Mindenki azt követ Instagramon, ami a legjobban érdekli, én például macskákat meg pár gyakorló anyukát. Utóbbiak bár kiszolgáltatják csemetéik legvédtelenebb pillanatait a köznek pár lájkért és azokért járó szponzorcuccokért, de egész jó tippeket adnak a kezdőknek, meg persze ott a kisbabás cukiságfaktor is. Újabban náluk is a környezetvédő posztok dominálnak, mint például a „mosipelus”. Tényleg újrahasznosítható pelenkákról van szó, hogy ez mennyire egészséges, az jó kérdés, de hogy ezzel a zöldpropaganda közvetítőjévé válnak, az viszont biztos. Hogy ez hatékony-e, az már nem annyira. Én például biztosan nem vennék ilyen újrahasznosítható pelenkát, de ha kikövetem valamelyik anyukát, akkor annak nem is feltétlenül az lesz az oka, hogy ilyet reklámoz.

Russel Crowe például nem ment el a napokban tartott Golden Globe-díjátadóra, mert Ausztráliában védte a tűztől a házát és családját. Üzent viszont a megjelenteknek: levelében leírta, mekkora tragédiát okozott a globális felmelegedés és senkinek ne legyen semmi kétsége afelől, hogy a tűznek bizony ez az oka. Egy klímaváltozás-tagadó trumpista szavazó, aki amúgy kedveli Crowe-t, ettől még nem fogja komolyan venni a klímakérdést, de ugyanúgy beül a következő mozijára.

Az influenszerek univerziuma végül is csak egy illúzió.

Egy olyan új világ, ami tele van ellentmondásokkal. Vonzó lehet a politika számára, de az sosem tudna ott érvényesülni. Hiszen milyen egyszerűnek tűnik a feladat, hogy „fel kell menni az Instára, ott elérjük a fiatalokat!”, de ez nem egészen így működik. A politika egy korlátozott verseny, az influenszerek világába pedig maximum a legszoftosabb tartalmak juthatnak el, ezekben ugyanis a politika korlátozott nyelve és üzenetei fel tudnak oldódni.

Az influenszervilág szereplői nem valódi politikai aktorok, persze pár leleményes politikus beállhat mögéjük, haszonhúzás céljával, de ettől még nem lesz belőlük csodaszer. Ott van például Gyurcsány esete: lehet, hogy behúz plusz pár ezer szavazatot a macskás homoszexuális aktivistájával, de ettől még nem fog nyerni. És fordítva is igaz: az említett macska önmagában sikeres lehet, de ha felmenne a hard politikai pályára, akkor már elvérezne. A politika hátránya ugyanis, hogy kénytelen vagy politikai üzeneteket megfogalmazni. Az influenszerek befolyása – legyenek Insta-anyukák vagy aktivisták – első ránézésre tényleg nagynak tűnik, hiszen ez az online világ, az új csatatér, nem létezett korábban. Elhihetik ők is magukról, hogy alkalmas szereplők a politikai üzenetek terjesztésére, de amint belekezdenek, szembetalálják magukat az említett politikai korlátokkal. Ott van például Tibi atya: sokkal nagyobb volt a támogatottsága, amíg nem politizált, csak simán vicces volt. Ahogy beleállt az ügyekbe, az le is hasította a követőit. Aki ugyanis humort vagy életmódot megy olvasni, azt taszítja a politika. Az influenszervilág tehát tele van csapdákkal.

Ettől még – ha már szó volt az ellentmondásokról – hiába vannak korlátai az influenszervilágnak, tény az is, hogy a jobboldal egyáltalán nincs ott jelen. Persze lehet, hogy ennek is megvan az oka: az influenszervilág talán teljes egészében ellenzéki műfaj, hiszen indulatokat csatornáz be. Támogató üzeneteket sokkal nehezebb megfogalmazni, a lázadó kommunikáció mindig is könnyebb volt, még ha alternatívamentes is – hiszen nem nyom a bizonyítás terhe. Az eredménykommunikáció nem működik ebben a világban. Azok a fiatalok, akik mégis politikusokat követnek az Instán, pedig nem azért követik őket, mert ők a kivételek és sikerült elérni hozzájuk, hanem mert ambícióik vannak. A szándék vezérelte oda őket a politikus oldalára, e nélkül érthetően nehéz lenne befogadni a „sziasztok, milyen szép ez a reggel, ma is nőtt a minimálbér” beköszönést.

Érzékeny pálya tehát ez, a határok pedig túl közel vannak egymáshoz. A jelen levés ettől még indokolt – „csak” ehhez még karaktereket, arcokat kell gyűjteni.