A Fővárosi Közgyűlés június 8-án, szerdán új közterület-elnevezésekről döntött. A testület elfogadta a XIII. kerületi önkormányzat javaslatát, hogy Horn Gyula volt MSZP-s miniszterelnökről – és sortűz-levezénylőről – egy sétányt nevezzenek el.

Hogy tisztábban lássuk a helyzetet és ne kezdjünk hápogásba, Karácsony Gergely főpolgármester megjegyezte:
„Mindannyian tudjuk, hogy volt a történelemnek olyan pillanata, amikor Horn Gyula a rossz oldalon állt”,
majd falhoz támasztotta a biciklit, és hozzátette: „a bevallott bűnöket meg lehet bocsátani”.

No, igen. Kell ez a Horn-sétány. A Göncz Árpád városközpont után. Kell, mint egy falat kenyér. Komolyan, esetleg Idi Amin sétány? Kim Ir Szen rakpart? Sztálin sugarút? Adjak még ötleteket?

Legközelebb Lenin-szobrot avatnak – az most úgyis nagyon megy nyugaton –, vagy Kun Bélát, esetleg Szamuelyt. Bár Heller Ágnes most nagyon kelendő. Szobrát avatták most legutóbb az Európai parlamentben. Ahogy én a folyamatokat elnézem, ott hamarosan Zelenszkij nagyvezír utca is lesz.

Érdekes dolog ez az elnevezősdi. Utcák, terek, sétányok, szobrok és városközpontok. Az ember ugye – már aki normális. ugye – az olyan személyről, eseményről vagy szimbólumról nevez el bármit, amire büszke lehet. A család miről emlékezik meg? A gyerek születéséről, vagy a kedvenc nyaralásról, ahol hatalmas sikere volt a Döncikének, mert megnyerte a pingpongversenyt az üdülőben, és az asszonynak csodájára jártak az egész tengerparton. A Facebookra is azt teszi ki az ember, ha sikert ért el, több sört ivott, mint a haverja, drága helyen volt nyaralni, megnőtt a bicepsze, vagy végre eltűntek a pattanásai. Senki nem azt ünnepli, hogy megbukott a gyerek a matek érettségin, vagy karambolozott részegen a családfő.

„Itt, ezen a képen görbe az orrom, és látjátok, ott hátul, az a fickó, akinek belóg a feje a családi fényképen, azzal lépett félre az asszony a múlt héten.” Nem, ilyen posztok nem születnek sehol, sehol, ahol épeszű emberek élnek. Csak a haladók, a felvilágosultak, a liberálisok – ki tudja, milyen címeket aggatnak magukra aktuálisan, holott elég lenne annyi: kommunista –, büszkék arra, ha valami rosszul sikerül, ha valami torz, béna, szerencsétlen, szégyenteljes. Ők ünneplik az emberi nyomorokat, ferdeségeket, a beteges folyamatokat, a természetellenes helyzeteket. Ők nevezik ki hősnek azokat, akik felforgatták a rendet, akik ártottak az országnak, akik rontották a hírét, akiktől minden kisebb, és gyengébb lesz.

Nekik hőseik a Heller Ágnesek, a Károlyi Mihályok, a melegek, drogosok, idegenek, és persze a Göncz Árpádok is.

Szóval, lenne a haladók számára egy javaslatom. Ha már Horn Gyuláról utcát neveznek el, akkor ne legyünk kispályások. Keressünk egy szerencsétlen lúzert, és kiáltsuk ki hőssé. Itt is van mindjárt a Jakab Péter: Jakab, az antihős.

Miután sikeresen lenullázta a Jobbikot, lemondott a maradék vezetéséről. Lemondott a nulláról. Legyen róla is elnevezve valami.

„Jakab Péter utca”. Milyen jól hangzik! Megközelíthető a Parizer tér felől.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.