Nem sok maradt meg nekem a Pride-ból, ám KariGeri mondatai beleégtek a dobhártyámba: „Engem lehet szidni... én vagyok a pajzs... nekem ez a munkám...” Ő most ezt el is hiszi, vagy túl sok görög klasszikust olvasott? A pajzsommal vagy a pajzsomon, mondták a csatába induló harcosok. Ha KariGeri a pajzs, akkor elég nagy csávában van az ellenzék, meg mindenki, aki elhitte neki a kampányígéreteit, amelyek olcsó süketelésként puffantak el az éterben. Ergo reméljük, képletesen, de a pajzsán végzi jövő tavasszal.

Ami viszont tetszett, hogy a Jobbik eljátszotta az okos lányt a meséből: ott is volt, meg nem is. Jakab és a parizerkommandó vezetősége elegánsan távolmaradt a szivárványparádétól, és csak az egyik „no name” politikusukat állították be Niedermüller mellé biodíszletnek vagy rémisztő képződménynek (a nem kívánt törlendő). A baloldali tényfeltárás is megszívta, mert csak egy magányos kopasz legényke lendítgette a karját, hatnyolcados ütemben, néhány illuminált arc társaságában. Zorbán náci-zombi hadserege nem jelent meg, hogy a love is love-ból dead is deadet hegesszen. „Afrancba”, akkor most breaking news hiányában tovább kell szőni a Pegasus-hazugságot, mint Ariadné fonalát, hogy megint a klasszikusokba kapaszkodjak.

Szövik is, ezért hétfőn Magyarország lakosságának 99 százaléka, mind a háromszáz ember kivonult a Terror Háza elé, hogy a lehallgatások ellen tüntessen. Igaz, nem voltak ilyenek, de majd Che Katalin kinyomtatja nekünk a megfigyelt személyek listáját egymilliárd példányban, mert arra ad Brüsszel némi támogatást. Márki-Zay is belőtte a sérót a tüncire, és először azt hittem, megnyerte a Kékszalagot Füreden, de nem ez most a libsik korrupcióellenes szimbóluma. Valakinek van pántlikagyára is? Katka?

Eközben Brüsszel tombol, mert nem akarunk kukis néniket beengedni az oviba mesét mondani, és twerkelni tanítani a kicsiket. Pedig a skót, a holland, az amerikai és a német nagycsoportosok már drag queenben tolják. Sosem fogunk így felzárkózni... Ugyanazzal a vehemenciával tolják most az LMBTQ-propagandát, mint hat éve a migrációt, ráadásul ugyanazok a szervezetek, ugyanazon személy megbízásából. Nem érdekes?

Biztos vagyok benne, hogy migrációs téren is lesz még nemulass, mivel jelenleg hárommillió afgán lódult meg a tálibok előretörése miatt. Nem kérdés, hogy jó részük Európa felé veszi az irányt, mert szerintük Mutti Merkel még mindig az erkélyen állva, keszkenővel integetve várja őket. Mily bájos kép, csak Merkel éppen a napokban jelentette ki, hogy nincs szándékában befogadni több afgánt. Ez persze nem fogja érdekelni őket. „Az élet olyan, mint egy utazás; ha tudja, hová akar menni, akkor nagy valószínűséggel oda is fog megérkezni” – mondotta Adam J. Jackson angol író. Vélem, igaza is volt, és a jelenlegi 120 ezer afgán mellé érkezik még egynéhány Merkelisztánba. Tálib, ugye, azt jelenti, diák, szóval lehet, hogy csak a felsőoktatási intézményekbe jelentkeznek, vagy nemváltó műtétre pályáznak, mert kevés a női merénylő, és javítani akarnak a kvótán. Szóval a Taliban*In (csak hogy genderkorrekten fejezzem ki magam) a maga progresszív gondolkodásával csak hasznára válhat a művelt Nyugatnak.