De hát „sajnos” a főszerkesztő nem tudja magát tisztázni, mert a munkáltatója titoktartási nyilatkozatot íratott vele alá. Enélkül pedig nehéz a bizonyítás. Szerinte.

Mások szerint viszont egyáltalán nem az. Menesztése óta ugyanis nem telt el nap, hogy a baloldali politikusok ne támadták volna a kormányt az Index feldúlásával, amely szerintük megszüntette a „függetlenobjektív” újságírás fellegvárát. Pedig maga a legilletékesebb, az Index.hu Zrt. elnöke, Bodolai László nyilatkozta, hogy a Fidesznek ehhez semmi köze nem volt.

Látjuk, hogy az egyre valószínűbb belső műbalhé ellenére az Index továbbra is működik. Az nem nagyon tűnt föl a gyászolóknak, hogy a jobboldalról semmiféle szipogás nem hallatszott. Ez nyilvánvalóan azt is jelentheti, ha valóban független és tárgyilagos lett volna az Index, akkor az esetleges megszűnése mindkét oldalnak egyformán fájt volna. Erről azonban szó sincs, hiszen már magát a portál melletti tüntetést is egy baloldali párt, a Momentum szervezte, elnöki felszólalással „ékesítve”. A másik baloldali párt egyik vezetője, Dobrev Klára pedig egy interjúban maga mondta el, hogy rendszeresen egyeztet szerkesztőségekkel, így az Indexszel is. Az ellenzéki tévécsatorna pedig több mint húszperces adásidővel igyekezett segíteni Dullnak tisztára mosni magát, miközben a vezető politikusok is legfeljebb jó tízperces megjelenéssel számolhatnak alkalmanként náluk.

Nincs új a nap alatt.

Az embereknek joggal lehet az az érzésük, hogy ezúttal is teljesen hülyének nézik őket. Ha ugyanis valaki üzleti titkokat szivárogtat ki, mint Dull, az minden cégnél megbocsáthatatlan bűnnek számít. Ráadásul olyanokat, amit az adott igazgatósági ülésen el is vetettek. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a tartalma nem kerül bevezetésre. Nem véletlenül mondta Bodolai, hogy Németországban ilyenért vezetőszáron vitték volna el a főszerkesztőt. Később fel is vetődött a gyanú, hogy a munkatársak pánikszerű felmondásával az Indexet esetleg így akarhatták belülről szétverni. Remélhetőleg az azóta megszületett feljelentés alapján a rendőrség majd pontosan kideríti, mi történt. Mint ahogy nem elképzelhetetlen az sem, hogy hamarosan új portál jön létre a felmondott munkatársakat felszippantva, ám ez még a jövő zenéje. De minimum pikáns lenne, az biztos.

A volt főszerkesztő erre úgy reagált, hogy neki nincs semmiféle titkolnivalója. Ő azt szeretné, ha az emberek minél többet megtudhatnának erről az ügyről. Mondja ezt egyebek között olyan dokumentumokról, amelyek az üzleti titok részét képezik, tehát tuti biztos, hogy nem kerülhetnek nyilvánosságra.

A farok azonban más esetben is csóválja a kutyát. Maga Dull fejtette ki azt is, hogy két évvel ezelőtt a szerkesztőség kinyilvánította, milyen keretek között tudja/hajlandó elvégezni a munkáját. Ők ugyanis a tartalmi függetlenségtől és a személyi érinthetetlenségtől nem tudnak és nem akarnak eltekinteni. Mintha a munkaszerződésük megkötésekor erre bárki is felhatalmazta volna őket. A dolog ugyanis teljesen fordítva működik. A megfelelő tőkével rendelkező tulajdonos mondja meg, hogy a pénzén milyen árucikket akar piacra dobni, s ehhez keres munkatársakat. Ezzel az alapelvvel minden normális munkahelyen csak kétszer lehet szembemenni. Először és utoljára. Utána ki lehet fáradni az ajtón.

Ez nem azt jelenti, hogy más szerkesztőségekben politikai szempontból beleszólnak abba, hogy ki milyen cikket ír. Jelenti viszont azt, hogy a szerkesztőségek úgy jönnek létre, hogy a jobboldali érzelmű újságírók érthető módon konzervatív fórumokat keresnek, míg a baloldali érzelműek baloldali médiumokat. Ám míg a jobboldali médiumok nem is állítják magukról, hogy függetlenek, addig a baloldaliak annál inkább. Még véletlenül sem vallják be, hogy baloldaliak, noha mindenki tudja, látja róluk, hogy azok. Független politikai újságírás ugyanis nem létezik. A két oldal közti nagy minőségi különbség mégis az, hogy a jobboldali zsurnalizmus ragaszkodik a tényekhez, a valósághoz, a baloldali azonban egyáltalán nem. Sőt!

Az a tény, hogy az indexesek aláírhattak egy ilyen „kikezdhetetlenségi nyilatkozatot”, legfeljebb a kiadó toleranciájának volt köszönhető, de munkajogilag ez nyilván nem kötelezi semmire. Ha kötelezte volna, akkor nem teszik ki azonnal a szűrét a főszerkesztőnek, mert megszegte a rá vonatkozó szabályokat. Ilyen egyoldalúan létrehozott kiváltsággyűjtemények jogilag egyszerűen értelmezhetetlenek. Az önmaguk nagyságától elájuló indexesek azonban erről mégsem akartak tudomást venni. Pedig hát kétszerkettő, hogy a kutya testét nem ők alkotják…

Jellemző a mérhetetlenül független és objektív Dull Szabolcs és a felmondásukkal a kézben látványosan vonuló indexesek arcbőrvastagságára, hogy még azután sem kértek elnézést a közvéleménytől, amikor kiderült, hogy a főszerkesztő egyeztetett Dobrev Klárával. Dull céges telefonjának a híváslistájából ez egyértelműen kiderült. Helyette nekiállt egy újabb lufi felfújásának, mondván, neki mint politikával foglalkozó újságírónak ez kötelessége. Ami szintén fake news, hiszen nem a főszerkesztők, hanem az újságírók kötelessége a politikusokkal való kapcsolattartás.

Hogy Dull Szabolcs ártatlan-e, azt döntse el ki-ki saját maga. Az mindenesetre több mint figyelemre méltó, hogy a portál körül zajló befolyásért való háttérversengést a DK megnyerte az eddig itt vezető pozícióban lévő Momentummal szemben. Gyurcsány emberei kerültek ugyanis újként a cég igazgatóságába (Szombathy Pál és Sztankóczi András). Épp ezért egyáltalán nem tűnik véletlennek, hogy a székely ügy melletti újabb aláírásgyűjtési lehetőség a főszerkesztőt (akkor még az volt) egyáltalán nem hozta lázba. Szerinte ugyanis „ennek az ügynek nincs hírértéke”, miközben szinte minden más médium számára – oldaltól függetlenül – nagyon is volt. Érdekes egybeesés, hogy a DK pedig rendszeresen és nagy lendülettel támadja a határon túli magyarságot. Hogy mik vannak!

Függetlenség – liberális módra!