„Elméletben jók vagyunk.” – A tapasztalt hozzáteszi: „aztán majd kiderül, hogy ez mit ér a gyakorlatban.” Merthogy a gyakorlatban dől el minden.

Lehet, hogy a kockás füzetben minden klappol, aztán az élet mégiscsak felülírja a jól kiszámolt igazságainkat és be kell avatkoznunk, dönteni, cselekedni kell.

Ahol dönteni és cselekedni kell, ott kezdődik a politika világa és vetődik fel a maga egyértelműségében a politikai cselekvő, azaz a politikus felelőssége. Ez a gyakorlati élet parancsa.

Ez olyan, mint az 1x1. Van, akinek azonban nem jön ki az eredmény.

Karácsony Gergely rendre rosszul számol. Először lekapcsolja a villanyt, aztán meg panaszkodik, hogy nem lát.

Képzeljük csak el a regnáló főpolgármestert egy virtigli disznóvágáson: ha Karácsony Gergelynek kéne megszúrnia a disznót, biztos, hogy nem lenne vacsora. Felvetné a malacnak, hogy beszéljék meg, aztán meg kiegyeznének döntetlenben. Előtte, alatta, utána meg menne a rinyálás.

Vagy lehet, hogy éppen csinálna a Facebookon egy disznóvágást. Ez úgy történik, hogy bejelölöd a disznót, a disznó visszajelöl. Bejelölöd a böllért, a böllér visszajelöl. Aztán a böllér megböki a disznót...

És most képzeljék el Tarlóst ugyanebben a helyzetben...Na ugye. Jaj lenne a disznóknak!

Tarlós a gyakorlat embere, Karácsony meg az elméleté.

Az utóbbinak is megvan a maga helye, de egész biztos, hogy nem a Városházán.

Mindaz, ami a fővárosi fenntartású Pesti úti idősotthonban történt, a gondatlanságok, az időben meg nem hozott döntések és az elképesztő fejlemény, hogy aki felelős ezért, még csak oda se tolja a képét, ha Tarlósnak hívnák Budapest első emberét, biztos, hogy nem fordult volna elő.

De sajnos Karácsonynak hívják. A következményeket pedig mindenki látja.

A pesti vicc szerint a vírus azért hagyott alább, mert megunta Karácsony állandó nyivákolását.

Karácsony morfondírozik. Nevetnek a disznók.