Ha egy szervezet céljainak megvalósítása helyett saját egyben tartására fordítja energiáit, akkor az nem életképes többé. Az EU-val éppen ez történik. Az unió értelme a régió súlyának növelése lenne. Hatalmas, bürokratikus szervezetet hozott létre, aminek Európa világpolitikai, világgazdasági, biztonságpolitikai súlyának növelését kellene szolgálnia. Ezzel szemben nem más, mint egy központi jogi, politikai és ideológia szabályozó szervezet, ami arra fordítja energiáit, hogy a német igazodási ponttól való eltéréseket kérjen számon a tagországokon. Vezetése szerint ezek elfogadása lenne az európaiság lényege, az együtt maradás értelme.

E szemlélet néhány elemének adott komoly kihívást a brit reformjavaslat. A britek szerepe és az EU reformjának kérdése minden nappal egyre jelentősebbé válik, mert a német mintára szervezett EU a működésképtelenség felé halad. A gyakorlatban már csak két témával képes foglalkozni: a migrációval és saját integritásával, a két kérdés szorosan összefügg.

Egy ilyen szervezet előtt két lehetőség áll: változás vagy halál. Jobb lenne az előbbi. A változások útjában azonban ott áll az „irreálisak” koalíciója és vezetőjük, Merkel asszony teljes terjedelmében.

A helyzet az EU-ban gyorsabban romlik, mint azt bármilyen forgatókönyv feltételezte volna. Egyik sem számolt ugyanis Merkel valóságidegen viselkedésével. Schengen végének lehetősége ma már nem egy elméleti kérdés, a dán és svéd határlezárás óta sokkoló valóság.

A másik oldalon a kölni pályaudvar újévi eseményei megmutatták azt a jövőt, amire a népvándorlás következtében számíthatunk. Németország olyan gócponttá vált, ami egész Európában egyre inkább azt az érzést kelti, hogy valóban megérkezett a káosz. Egyre több ország fél attól, hogy Németország őt is magával rántja irreális menekültpolitikájával.

Az a furcsa paradox helyzet kezd kialakulni, hogy habár a németek az egységes Európa legnagyobb támogatói, ők fogják elhozni az EU megsemmisítését. Merkel viselkedése, még a legliberálisabb Svédországban is problémákat okoz. Már ők sem képesek a kancellár ámokfutását követni. Ez reményt ad. Talán lenne esély a német vezetés alatt tomboló irreálisok koalíciójának megállítására, de ehhez egy nagy országnak kellene az élre állni.

Ebben a helyzetben Cameron szerepe erősen felértékelődik. Merkellel szemben ő az EU reálpolitikusa. Látványosan kimarad az ideológiai harcokból és habár politikai súlyával képes lenne befolyásolni Merkel viselkedését, nyíltan nem teszi. Saját menekültekkel kapcsolatos politikája viszont nem túl burkolt kritikája a németeknek. A németek láthatóan nem akarnak frontot nyitni vele szemben ebben a kérdésben, nem támadják sem az EU-t érintő kritikája, sem menekültpolitikája kapcsán. Annak ellenére, hogy mindkettő komoly hasonlóságokat mutat (ha stílusában vannak is eltérések) Orbánéval, akitől nem sajnálják a kritikát. Cameron is kerítést épít, igaz neki elég a Csalagút köré, mivel ez az egyetlen hely, ahol szárazföldön el lehet jutni a Brit szigetekre. Egyetlen illegális bevándorlót sem akar. Következetesen kiáll, az ellenőrizetlen és a törvényeknek nem megfelelő migrációval szemben és az EU határainak védelméért. A saját maga által megszabott befogadási kvótája realistán alacsony, de ezt kizárólag előre ellenőrzött, kiválogatott, kimazsolázott bevándorlókkal tölti ki, közvetlenül a táborokból. Egy ilyen típusú bevándorlással, akár még valóban előnyökre is szert tehetne Európa.

Nagy kérdés, hogy Cameron saját reformelképzeléseinek keresztülvitelén kívül hajlandó-e beszállni az kontinens stabilitását érintő kérdésekbe és szembeszállni Merkellel a bevándorlás kérdésében. A britek számára sajnos reális alternatíva az izoláció, az EU-ból való kilépés és a kontinens egyre kétségbeesettebb problémáinak kívülről szemlélése.

A keleti régió országai veszítenének rövidtávon legtöbbet az EU szétesésével. Ezért az ő érdekük lenne a realisták koalíciójának összehozása. A régió országainak céljai sok átfedést mutatnak a brittekével. Érdekeltek vagyunk az EU reformjának elindításában, a bürokrácia csökkentésében, a nemzeti szuverenitás növelésében és főleg érdekelt lennénk a németek megállításában. Ennek egyetlen reális módja a britekkel való összefogás.

A britek leginkább elutasított kérése, a szociális rendszer igénybevehetősége, személyes véleményem szerint méltányos kérés. Nem lenne nagy ár a brit javaslat támogatása, ha cserébe Cameron hajlandó lenne a migráció kérdésének felvetésére az EU-ban. Teljesen egyértelmű, hogy csak a brit migrációs politikára épülhetne egy reális uniós politika. Ehhez kéne mozgósítani az erőforrásokat, mert ez nem támadható álláspont.

Ha a népvándorlás tovább rontja a helyzetet, akkor a britek még javaslataik elfogadása esetén is kiléphetnek. Az EU imázsa ugyanis folyamatosan romlik, egy életképtelen, saját érdekeit megérteni és képviselni nem tudó szervezet benyomását kelti, amit jobb elhagyni mielőtt a romok esetleg őket is maguk alá temetik.

Jól teszi azonban a többi ország is ha elkezd stratégiát építeni egy EU nélküli Európára, mert az EU vége még soha nem tűnt ennyire reálisnak.