Karácsony Gergely idén már második alkalommal kívánhatott boldog új évet a budapestieknek. Tavaly még nem volt annyira visszataszító a mézesmázos stílusa, mint az idén, akkor még nem is sejthették a budapestiek, hogy Karácsony milyen tehetségesen tesz mást, mint amit hirdet, amit mond. Azóta megtanultuk, legjobban akkor kell tartani tőle, amikor mosolyog, és kedveseket mond.

Emlékezetes, hogy tavaly ilyenkor az első havazás azonnal megbénította Budapest közlekedését. Akkor az ember naivan arra gondolt, hogy Karácsony gyorsan beleveti magát az elemekkel vívott harcba, elvégre új seprő jól seper. Ez azonban a főváros pár hónapos vezetőjének eszébe sem jutott. Valójában már akkor mutogatta kivételes képességeit a kettős mérce alkalmazására, a visszataszító magyarázkodásra széles mosolya közepette. Éppen december 1-jét írtunk akkor, amikor a fővárosra már kora reggeltől intenzív havazás zúdult, a főutakon a kocsikkal lényegében moccanni sem lehetett. Mindenki a hókotrókat várta, meg azt, hogy Karácsony kiadja a parancsot a gyors hóeltakarításra. Ez azonban a budapestiek legnagyobb megrökönyödésére elmaradt. A magyarázkodás pedig úgy szólt, hogy „csak azért kezdik este a latyakeltakarítást, mert az lassítaná a forgalmat”.

Ezek után az újévi jókívánságot még sokan betudták a gyakorlatlan városvezető botlásának. Bár akkorra már közel duplájára duzzadt a főpolgármester-helyettesek száma, nem szólva a tanácsadók tömegéről, akik napjaiban már 55-en vannak. Lett volna tehát kinek a tanácsát megfogadni, ha alkalmazásukkal a városvezetési szakértelem importálása lett volna a cél, nem a politikai káderek zsíros állásokba elhelyezése.

2020 után azonban már többeknek felnyílt a szeme, mit is jelent az a budapestieknek, ha Karácsony Gergely az „ő érdekeik szolgálatáról” beszél, s nekik kíván boldog új évet.

Az esztendő elejének legkirívóbb Karácsony-féle „boldogsága” az volt, hogy a főpolgármester egyszer sem volt képes személyesen ellátogatni a Pesti Úti Idősek Otthonába, ahol a legmagasabb volt a fertőzöttek száma, és sajnos az intézmény a halálozási statisztikát is vezette. Az, hogy az általa fenntartott intézményben elhunytak között rühes beteget is találtak, csak árnyalja azt a képet, hogy valójában mit jelent Karácsony számára az együttérzés.

„Boldog új évet” jelentett a budapestieknek a Lánchíd-felújítás is. Egy évet kellett várni arra, hogy végre kiírják a pályázatot, holott a Tarlós-féle közbeszerzés elfogadása révén sokkal jobban járt volna a főváros, mint így. Karácsony ugyan megpróbálkozott ezen a fronton is a budapestiek boldogításával, bele is mondta a képükbe, hogy az új pályázat ötmilliárd forinttal olcsóbb, mint az előző. Ám hamar kiderült, hogy ennek a fele sem igaz, sőt nemhogy kevesebb, hanem Karácsony ügyeskedéseinek jóvoltából éppen ötmilliárd forinttal többet kell fizetniük a budapestieknek a felújításért.

De említhetem a budapestiek számára kiutalt örömhormon (endorfin) túladagolásának eszközeként használt buszbérlési „balesetet” is. Ugye emlékeznek, Tüttő Kata főpolgármester-helyettes volt élettársához, a vörös báró Leisztinger Tamáshoz köthető annak a hat busznak a bérlési szándéka, amelyet metrópótlásra akartak használni Karácsonyék. A bibi az volt, hogy az ominózus buszok nem léteztek, ráadásul az érintett cégnek offshore háttere volt. Sőt, a főváros nagyszerű vezetője le is tagadta, hogy érvényes szerződést kötöttek volna a társasággal, miközben nyilvánossá vált az aláírt, pecsétes dokumentum, mutatva Karácsony sokadik valótlan állítását.

S hogy még egy elemet felidézzek abból a gyűjteményből, amely mutatja, hogy a főpolgármester valójában mennyire szereti a budapestieket, akik támogatására előszeretettel hivatkozik, az a főváros adóemelési és közteherviselési terve. Ezt csak azért nem tudta megvalósítani, mert a kormány a járványra való tekintettel megtiltott mindenfajta adóemelést, amely a vállalkozókat sújtotta volna az önkormányzatok részéről, s amelyben a baloldali vezetésű önkormányzatok a tervek szintjén bizony élen jártak. Mint ahogy a gondolat felröppenése óta egyfolytában tiltakoznak az iparűzési adó mértékének csökkentése ellen, aminek révén a kis- és középvállalkozások több munkahelyet lesznek képesek megtartani a járvány alatt.

Láthatjuk, Karácsony számára a boldog új év kívánalma egyáltalán nem választói terheinek könnyítését, boldogulását, a kormánnyal való együttműködést jelenti. Sokkal inkább azt az ellenséges magatartást, amellyel arról lehet győzködni az embereket, hogy a kabinet tehet a járvány következményeiről. Holott jól tudja, hogy például a munkanélküliség terén Magyarország Csehország és Németország után a legjobban teljesítő tagállam az Európai Unióban, s hazánk az egészségügyi adatok alapján is a középmezőnybe tartozik a kontinensen.

Nem véletlenül nem reagált Karácsony Krekó Péter politikai elemző gonosz kijelentésére, mely szerint „ha aláásod az emberek hajlandóságát arra, hogy beoltassák magukat, akkor Orbánnak kell viselnie a politikai következményeket”.

Karácsony ugyanis éppen ezért dolgozik. Számára az jelenti a boldog új évet, s azt sugallja választóinak is, hogy segítsenek neki abban, hogy minden egészségügyi és egyéb felelősséget Orbánra lehessen hárítani. A vágyott főhatalom reményében ezért hergel, lázít, mutogat a kormányra, ahelyett hogy megköszönné a budapestieknek nyújtott folyamatos támogatását.

Szerencse, hogy az emberek saját életük, egészségük védelmét többre tartják, mint a Karácsony szája íze szerinti boldog új évet. Ma már ők is tudják, ki a budapestiek trójai falova.