Juhász Péter passiójáról már volt szó itt a 888-on. Az alátercelésbe szerencsére beszállt a jobbikos média is, alakul az érzelem-koalíció. Szolidaritást kell vállalni Juhász Péterrel, mert szegény nehéz helyzetben van. A jobbikosok voltak olyan kedvesek, hogy betették a vágatlan Juhász-féle verziót, és ezzel sokat segítettek mindannyiunkon. Na nem úgy, ahogy ők hiszik. Ebből ugyanis kiderül, Juhász hogyan tér ki a főbb kérdések elől.

Az nem vitás, hogy Magyarországon nehéz ma megélni. Az átlagfizetés Juhászénak kevesebb, mint a fele, egy normális középosztálybeli életet pedig nagyjából annyiból lehetne kihozni, mint amit Juhász keres. Ez még mindig a normális, közel sem luxus-lét, a felszínen maradás biztosítéka. Készek vagyunk elhinni Juhásznak azt, hogy meglehetősen jutányos áron bérli ezt a nem kicsit jó helyen fekvő, nem kicsit tágas ingatlant. Valószínűleg szüksége van a budai panorámára. Reggel kiszambázik az erkélyre, jelentőségteljesen összeráncolja szemöldökét, homlokára emeli a kezét, és onnan kémleli a korrupciót.

Mindezzel még mindig semmi baj nem lenne, ha Juhász azt mondaná: szerencsére a felesége is viszonylag jól keres, így ki tudják gazdálkodni a két kilós bérleti díjat megfejelve a rezsivel, ami szintén nyilván nem párezer forint. Ha ez lenne a helyzet, így, tisztán, nyilvános koldulás nélkül, az érthető lenne. Nem elvárás az, hogy mindenki kádárjánosként eljátssza, hogy a hokedlin szürcsöli a krumplilevest. Legyünk őszinték, szeretünk kényelmesen élni, és meg is tesszük, ha erre van lehetőségünk.

De nyavalygással megspékelni ezt ordító pofátlanság. Ha Juhász valóban tudná, hogyan él a magyar átlag, akkor nem lenne kérdéses számára, hogy az átlag bizony ott húzza meg a nadrágszíjat, ahol tudja. Kevesebbet jár autóval, esetleg tömegközlekedéssel is, spórol az „extra” kiadásokon (melyek nem is annyira extrák persze), és a Balcsira megy nyaralni, vagy még oda sem.

A magyar átlag úgy él, ahogy Juhász megpróbálja bemutatni: kicsit szegényen, de tisztességesen. A magyar átlag azonban a seggét verné a földhöz, ha annyit keresne, mint a panaszos Juhász. Nem sokan mondhatják ma el magukról, hogy ennyit visznek haza havonta. Ha a panaszos Juhász valóban ismerné ezt a magyar átlagot, tisztában lenne ezzel.

Tehát aki valóban kuporgatja a filléreit, aki nem tudja kifizetni a telefonszámláját, a lakbérét, az próbál költséget csökkenteni. Juhásznak jó szeme lehet a korrupcióhoz, vagy bármi máshoz, ha a kifizetetlen csekkek és telefonszámlák tengerében nem szúrja ki a szemét az a panorámás hodály, amelyben lakik. Most nem csak arról van szó, hogy a kedves magyar választópolgár szívesen bízza-e az ügyeit olyanra, aki a saját kis gazdaságát sem tudja rendben tartani, hanem arról, hogy ezt a sz888t kissé nehéz megetetni vele.

Tisztességesen és szegényesen ugyanis lehet lakni máshol is, kevésbé impozáns helyen, kevésbé szemet gyönyörködtető panorámával. Még a most egekben lévő albérlet-árak mellett is. És talán hitelesebb is lenne a panaszos Juhász, ha mondjuk egy 50-60 négyzetméteres nyolcadik kerületi lakásból trappolna ki sajtótájékoztatót tartani, mint így, hogy adományokat kér saját magának ahhoz, hogy egy 130 négyzetméteres II. kerületi lakásban lógassa a lábát. Így ez szörnyen hiteltelen.

A másik jellemző momentum az, ahogy Juhász kitér a cégeit érintő kérdés elől. Nem vádaskodással meg fenyegetéssel kell válaszolni. Ha védhető a válasz, akkor tessék azt elmondani, hogy nem mentek csődbe a cégei. Úgy tűnik, nem védhető ez a válasz.

De miért is lepődünk meg azon, hogy Juhász esetleg nem volt képes menedzselni rendesen a cégeit, ha nem képes menedzselni a saját költségvetését sem – mármint, nem veszi észre, hogy hol lakik, és arra mennyit fizet? Kedves panaszos Juhász, tessék kisebbe, olcsóbba költözni, és akkor mindjárt könnyebben fog menni a telefonszámla-és csekkbefizetés; egyszerű matematikai alapon. Akkor ki lehet hagyni azt a vérforraló jelenetet, hogy kérünk adományokat személyes célokra – vagyis telefonszámlára meg egyebekre – a 350 000-es fizetésünk mellé, hogy kémlelhessük a horizontot a budai vityillóból.