhet, amiért most is őszinte részvétet kívánok. Viszont úgy vélem, nem volt túlságosan helyes Karácsony Gergely azon érvelése, hogy édesapja túlélhette volna a balesetet, ha az autós nem 60-al, hanem 30-al ment volna. Sajnos nem létezik erre egzakt meghatározás, hogy mi az a sebesség, amikor egy ütközés már halálos és mikor nem. Nyilván az alacsonyabb sebesség esetén nagyobb az esély a túlélésre, de nemcsak a tempó számít. Rendkívül sok összetevőből áll, hogyha elütnek valakit, akkor milyen szintű sérüléseket szenved el. Számít, hogy hol találja el az autó az áldozatot, milyen szögben, természetesen fontos az ütközést elszenvedő állapota, szóval sok komponens határozza meg egy baleset végleges kimenetelét.

Emellett úgy vélem nem helyes politikai döntés az, amikor valaki a személyes tragédiáját előtérbe helyezve hoz olyan döntést, amely emberek millióinak életét nehezíti meg.

Karácsony Gergely nemcsak a sebességkorlátozó ötleteivel borzolta a fővárosi autósok kedélyeit. Új kerékpársávokat jelölt ki. A legextrémebb eset ezek közül egyértelműen a Nagykörút. A budapestiek nagyon jól tudják, hogy a körút az a hely, ahol “békeidőben” két sávban is annyira lassú a közlekedés, hogy órákat lehet eltölteni a 4-6-os villamos árnyékában. A főpolgármester nagyot húzott és a meglévő két sávból megszüntette az egyiket, pontosabban átadta a bicikliseknek. Ez azt eredményezte, hogy most, amikor a fővárosi forgalom töredéke a normális állapotnak is dugó van egész nap. Eközben a biciklisáv üres, hiszen nem lettünk egyik napról a másikra Amszterdam. Apropó Nyugat-Európa. Személyes tapasztalataim alapján mondom, hogy a Karácsony Gergelynek példaként szolgáló fejlett Nyugaton, amikor kerékpárutakról beszélünk az nem úgy működik, hogy elvesznek az autósoktól sávokat, utakat. Nem, ott építeni szokták ezeket. Mondjuk elvenni egyszerűbb, mint építeni, ez igaz.

És mielőtt megkapnám a trollhadseregtől, hogy micsoda autóvédő vagyok. Jelzem! Amellett, hogy munkába általában valóban autóval járok, mellette a kerékpár szerelmese vagyok és ha nem számít annyira az öltözék, akkor biciklizek. Úgy vélem, tapasztalom, hogy Budapest már eddig is nagyon jól állt kerékpárutakban, a mostani intézkedéseket értelmetlennek, sőt kártékonynak tartom. Karácsony jobban tenné ha nem feszültséget szítana a kerékpárosok és autósok között, hanem a lehetőséget keresné, hogy mindenki jól érezze magát Budapesten. Az már most látszódik, hogy ezen döntéseivel nagy valószínűséggel olyanoknál is kihúzta a gyufát, akik eddig vele szimpatizáltak.

Az is elképzelhető egyébként, hogy a döntések mögött egyszerű politikai kommunikációs játék zajlik. Karácsony Gergely és csapata elég csúnyán leszerepelt a Pesti úti idősotthon ügyében. Emberek haltak meg a főváros tutyi-mutyi hozzáállása miatt. Simán lehet, hogy a karácsonyi kommunikációs csapat úgy érezte, eljött az ideje bedobni valami irtózatos baromságot, addig sem a halott idős emberekről beszél a sajtó.

Nem lenne meglepő ez a forgatókönyv sem, mindenestre érdemes elgondolkodni ismét azon, hogy mennyire volt jó ötlet Karácsony Gergelynek adni a Városháza kulcsát. A főváros játszóterei jelenleg zárva tartanak, Karácsony mégis kitombolja magát.