„A Magyarország nevű dögkút boldog lakói most éppen annak örülhetnek, hogy Mészáros Lőrinc a kisvasút után nagyvasutat építhet”.

Így kezdi cikkét a HVG-ben Para-Kovács Imre – független, objektív, díjakkal büszkélkedhető propagandista. (Tényleg vannak díjai Imrének: Magyar Sajtópáholy-díj (2002), Minőségi Újságírásért-díj – A hónap írása (2003). Nem tudom, de ezek tele vannak díjakkal, pedig írni nem nagyon tudnak. Mi miért nem alapítunk végre valami sóhivatalt, ahol osztogathatnánk egymásnak hasonlókat? Nekem például még egy sincs, pedig még írni is tudok.)

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy tisztességes ember a hazáját nem nevezi dögkútnak. Még akkor se, ha olyan kormány van hatalmon, ami a szívének nem kedves. Az anyukáját sem nevezi az ember szukának, vagy ribancnak, mert nem kapott húsvétra Megadeth CD-t, és nem írja ki azt a gyerekéről a Facebookra, hogy „Az a kis tetves féreg megint kettes alát kapott a kémiadolgozatára az iskolában!”

Hát, igen. Ezt ezek nem értik. Ezt ők sose értik. Mi meg azt nem értjük, ők mit nem értenek azon, hogy az ember ujjával rájuk mutat, s így szól: „Hazaáruló!”

Na, de nézzük, mit is hord még össze Imre:

„Továbbá örülhetünk, hogy a kínaiak nagyon jó barátaink, mindig is testvérek voltunk, csak a Szovjetunió miatt távolodtunk el kicsit egymástól, de most végre nincs Szovjetunió, semmi sem akadályozza meg, hogy kontinenseken átívelő örök és megbonthatatlan komaságot fogadjunk, mert aztán dől majd a pénz, de annyi, hogy Lázár János Miska kancsónak (sic!) öltözve fog hajnalig bokázni a füredi Ráhel-bálon Nemcsák Károlytól (által) kísérve.”

Elmondom, hogy ez engem mire emlékeztet. Arra, amikor a proli meglátja a felújított Ferenciek terét, majd auchanos zacskóját a földre hajítva imígy horkant fel:

„Na, ez a sok csiricsáré szirszar! Tornyok meg cicomák. Paloták az újgazdagoknak, mikor embereket lakoltatnak ki, és a nővérem unokaöccse meg beverte a lábát a lépcsőház ajtajába. A házmester biztos az Orbán haverja. Azért ilyen girbegurba a lépcső. Kisvasútra bezzeg futja. A lift az meg két hete nem üzemel. Diktatúra!”

Na, ez kb. ilyen halandzsa. Kapok érte vajon Minőségi Újságírásért-díjat?

Majd később ezt írja az Imre:

„Magyarország miniszterelnökének az a stratégiája, hogy ha egy ország már vállalhatatlan a civilizált világnak, akkor ő odaküldi Szijjártó minisztert, aki megsúgja a szóban forgó ország miniszterelnökének (elnökének, első titkárának, törzsfőnökének), hogy Magyarország és kiemelten Orbán Viktor egyáltalán nem ért egyet a szankciókkal, vámokkal, nyilatkozatokkal stb., amikkel az Európai Unió arra próbálja rávenni a szóban forgó országot, hogy hagyjon fel az emberi jogok sárba tiprásával. Esetleg ne lője halomra saját lakosságát, ne zárja koncentrációs táborokba polgárait”

Hm. Nem emlékszem, hogy Szijjártó Péter járt volna Dél-Afrikában. Ott terrorizálják és irtják a fehér lakosságot, de az ilyesmi sosem szokta zavarni a haladókat, úgyhogy vélelmem szerint Imre nem erre gondolt.

„Igazi nagyon jó barátaink persze az oroszok, de a kínaiak is nagyon jó barátaink, és remélem, Afrikában is vannak olyan országok, ahol tudják: az Európai Unió elleni harcban csak Magyarországra lehet számítani a térségben. Ez fontos. Mert az Európai Unióban alig vannak jó barátaink, néhány derék náci politikus és pár ex-KGST-kurva”.

Gondolom Imre az a fajta lázadó, aki dacból nem köszön a házmesternek, feltartott ujját mutatja felé, ha meglátja, aztán csodálkozik, hogy az ajtaja elől nem viszik el a szemetet. A nácikat nem értem. Ezek a haladók nem a valóságban élnek. Megvalósíthatatlan célokat tűznek ki – lásd egyenlőség –, és folyton képzelt lények ellen küzdenek, akik nem léteznek. A náci olyan, mint a jégzombi. Sokat beszélnek róla, de az életben soha senki egy darabot sem látott. Bár kétségtelen, mind a jégzombik, mind a nácik elleni harccal jól lehet keresni.

Ellenben Imre nemcsak, hogy hablatyol, képzelt lények ellen harcol, hanem még udvariatlan is. „Ex-KGST-kurva.” Hogy beszélhet így Angela Merkelről? Mégiscsak egy nagy és erős ország vezetője.

Bár attól, aki a saját hazáját dögkútnak nevezi, nem várhatunk mást. Reméljük, nagydolgának végezte után azért kezet mos.