— Azok ott ketten bent ültek a kerthelyiségben, és valaki egyszer csak fogta magát, és pisztollyal lelőtte őket. Mind a kettőt!

Az idős nő a szatyorral egészen megdöbbent.

— Ne mondja, Hlavácsné!

A fiatalabb, akinek fején történetesen egy furcsa kalap volt, ragaszkodott az igazához.

— Bizony, hogy mondom! De a patikusné is megmondhatja. Mind a kettő a helyszínen meghalt. Valami alvilági leszámolás lehetett, vagy mi a szösz.

— Akkor azért van kinn a járőrkocsi.

— Bizony. A patikusné hívta ki őket. Szemtanú volt az eseménynél!

— Hogy mik vannak manapság! – ingatta fejét az idős nő a szatyorral. – Elképesztő!

— Rossz rágondolni is – értett egyet a nézőponttal a fiatalabbik fején azzal a furcsa kalappal. – Ott ült az a két fiatalember, cirka húsz év körül lehettek, kék pulóverben, meg valami anorákban. A fene se gondolta volna róluk, hogy bűnözők. Most meg halott mind a kettő. Képzelje.

— Milyen pulóver volt az, lelkecském? Tudja, az unokám is körülbelül annyi idős lehet, és most lesz szerdán a születésnapja. Képzelje, nem tudom, milyen pulóvert vegyek neki.

— Nézze, itt alul ilyen mintás, felül meg bordó. A patikusné azt mondja, most divat az ilyesmi. Bár, szerintem, az efféle bő szabású ruhadarab nem megy a farmerhez.

— Elnézést, hogy beleszólok – Safranek vagyok, a közös képviselő –, de szerintem az ilyen bő szabású ruhadarab nagyon is jól megy a farmerhez. A vejemnél voltam látogatóban az ünnepekkor, és a sógor unokaöccse pont ilyet hordott. Mondtam is a húgomnak: „Látod milyen jól áll a farmerhez ez a pulóver?” Olyan fiatalos! Igen, pontosan ezt a kifejezést használtam: „Olyan fiatalos!”.

Új szereplő jelenik meg a színen. A buszmegálló felől egy ifjú siet energikusan. Végignéz az összecsődült tömegen, a szirénázó járőrkocsin, a felállított kordonon, majd a beszélgetőkhöz lép.

— Elnézést, megtudhatnám, hogy mi folyik itt?

— Képzelje, lelkem – készségeskedett a fiatalabb nő, fején azzal a furcsa kalappal –, Hlavácsné a földszint kettőből azt állítja, hogy a bordó, bő szabású pulóver nem megy a farmerhez. Hát hallott maga már ilyet?! Ezzel szemben a közös képviselő kitart azon álláspontja mellett, hogy igenis passzol. A sógoránál látott ilyet, és még az unokahúgának is tetszett. Magának mi erről a véleménye?

— Hm – mondta a fiatalember töprengve, s egy pillanatra ujjával megvakargatta az állát. – Bevallom, kissé zavarban vagyok. Tudják, holnap lesz az érettségi találkozóm, s képzeljék el, véletlenül az én tulajdonomat is képezi egy olyanfajta ruhadarab, mint amilyenről önök épp az imént tettek említést. Egész álló nap azon töprengtem, vajon illik-e a farmeremhez? Szörnyű dilemma! El is határoztam, hogy meg fogom kérdezni valakitől. Kérem, adjanak nekem tanácsot!

— Nyugodtan felveheti fiatalember! – szólalt meg az idősebbik nő, kezében a szatyorral. – Megkérdeztem a patikusnét, azt mondja, nagyon jól fog állni magának. S ha ő azt mondja, akkor arra maga mérget vehet!

A fiatalember arcán széles mosoly terült szét.

— Ó, igazán köszönöm! Nem is tudják, milyen nagy kő esett le a szívemről. Most már egészen megnyugodtam. Maguk olyan kedves emberek, olyan szépen süt a nap, és olyan jól elbeszélgettünk. Jó az, ha az emberek néha összejönnek…